Nekünk Somogyból ez egy nagyon nehezen teljesíthető távoli szakasza az OKT-nek, ezért is örültünk a lehetőségnek amit az MTSZ által szervezett OKT50 túrasorozattal biztosítottak számunkra is.
Egy napig vonatoztunk Bódvaszilasig és már utazás közben megismerkedtünk a tájegységre jellemző újkori tájszólással , melyet Edelény térségében hallottunk még a vonaton.
Konkrétam Pista barátunknak, túratársunknak mondták ezeket a kedves - címadó - szavakat, de azért bennünk is elkezdett mocorogni a zabszem. Azt hiszem ilyen gyorsan még nem szálltak le a vonatról mint mi akkor este Bódvaszilason. :-(
Az állomáson már biztonságban éreztük magunkat , és elkezdtük keresni szállásunkat a 100 éves vendégházat. Segítségünkre volt ebben Zsófi akit nyugodt szívvel mertem leszólítani az utcán hiszen a közismert TTT-s pólóban sétálgatott. Mint kiderült Ő is ott lakott így mi is gyorsan odataláltunk.
A vendégház igazán kellemes meglepetés volt , egy régi hosszú oszlopos parasztház melynek utcai részén van a tájház a hátsó szobákban és a tetőtérben pedig szívesen látják a túrázókat.
A házigazda is kedvesen fogadott bennünket és a pálinkája is finom volt :-) Néhány éve még az Esztramos - hegy bányájában dolgozott így igazán első kézből ismerhettük meg a csodaszép Rákóczi barlang felfedezésének történetét is. A háziaktól finom vacsorát kaptunk és egy jó alvás után péntek reggel mi is megjelentünk a gyülekezőhelyen.
Volt egy kis kavarc, mivel a kiírt túravezető már előző nap sem volt elérhető így nem igazán tudtuk, hogy mi is fog történni, mi lesz a csomagokkal, hogyan kerülnek tovább stb. de Ádámmal sikerült mindent jól lerendeznem így ez is megoldódott.
Mi újak voltunk vártunk szépen és meg is érkezett Zárdai István túravezetőnk aki gyorsan összekapta a csapatot és indulhattunk is a három napos túránk leghosszabb szakaszára, Irotára,
24,2 km és 490 m várt ránk. Bódvarákóig aszfalton mentünk , pecsételtünk, majd szép erdőben kapaszkodtunk fel a Mile-hegyre, és ereszkedtünk le Tornabarakonyba itt egy kicsit hosszabb pihenőt kaptunk a szép görög katolikus templom előtt, ahol szintén pecsételés is volt. Voltak jelzés problémák az úton de az "égiek" velünk voltak így nem tévedtünk el sehol , ezt nem mindenki mondhatta el estére!
Rakacaszend szép Árpád-kori jelenleg református templomát is megnéztük majd nyílt terepen haladtunk tovább Irota felé ahol az első nap véget ért. Tetszett ezen a szakaszon és a későbbi napokon is, hogy sok kis falut érintettünk, mindenhol működő artézi kutakat találtunk és hát a "hivatali" helyiségek is lehetőséget biztosítottak a felfrissülésre.
Irotán a szállásunkat a "Túl az Óperencián" erdei iskolában foglaltam le. Ez is kényelmes volt bár egy kicsit szorosabban voltunk, és drágább is volt , viszont volt medence és trambulin a kertben, valamint kaptunk vacsorát is. Mivel jó szállóvendégek voltunk néhány doboz sör is be volt hűtve számunkra. :-)
A túrasorozat csereháti szakaszán többen vettek részt mint korábban így a csomagszállítást legalább két fordulóval lehetett megoldani , a szállások is szanaszét volta a faluban így nem sikerült a teljes csapattal együtt lenni, de hát ilyen volt az MTSZ kiírása, azaz mindenkinek egyénileg kellett gondoskodni a szállásról, étkezésről. Szerencsére szállás adóink minden helyen megértették a sok csomagból adódó gondot és lehetőséget adtak arra, hogy távozásunk után a csomagok még ott maradjanak és vigyáztak is rá, ugyanígy a lerakóhelyen is lepakolhattunk még a személyes megérkezés előtt.
