2016. október 25., kedd

RP-DDK Kisvid - Zalakomár

Néhány hét kimaradt a túrázásból így ezen a szép őszi napon menni kellett! Menni kellett mert évfordulója volt a kéktúrázásomnak, menni kellett mert túratársam ezzel a szakasszal befejezte a Somogyországi szakaszt és menni kellett mert csak ... Hajnalban az első Kanizsai busszal indultunk Vésére ahol bizony még elég sötét volt miközben a csatlakozásra vártunk, de aztán a világosság és a buszunk is megérkezett és nyolc óra előtt nemsokkal már a kéken voltunk Kisviden.
Somogynak ez a távoli csücske számomra azért is érdekes mert annak idején amikor ez az útvonal 1989-ben létre lett hozva nekem jutott a feladat, hogy első ízben felfesthettem a jelzéseket, a kék sáv jelzéseket a Mesztegnyő - Somogysimonyi szakaszon.
Egy korabeli térképvázlat.
Az útvonal kisebb kiigazításoktól eltekintve gyakorlatilag ugyanaz. Pedig ráférne egy kis jobbítás már hiszen eléggé járatlanok erre az utak és igy dúsabb vegetációs időkben nehezen járható Kisvid térségében. Sajnos a környező mocsarak , lápvidékek és sok vízfolyás miatt ez nem nagyon megoldható ezért is van itt sok aszfaltos, országúti szakasz.
Kisviden pecsételéssel kezdtük a napot, a házigazdánál éppen építőanyagot darúztak le de ennek árnyékában is megoldottuk a pecsételést, mely a haranglábat ábrázolja. Természetesen meg is néztük eredetiben is. Egy kis tatarozást elviselne! Ezen a kis településen is - mint szinte minden faluban Magyarországon - sok az üres, elhagyatott romos vagy egészen jó állapotú de mégis lakatlan épület. Nincs áruk, nincs értékük, eladni nem lehet élni a térségben pedig szintén nem lehet. Falvaink szép lassan eltűnnek így.
Az éjjeli esőnek még láttuk a nyomait és a vizes növényzet miatt korrigáltam is az útvonalat, hogy ne kelljen egész nap elázottan menni így Nemesvidig egy szárazabb útvonalon mentünk. Az időnként már ki-ki villanó napfényben  szép őszi színeket is láttunk.
Talán ilyenkor a legszebb a természet, de hogy a legszínesebb  az biztos! Nemesvidre gyorsan átértünk, és végig néztük a falut, sok érdekes épületdíszítést is láttunk azért ez elég nagy falu van benne élet , van működő bolt kéktúra pecséttel, de azért van itt is sok üres ház.

Feltűnő volt a sok feszület , köztük igen régiek is. Megnéztük a központban  turulos háborús emlékművet, a kéktúra jelzőtábláit  és természetesen az érdekes épületeket és háziállatokat is megnéztük, a libák talán még házőrzésre is alkalmasak lennének.
Marika szólt, hogy milyen érdekes a gyógyszertár berendezése, visszanéztem és valóban, a gyógyszerész ott ült  a régi, sokfiókos szekrény előtt így sokáig nem nézelődtem. Hiba volt! A Megváltó Gyógyszertár 1874 -ben nyílott meg,  melyet  két pályázó közül Kiss István okleveles gyógyszerész  kapott meg, aki előzőleg Marcaliban volt gyógyszertárvezető. A berendezési tárgyak között sok korabeli lehet. Ha legközelebb arra járunk megnézzük.
Falun kívül ismét csak a szép őszi színekben gyönyörködhettünk majd megérkeztünk Somogysimonyiba melyen túl már Zala megye kezdődik.
Néhány szép őszi színes fa  mellett a feszület volt fotó téma ezen a kis településen majd a Somogy - Zala Határárok hídján átkelve megérkeztünk Zalába. Ezzel túratársam a Somogy megyei  103.91 km-es RP-DDK szakaszt teljes hosszában teljesítette.
Ormándpuszta fémvázas haranglábja, a nagy, romos, egykori kocsmahivatal és néhány még lakott ház gyorsan elmaradt és ismét az erdei fákban gyönyörködhettünk.
Természeti értékekben inkább gazdag ez a vidék ezért is nehéz turista utat kialakítani.

A Miháldi-vízfolyás táplálta pangóvizes láperdő az utolsók között maradt meg országosan szinten is. Így 1976-ben az Országos Természetvédelmi Hivatal határozatában védettnek nyilvánította ezt a területet.A terület nagyrészt égeres láperdő gazdag páfránynövényzettel és pompás békaliliomokkal. A buja növényzetben tarajosgőte, mocsári teknős, réti csík és unka él. A magasabb területek faállományát idős kocsányos tölgyek és gyertyánosok alkotják. A talajszinten farkas boroszlán, hóvirág, odvas keltike és medvehagyma virít. A terület igazi értékét azonban ritka madarak jelentik, mint a rétisas, a fekete gólya vagy épp a fekete harkály.

Romos, düledező pihenőhely jelzi az út szélén, hogy valami lehet ott az erdőben ahova a bekötőút vezet. Itt van a pecsételőhely is, eléggé méltatlan helyen, de legalább megvan. Általános iskolás koromban talán kb. 10  évesen több akkori osztálytársammal együtt vendége voltam az egykori Somssich-kastélyban kialakított gyermek szanatóriumnak.
Nemrégiben egy facebookos játék kapcsán egy régi fénykép is előkerült ebből az időből aki megismer a képen jelentkezhet nálam egy árpaszörpre :-) (Könnyítésképpen elárulom hogy akkor még nem volt ősz szakállam.) *
Bementünk a kastélyhoz, de csak a kapuig jutottunk.  Természetjárók talán legutóbb a 2012-es vándorlás során tudták megnézni a kastélyt. Ebben a túrabeszámolóban láthattok képeket róla. A fák takarásában nem nagyon lehet  látni a szép épületet, a parkja rendezett és leírásokból lehet tudni, hogy állaga sem lehet túl rossz hiszen sokáig volt még gyermek otthon is mielőtt eladásra került. Egy internetes oldal hirdetése szerint 420 m FT-ért megvehető, bár lehet, hogy már elkelt mivel ez régi hirdetés , az épület viszont lakatlannak tűnt.  

Az 1984-es SZOT üdülők évkönyve így ír a kastélyról:

A 80 kat. hold erdő tisztásán kőcsipkés, tornyos kastély tárul elénk, ez a gyermeküdülő. Somssich Antal gróf építtette 1906 és i1910 között. Az épület különféle stílusjegyek igen szerencsés keveréke. Kovácsoltvas ablakrácsa, lépcsőkorlátja egyaránt mestermű. A 10 méter magas hallban levő falépcső ónémet stílusban készült. Az épületet körülölelő erdő tiszta, ózondús levegője, a táj mérsékelt, erdei klímája főleg a vérszegény, ideges, szívgyenge gyermekekre van kedvező hatással. Az üdülő 40 helyiségből álló egyemeletes épület, amely központi fűtéses, és hideg-meleg vizes zuhanyozókkal ellátott. Az étterem szuterénben található. A hálótermek - emeletes ágyakkal - 10-19 férőhelyesek. Az épületet mintegy 20 kat. hold bekerített park övezi. Egy része jól felszerelt játszótér, ahol a bitumenes sportpálya és a nyári fürdőmedence található. A parkerdő szélén mesterségesen kialakított csónakázótó egy kis szigetet ölel körbe. A szigeten levő pihenőhöz fahíd vezet.

A több mint 50 éves múlt idézés után már csak kevés aszfaltozás volt vissza és az M7-es autópályát keresztezve megérkeztünk Zalakomár vasútállomására ahol a mai túránk véget is ért. Gyorsan ideértünk, hiszen végig aszfalton jöttünk de ennyi elég is volt a bokámnak.
Túratársak már írtak a vörös homokkő obeliszkről az út szélén, mi is megnéztük és persze mi sem jöttünk rá mire emlékezik, de az alsó sorban Festetics Sándor neve is olvasható. Talán egyszer kiderül mi is ez, aki tudja, kérem jelezze hozzászólásban! Az interneten ezt találtam, ha valóban róla van szó akkor talán érthető ez az 'ismeretlenség'.
Korábban Mesztegnyőig teljesítettem ezt a szakaszt de utána jó két hónapig nem tudtam túrázni a sarok fájásaim miatt. Most azért akkora igénybevétel nem volt. Autóbuszunkkal  hazafelé ismét végig járhattuk a túránk útvonalát majd Szőcsénypusztán átszállva már Kaposvárig indult a járatunk. Nem nagyon jártam ezekben a kis falvakban ahol a buszunk Böhönye felé kanyargott, Nagyszakácsiban kereszteztük ismét a kéket is. Érdekes vidéke ez megyénknek és sajnos természeti értékeivel együtt a falvak is pusztulnak. 
Érdekes volt, hogy egy idősebb hölgy utas aki a kisebbséghez tartozott, később szállt fel - talán Somogysimonyiban - mondta , hogy láttak ám bennünket amikor átmentünk a falujukon és csodálkozott, hogy olyan sokat gyalogoltunk Zalakomárig amikor ott is felszállhattunk volna a buszra :-) Azért az emberek figyelnek az idegenekre, talán jobban is mint máskor.

Szép, őszi túra volt 5 települést is érintettünk és a szép időben most ez a 15 km  pont jól is esett.  

* Megérkezett az első helyes megfejtés, ezek szerint alig változtam :-)

Még több fotó, katt a kis képre:


RP-DDK
Kisvid - Zalakomár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése