Fejérkőtől Tündérvölgyig 5.

Balatonszemes - Teleki - Nagycsepely - Kötcse
Táv: 15 km Szint:250 m

Ideális túra időben, jó csapattal, és változatos, látnivalókban is gazdag terepen jó túrázni. Így volt ez ma is amikor 11 fős csapatunk nekivágott a máig is egyetlen teljesen somogyi, pontosabban Külső-Somogyi túramozgalom a Fejérkőtől Tündérvölgyig utolsó szakaszának. Balatonszemesről indultunk el a Posta múzeum – Hunyadi kastély és a szép műemlék Magtár érintésével a déli irányban húzódó szép erdők felé.

 

A régi kemping mellett elhaladva végre földútra értünk és a sárga sáv jelzésen gyorsan elértük a túramozgalom névadó völgyének alsó végét. A sárga rom jelzés elágazásánál a festett és a táblás kód is rendben megvan azt gyorsan bekönyveltük majd egy, a közelmúltban elkészült látványosság megkeresése céljából letértünk a jelzett útról. Köztudott, hogy ebben az erdőben volt a Pálos rend egyik somogyi kolostora melynek helyét az ‘Ordoszi Napsugár Alapítvány’ 2012 augusztus 18-án –több támogató anyagi segítségével – egy szép erdei szentély kialakításával jelölte meg.

A 10 hónappal ezelőtt kialakított turisztikai atrakció jelenleg egy kerítéssel keresztben is lezárt és erősen benőtt jelzetlen úton közelíthető meg. A képeken is látható, hogy a kialakított pihenőhely, információs tábla, padok, kereszt a címerrel és a szentély kitűnő állapotban van. A szépséghiba csak az, hogy szinte derékig érő csalánon keresztül lehet megközelíteni és a kegyhely területe is hasonló állapotban van!

 

Tudtommal Somogy nem túl gazdag hasonló helyekben, elég szomorú, hogy az avatás óta egy év sem telt el de ma már senki nem fordít semmi figyelmet erre a területre. Talán egymásra várnak az illetékesek, pedig néhány óra alatt egy –két kaszával nagyon szépen rendbe lehetne tenni a területet, talán az a baj, hogy ez nem hoz hasznot senkinek? A helyét és a megközelíthetőség útvonalát mindenesetre felmértük és hamarosan az érdeklődők által elérhető ingyenes online turistatérkép alapján bárki könnyen megtalálhatja ha ezután még lesz kedve.

Rövid pihenő után visszamentünk a völgy aljába és a sárga sáv jelzésen mentünk végig egészen a Mészkemence-tetőig , közben lemásztunk a Bóbita-forráshoz is melyből most is szépen csordogált a víz. Meggyőződésem, hogy a jól járható turistaút mellett a szép erdőben érdemes lenne egyszerű de kifolyós formában befoglalni ezt a forrást.

A dombtetőn a hullámzó gabonatáblák között gyorsan megérkeztünk Teleki település fölé ahol kellemetlen meglepetés volt, hogy a sárga sáv turistautat működő és rázós villanypásztorral keresztben teljesen elkerítették, megkerülni vagy kiakasztani nem lehet. Érdekes módon Istvánt nem rázta meg a vezeték így azt széthúzva át tudtunk bújni közöttük és ereszkedtünk a falu felé. Szinté előre tervezett kitérő volt a 300 éves házi berkenye fa megkeresése, ehhez néhány helybéli lakos segítségét is igénybe vettük akik egészen a fáig kalauzoltak bennünket – igaz úttalan utakon, kis kukorica földön keresztül, de gyorsan odaértünk. A fa szép és a berkenyék között valóban nagyon nagy hiszen szerepel a dendrománia weboldal listájában is. Körbe fényképeztük, a termését is megnéztük, még éretlen majd a falu felé rendes jól járható úton hagytuk el a helyszínt.

 

Teleki leginkább ismert turisztikai látnivalója az Árpád-kori templom. Egy kedves helyi hölgy útbaigazítása alapján megtaláltuk a templom kulcsának őrzőjét aki látva bizalomgerjesztő és őszintén érdeklődő társaságunkat ránk is bízta a kulcsot így a valóban értékes kis templomot belülről is meg tudtuk nézni.

 

A túramozgalom kódja is rendben megtalálható itt. Külön köszönet jár Karcsinak aki vissza szaladt a kulccsal a faluba! Ennek a kis zsákfalunak egyetlen de nagyon nagy hibája, hogy nincs benne ‘vendéglátóipari’ egység. Természetesen ez érthető is hiszen kicsi faluról van szó, de mi mindenesetre kezdtünk szomjasak lenni így aztán tovább is indultunk Nagycsepely felé. Ide viszont túl korán érkeztünk ugyanis az itt lévő intézmény még nem volt nyitva.

 

Mivel ez a túránk a jó idő és jól járható terep miatt lényegesen gyorsabban teljesült mint azt előzetesen kiszámoltam lehetőségünk volt egy korábbi autóbuszt elérni így Kötcse elhíresült kúriáinak megtekintését a programunkból töröltem. A két falu közötti kódot ‘futtában’ leolvastuk – a tábla erősen megbarnult és talán le kéne cserélni de a kódszám festve jól olvasható - így aztán gyorsan autóbuszra szálltunk és Balatonszárszóra utaztunk ahol végül is lehetőségünk volt a túra szabályos befejezésére. Ezúttal Fonyódon keresztül vonattal utaztunk haza és a tervezettnél jóval korábban hazaértünk.

Kicsit átgondolva, hogy milyen is ez a túramozgalom most azt mondhatom, hogy az utak állapota jó a jelzések is jól követhetők, egy kis odafigyeléssel és a túramozgalom adatainak megismerésével a kódok is megtalálhatók. A korábbi teljesítésemhez képest néhány új látnivalót is sikerült találni az útvonal közelében, láttam szépen helyreállított műemlék templomokat, de szomorúan tapasztaltam, hogy a kötcsei iskolamúzeum nem volt látogatható. A legjelentősebb negatívum a silány minőségben elkészített útjelző táblák állapota melyet csak rontott a szakszerűtlen, és trehány elhelyezés ami a kidőlésükhöz vezetett, kár értük - szépek voltak – néhány hónapig. Ezeknek a kis somogyi zsák településeknek sokkal több figyelmet kellene fordítani a zöldturizmus támogatására és nyilván meg kellene keresni a forrását az ilyen turista létesítmények állapotának karbantartására a pihenőhelyek rendbetételére, de ez van, ez ma Magyarország.

Köszönöm mindenkinek , hogy velem tartott ezen a túrán és az öt részes túrasorozat korábbi túrájának bármelyikén is. Ma ketten teljesítettük a Fejérkőtől Tündérvölgyig túramozgalom 82 km-es távját de több túratársunk volt akinek csak egy-két kódja hiányzik melyet hamarosan be tudnak pótolni egy teljesítménytúra során.

 

---

Még több fotó, katt a kis képre.

FTV. 5. túra Balatonszemes - Teleki - Nagycsepely - Kötcse

Tihany természeti értékei

Táv: 16 km, Szint: 350 m
( A déli parton a busztól a kompig oda-vissza + 5 km)

Tavaly is terveztem ennek a túrának a megtartását de akkor nekem nem jött össze. Most a TTSE színeiben nyílt túraként a nagy hőség ellenére összesen 25 fő jött el, köztük több régen látott kedves túratárs is csatlakozott a csapathoz, hogy együtt járjuk be Tihany természeti értékeinek egy részét. A túracsapat ezúttal nemzetközi részvételűnek is tekinthető, mivel a Szabó lányok elhozták spanyol barátjukat Guillermot, hogy megmutassák neki Tihanyt. Remélem tetszett?

 

A Tihanyi révnél egyesült csapat a Klub Tihany területén először megnézte a szép piros ‘autómat’, amelyiken az a ló jelvény van, pont a kiskapuhoz volt leparkolva, hogy tudjam merre is kell menni. Mivel ez egy szűk keresztmetszetű út jó lehetőség volt némi ismeretanyag megosztására, nem biztos, hogy mindenki szívesen hallgatta ott a napon de aki velem jön az számíthat ilyesmire!

Lelkesen felkapaszkodtunk az Újlaki-templomrom eléggé gazos maradványaihoz majd elég gyorsan felértünk a tetőre a gejzírmezőhöz ahol még mindig a Félbevágott-kúp az első amibe belebotlunk. Már itt feltűntek a szép új útjelző táblák amik elkísértek bennünket egész utunkon.

Sorban jöttek a szebbnél szebb gejzírkúpok egyet sem hagytunk ki még a kitérővel felkereshető Átjáró-kúpot is megkerestük, de a csúcs szokás szerint az Aranyház és mellette a Hármashegyi-kúp volt. Ezekre mindenki felment és élveztük a nagyszerű kilátást.

A júniusban virágzó Orlay murok csodálatos látványa is emlékezetes marad hiszen ilyet csak most láthatunk.

Többen szorgalmazták, hogy igyekezzünk mert a szúnyogéknál mi voltunk a reggeli, gyorsan ki is értünk az erdőből és ezután persze mindenki azt hiányolta mert a tűző napon igaz nem volt szúnyog de volt helyette meleg. A Belső-tó partján megnéztük a szürke marhákat majd az ürge les következett.

 

Kiss Gabriella Anna felvétele egy a fűben nézelődő ürgéről

a Belső-tó közelében egy korábbi túrán készült. Köszönöm!

 A csoport elején haladókkal együtt én is láttam egyet amint előttünk nézelődött az úton aztán beállt egy oszlop mellé leskelődni majd elszaladt. Sajnos senki nem tudta lefotózni.

Az enyhén szólva kellemetlen melegben lassan haladtunk – én legalábbis – de aztán a Kiserdő-tető sziklái majd a Szélmarta-sziklák látványa és árnyéka felfrissítette a társaságot, itt meg is tartottuk az ebédszünetet hiszen az Apátság tornyában éppen megszólalt a levesnóta.

 

A szikla árnyékból az előttünk magasodó Óvár nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek de a pihent csapattal nagyon gyorsan felértünk. Itt is láthattunk nagyon látványos levendula mezőket, az egykori vársáncokat de sokat nem nézelődtünk a meredek lépcsőn gyorsan leereszkedtünk a Barlanglakásokhoz vezető ösvényre.

 

Itt aztán le is lassult a csapat mert mindent megnéztünk – hiszen a félsziget árnyékos oldalán voltunk. A lejtőn tovább ereszkedve sokan várták már, hogy elérjük a Ciprián-forrást pedig szóltam jó előre, hogy sok innivalót kell hozni! Izgultam is egy kicsit, hogy nem száradt e ki de szerencsére vékony kis sugárban folydogált mi pedig ittunk, fürdőztünk és valahogy senki nem akart tovább menni.

Menni kellett tovább és a Balaton partján a Somosi-strandnál értünk le a Balaton K-i medencéjének partjára. Egy kedves kis vadkacsa család látványa na meg a hajóállomás körüli szolgáltatások azért feldobták a csapatot.

 

Innen megint emelkedő következett hiszen vissza kellett másznunk Tihanyba. A visszhang-dombnál a Pisky sétányra értünk fel. Itt közkívánatra szabadprogram következett mindenki szétnézhetett amerre akart.

 

Természetesen közkívánatra így nem értük el a megcélzott 3-órás kompot sem de a következőhöz azért már lesiettünk és át is keltünk a szép Somogyi-partra. Szűkében voltunk az időnek mert a buszunk nem várt így sietni kellett de itt nagy segítség volt, hogy Gizi és Laci a csapat egy részét elvitte a buszmegállóig, köszönjük! Szerencsésen megérkeztek időre a gyaloglók is így aztán a tervezett időpontban tudtunk hazautazni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

---

Még több fotó katt a kis képre:

Tihany

---

Fejérkőtől Tündérvölgyig 4.

Balatonőszöd - Szólád - Nezde - Kötcse
Táv: 18 km Szint: 350 m

Öt részes túrasorozatunk talán legszebb szakaszára érkeztünk el ezen a kora nyári napon. A buszról leszállva Balatonőszöd főutcáján a szép műemlék református templom mellett érkeztünk el a központba ahol néhány szobor és természetesen a helyi vendéglátó egység is megtalálható.

 

A lassan összerázódó csapat a piros kereszt jelzésről a zöld sávra váltott, és a szép régi épületek, az öreg zsidó temető érintésével haladtunk D-felé. Az autópályát keresztezve az aszfaltot kissé nedvesebb talajra cseréltük de a pocsolyákat elég jól lehetett kerülgetni. A zöld kereszt elágazásnál a pihenő sajnos alig látszik ki a nagy gazból és a korábban szépen felállított oszlop is kidőlt!

 

 Néhány csavarral és egy kaszálással orvosolható lenne a probléma hiszen itt a szezon. A kódtáblánk természetesen megvan azt bekönyvelte mindenki és indultunk tovább. Egy terepjárónak sajnos halaszthatatlan dolga volt errefelé így az út egy szakaszát sikeresen a járhatatlanság határára alakította át és még vissza is fordult, hogy ne végezzen félmunkát. De mi ezt is megoldottuk és megérkeztünk Szóládra.

 

A szép műemlék templomokba is be tudtunk nézni és természetesen a cukrászdát is felkerestük a fiuk legnagyobb örömére.

A kalória vételezés után következett a pincesor. Az érdekes, löszfalba vájt pincék között több viszonylag friss omlás is látható néhány pincét tönkre is tett de ettől még mindig szép és látványos a hely bár most borkóstolásra nem volt lehetőségünk. A pincesor vége felé jártunk amikor egy kellemes zápor érkezett de ‘nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista’ szépen beöltöztünk és mentünk tovább a felhőkbe burkolózó gerinc tövében Nezde felé. Egy öreg diófa lombjai alatt a zápor végét vártuk majd egy kicsit összesároztuk a bakancsokat miközben  nekivágtunk a Nezde-hegynek.

Az öreg szelídgesztenye alatti pihenőnél ismét csak enni kellett, előkerültek a finomságok, közte Vilma különlegessége aminek a nevét elfelejtettem és először kutya eledelnek néztem de megkóstolva megállapítható volt, hogy nem az. Mint utólag megtudtam puffasztott, csíráztatott, extrudált biobúza és nagyon egészséges csak nem úgy néz ki.

A szoborpark hangulata különös, többször jártam már erre és én is tapasztaltam, hogy a látnivalók , a táj és a mindenkori hangulat között szoros összefüggés van. A térdig érő vizes fű nyilván nem kellemes mégis szép lassan végignéztük a szobrokat és a virágzó vadrózsa mezőn keresztül értünk fel Somogy megye legmagasabban vezető turistaútjára.

A kis kilátónál kiláttunk majd a Somogy csúcsát jelző kopjafához mentünk, még kilátszik a gazból,   fotózgattunk, kódot olvastunk, majd az erdei utat követve az erdőszéli pihenőnél illetve először előtte egy kicsivel álltunk csak meg. Egy hatalmas szarvascsorda ácsorgott a szántóföldön. Néztük egymás egy darabig majd ők a fák közé mi pedig a pihenőhöz mentünk.

A korábbi túrákon már megismert szép nagy szarvasbogár most is itthon volt, éppen a hátán pihent az asztal alatt, de segítségemmel sikeresen helyes testtartásba került és elment a fák közé.

 

Az erdőszéli úton elég jól lehetett haladni a Csillagó felé – addig amíg lejtős volt a terep. Amint befordultunk D-i irányba a szinte vízszintes úton - ahol elég jól megmaradt a korábbi zápor – lehetőség nyílt arra hogy a somogyi terepet kevésbé ismerő túratársak megismerhessék az igazi cuppogós , csúszós, ragadós agyagot. A gyerekeknek nagyon tetszett de hogy egyikük orra miért volt sáros arra nem jöttem rá.

 

A toronynál néhányan felmásztak, begyűjtöttük a kódot is majd cuppogtunk még egy kicsit Kötcséig. A falu tetején a buszfordulónál már aszfaltot fogtunk és szép, eleinte tiszta vizű pocsolyákat is találtunk ahol sikeresen megszabadultunk néhány kiló sártól. Kötcsének csak a felső részét láttuk, itt is van néhány kúria de a falu központjában véget ért a túra. A nevezetesebbek lejjebb vannak majd a folytatásnál találkozunk velük.

Sokkal fontosabb intézmények is vannak itt pld. a Kötcsei Boróka Kocsma ami kiváló hely arra, hogy mindenféle káros és ártalmas – de amúgy finom – dolgot engedjünk le a torkunkon.

 Kis pihenő után még megnéztük a Kötcsei-kerbájt szertartásból is ismert evangélikus templomot valamint az ablakon keresztül az iskola múzeumot is. Néhány oda nem való tárgy állt a terem közepén, ami arra utalhat, hogy talán nem látogatható? Kár lenne érte! Időközben buszunk is befutott, a sofőr is kipihente magát, így indulhattunk haza.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

---

Zene:
Csuka Mónika: Zöldell a muskátli... Zeneszerző: Csuka Mónika, 
Szövegíró: Soós László, Hangszerelő: Ember Péter

---

Még több fotó: katt a képre.

FTV 4. túra Balatonőszöd - Szólád - Nezde - Kötcse