A második éjszakánkon is gyorsan pihenőre tértünk, igaz okozott némi izgalmat amikor kettő db lódarázs rontott ránk a nyitott ablakból melyeket aztán Lacival sikerült ártalmatlanná tenni, míg a többiek a takaró alá bújva várták a fejleményeket.
 |
| OKT50 Bódvaszilas - Irota |
Irota - Fancsal (Forró)
Ismét szép napos időre ébredtünk, az előrejelzések szerint 22 km, 550 m és 32 fok várt ránk ezen a napon. A csapat két részre szakadva indult el, nekünk a későbbi is megfelelt.
Irotán még meglátogattam a szomszédos házban élő 88 éves Anna nénit aki a kulcs őrzője volt , és fiatalos lelkesedéssel mesélt a hétvégi nagy ünnepükről az egyházközségben.
Bevallom nem nagyon értettem, görög katolikus ünnep volt , otthon utánanézve a Jézus Krisztus színeváltozását ünnepelték aug. 6.-án.
Lassan azért elindultunk, és szokott módon egy szép nyílt terepen felfelé lejtő úton végeztük a reggeli bemelegítést. Itt jól jött a túravezetői segítség mivel még a turistautak.hu is hibásan tartalmazta a faluból kivezető szakaszt ! Jelzést ugyan nem láttunk de határozottan követtük Istvánt és a tetőre érve az erdő szélén már a jelzések is megérkeztek. A távolban gyorsan előbukkant Felsővadász templomtornya ami jó tájékozódási pontnak bizonyult. Út ugyan lefelé sem volt viszont elég sokan voltunk és mivel a sor vége felé haladtunk már tapostak nekünk utat az amúgy méteres fűben. A kocsmában illetve inkább előtte az árokparton egy jót pihentünk , pecsételtünk nézegettük a szépen lebarnult szoláriumos fiúkat, lányokat , ők meg minket, de mivel többségben voltunk így békésen haladtunk tovább Nyésta felé.
Az errefelé talán őshonos napraforgó táblákon nem sok árnyék volt de azért ismét leküzdöttünk egy csereháti buckát és Nyéstára érkeztünk, itt a faluban szintén van olyan jelzés ami nem egészen egyértelmű az elágazásban de azért a térképre is figyelve nem lehet gond. Abaújszolnok következett itt a falu déli végére lett áthelyezve a pecsét, rendben meg is találtuk a házigazda kihozta nekünk.
Átbaktattunk a kéken Baktakékre is , természetesen ismét egy "bukkanót" keresztezve, de ez a nap már ilyen volt a település között kb. 100 m-es dombokat kereszteztünk, fel le. Itt a pecsétért egy kis kitérőt kell tenni meg is tettük, itt is rendben volt a bélyegzőhely és ezután rövid városnézésre indulva az Iskola múzeum felé indultunk de az nem jött össze, nem vettük észre talán , vagy áthelyezték nem tudom. Mivel elég jól eltávolodtunk a kék jelzéstől itt egy rövid szakaszon jelzés nélküli utakon navigáltunk vissza a kékre, és természetesen meg is találtuk.
Edit és Laci már korábban "elvesztett" bennünket így mi szépen saját kényelmes tempónkban haladtunk tovább, még 3 túrázóval kiegészülve, bár így nem értük el a javasolt 10 fő körüli létszámot. Némi országút járás után egyszer csak átbillent az út lejtőbe és máris a Fancsal feletti pincesoron jártunk ahonnan gyorsan elértük aznapi célpontunkat a kocsmával szemben telepített bélyegzőt. Ebben a faluban összesen 6 főre van normális szállás, mi ebbe már nem fértünk bele ezért innen még tovább kellett mennünk a kb. 2 km-re lévő Forró-ra ahol aztán a Holdfény Hotelben végre ágyat foghattunk. Szép és meglepően olcsó hely , az éttermükre sem lehet panaszunk, ajánlom mindenkinek.
Vacsora után még élveztük egy darabig az épület mellett éppen zajló lakodalom hangulatát és a sörünket majd egy rövid alvással zártuk ezt a meleg napot.
Ezen a napon fotóztam a legkevesebbet egyszerűen nem volt mit, legalábbis a többihez képest.
 |
| OKT50 Irota - Fancsal (Forró-Encs) |
(Forró) Abaújdevecser - Encs - Boldogkőváralja.
A legkönnyebb rész volt már vissza 19,6 km, 160 m és a már megszokott 30 fokos kellemesen meleg szakaszunk következett.
Korán volt az ébresztő mivel Ádám már 7 órakor érkezett a csomagjainkért, el is indultunk a 3-as főút melletti kerékpárúton és Encs előtt rátértünk a kékünkre itt vásárlási lehetőség is volt és megnéztük a helyi tűzoltóautók reggeli eligazítását és meghallgattuk a sziréna próbájukat is. Encsi városnézésünk után egészen Gibártig aszfalton vezetett az út a faluban a híd előtt egy kellemes sörözőben szusszantunk egyet majd a Hernád partján megkerestük a vízierőművet ahol pecsételni kellett. Mivel a szállás miatt elszakadtunk a tömegtől itt mi nem tudtunk bemenni erőművet nézni , nagy időveszteség lett volna. A Hernád éppen egy kicsit áradóban volt az erőművet üzemeltető bácsi azért mesélt róla majd a folyó áradásának (árvizének) nyomait is megtapasztalva tovább mentünk. teljesen nyílt terepen vezet az út itt is néhány szilvafával találkoztunk árnyékot ugyan nem adtak de nagyon finom volt a termésük.
A Hernádcéce részét képező Alsócéce felé indultunk tudtam arról, hogy ezen a részen az önkormányzat megpróbálta elterelni az OKT-t így mi sikeresen kikerültük a számunkra rossz irányt mutató jelzőtáblákat és természetesen meg is találtuk a falu szélén a pecsételő helyet. Kicsit beszélgettünk az itt élő bácsival akinek 1,5 lába volt , a faluban talán 50-en ha laknak. De templomuk azért több is van. Körbefényképeztük a szép fa haranglábat és innen már a velünk szemben magasodó zempléni hegyek felé indultunk , a párás levegőben jól látszott előttünk Boldogkő vára, valahol alatta pedig várt bennünket a túránk végpontja Boldogkőváralja is.
A vasútállomáson hivatalosan benyomtuk a szakasz utolsó pecsétjét is , és innen már szabad program volt. Amit elterveztünk teljesítettük az OKT csereháti részét végigjártuk.
A falut sajnos nem a vasút mellé építették így még kb. 2 km-t mentünk az országúton. Természetesen felmásztunk a várba a díszes helyi várbélyegző lenyomatának megszerzéséért is és ha már ott jártunk a vár látogatható részeit is megcsodáltuk. Az éles szikla gerincre épített őrtorony részt sajnos lezárták de így is látványos volt, a vár kazamatáiban kiállítások vannak a palota részen úgyszintén. Talán ha ősszel visszatérünk ide talán még újabb részeket is meg tudunk nézni.
A vár után bementünk a faluba, a már megszokott telefonálgatások következtek, hogy kinyomozzuk hol rakták le a csomagjainkat, azt gondolom szép telefonszámlám lesz legközelebb :-(
Útba esett így megnéztük a tájházat is, amit a várbelépő felmutatásával ingyen lehet látogatni, majd a pincesoron kiválogattuk csomagjainkat és örültünk annak, hpgy Ádám azokat ismét átszállította a falu másik végén lévő Tekerjes fogadóba utolsó szálláshelyünkre. A csapatnak kb. fele itt aludt így mi sem vettünk részt a bográcsolásban, amit egy nagy zápor mint mesélték kicsit megzavart. A fogadó szép és rendezett, több kategóriás szállásuk van , az éttermük pedig kiváló! Kicsit drágának tűntek az étlap árai addig amíg elénk nem tették a vacsorát, én nem vagyok kis étkű de ez még nekem is hatalmas adag volt!
Este a kényelmes fotelekben elnyúlva még jót beszélgettünk , söröztünk , megnéztük a helyi állatkertet, játszottunk a kiskutyákkal aztán aludtunk egy jót, mert másnap reggel ismét egész napos vonatozásba kezdtünk hazafelé.
Sikeresen túl vagyunk a Csereháton, nem volt semmi probléma, az időjárás is kedvező volt így 65 km-el kevesebb van már vissza ebből az országunkat átszelő szép vándorútból.
Ősszel folytatjuk a Zemplénben!
 |
| OKT50 (Forró-Encs) - Boldogkőváralja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése