OKT Sámsonháza - Szentkút - Mátraverebély

Táv: 14 km Szint: 550 m ( sok kitérővel)

Második túranapom az OKT-ból csak egy viszonylag rövid szakaszt tartalmazott de én a távot és a szintet is megdupláztam hiszen megpróbáltam felkeresni minden lehetséges látnivalót ezen a szakaszon, melyek kis kitérőkkel elérhetők. Ha már az ember 300 km-re elmegy a lakhelyétől igénytelenség lenne ha ezeket a látnivalókat kihagyom.



Reggel kissé vissza kanyarodva az előző napi utamra a kék rom jelzésre tértem le amely felvezet Fehérkő (Fejérkő, Sámson-vár) romjaihoz. A jelzések jók az út jól járható, kb. 30 perc alatt fel is értem és a szép romok között jó volt a reggeli napfelkeltét nézni a környező hegyek felett. Már lefelé indultam amikor egy helybéli erdésszel, (vadásszal) is találkoztam akivel megbeszéltük a térség szarvas állományának helyzetét és kiértékeltük az éjszaka is jól hallható szarvasbőgés eredetét.

Lefelé a Szálláska-völgy falu felőli végén csatlakoztam vissza a kék jelzésre és kb. egy órás túrával viszonylag sík terepen jutottam el a gerinc alá mely mögött már Mátraverebély-Szenkút rejtőzött.

Útközben egy szépen csordogáló egyszerű kivitelű forrással is találkoztam, nagy ritkaság ez egy ilyen aszályos időszakban, vize friss, hideg és jó ízű volt.

 

A hegyre felkapaszkodva a kék négyzet jelzésre tértem rá melyen leereszkedve a Szentkút zarándokhely parkolójába érkezünk. Egy autóbusz idős emberekkel telve éppen akkor érkezett , picit gyorsítva sikerült megelőzni őket így a templom környezetében még viszonylag zavartalanul fényképezgettem.

A természetjáróknak természetesen Mátraverebély-Szentkút nem csak ezt a kétségkívül igényes szakrális zarándokhelyet jelenti. Az igazi látnivalókért még érdemes és kell is egy kicsit fáradni, pld. a források völgyében legalább a Mária-forrásig, mely most is bőven adta a hegy levét, és a völgy oldalágában található Szent László-forrás sziklás szurdokába is betérnek az igényesebbek. Nagyon szép és látványos rész ez érdemes megnézni.

Visszatérve a “szabadtéri templom” elé egy nagyobbat pihentem hiszen újabb kapaszkodás következett ezúttal a remete barlangokhoz. Ezek a sziklába vésett remete lakok nagyon látványosak, kicsit fárasztó a felkapaszkodás, de csak 500 m a távolság kb. 70 m szintemelkedéssel. Érdemes volt felmászni!

Ismét visszaereszkedve a völgybe a remete barlangokkal szembeni hegyoldalon lehet vissza jutni a kék jelzésre, mivel én Mátraverebély falu felé indultam így a viola színű Mária-út jelzést követtem, az elején a kékkel együtt halad majd a Tari-kereszt közelében éri el az OKT kék sáv jelzését. Itt el lehet dönteni, hogy a kék sávon vagy a vele szinte párhuzamosan haladó viola színű Mária-úton akarunk e megérkezni Mátraverebélyre. Én ez utóbbit választottam, és nem is csalódtam, az út nagyon sűrűn és jól jelzett, láthatóan a közelmúltban kitisztított, nagyrészt erdei szekérút a település közeli részein pedig jól járható gyalogút.

Mátraverebély kétségtelenül nagy értéke a román-kori műemlék templom, itt érjük el a település utcáit. Ha az utcán balra fordulva haladunk a központ felé akkor részben érintjük azt a településrészt amit tulajdonképpen kikerültünk, 4-5 kutya szabadon sétált de teljesen békésen jól szocializálódva viselkedtek és még egy hangos ugatás sem volt. A helyi lakosok köszöntek, természetesen én is, többnyire előre. Ha valaki teljesen ki szeretné kerülni ezt a részt akkor a templomnál jobbra fordulva menjen le a temető alatt egy gyalogúton a 21-es országútra és azon is beérkezhet kis kerülővel a központba.

Én az első variációt választottam mivel így volt esélyem elérni egy korábbi vonatot, semmi gondom nem volt, a kocsma ahol korábban pecsételtem most – hétköznap délben - zárva volt. A vasúti átjáróban a gumi pecsétet megint tönkretették, de a fém pecsét üzemelt ennek a lenyomatával be is fejeztem a túrát és vonatra szállva kényelmesen hazautaztam.

Nagyon tetszett ez a szakasz bár kétségtelenül szintekben gazdag fél nap volt de a sok látnivaló miatt ennek így kellett lennie.

Még több fotó:

OKT Sámsonháza - Mátraverebély (kitérőkkel)