Szombatra nem volt más túra itt a közelben és kicsit ki szerettem volna mozdulni így aztán kapóra jött a METEOR TTE nyílt túrája. Ismertem a környéket, különböző variációban többször jártam erre, így újdonságra nem számítottam. Hát kérem szépen elszámítottam magam!
Saját szememmel láttam, hogy a Meteorosok Hanzel Ildikó túravezető személyében megfogták az Isten(nő) lábát. Túravezetői bemutatkozása tökéletesre sikeredett és csak azt tudom mondani, hogy így tovább és nem szabad megállni.
Remélhetőleg egyesülete a jövőben több lehetőséget is fog számára adni, hiszen jól láttuk, hallottuk, hogy Ildikó örömmel és élvezettel csinálja ezt a "munkát" a köz érdekében.
Amit erről a térségről tudni érdemes azt elmondta, - fejből - és ami még nagyon fontos a 23 fős csapatot határozottan egyben tudta tartani, persze mindig vannak akik elfelejtik, hogy a tempót a túravezető diktálja de ezt is megoldotta. Az útvonalat tökéletesen ismerte, szóval így kell csinálni!
Baranyajenő
Busszal utaztunk el a túra kezdőpontjára, sajnos ezt az útvonalat a tömegközlekedés adottságai miatt csak ebben az irányban lehet megcsinálni. Megismerkedtünk a kis falu történetével, nevezetességeivel, majd felkapaszkodtunk a Somogy - Tolna - Baranya határán lévő dombtetőre.
A település egykor a Jenő törzsbeliek lakhelye volt, mint ahogy erre neve is utal.
A falut az oklevelek 1283-ban említették először Jenew néven. Baranyajenő (Jenő) birtokosai voltak a nyúlszigeti (Margit-sziget) apácák, akiknek itt kolostoruk is állt egykor. Majd később a pálos rend szerzetesei is megtelepedtek itt.
A hódoltság alatt itt vár is épült, a mai templom helyén, mivel azt ma is Várdombnak nevezik. A falu a hódoltság alatt sem néptelenedett el, lakói magyarok voltak. A település földesura volt a pécsi püspök is, és a Jankovich családnak is volt itt birtoka. Az 1760-as években Baranyajenőn lotaringiai németek telepedtek le.
1945 után a német lakosságot nagyrészt kitelepítették a faluból.
A Hármashatár-emlékmű
Az Emlékhely kicsit gazos, a kilátó nem 100%-os állapotú de ez van, megpihentünk , volt aki a geoládáért vérét is adta majd tovább sétáltunk.
Az emlékmű a három dél-dunántúli megye közös pontjánál áll; a kőben szegény környezet (Zselic) hagyományainak megfelelően keményfából kifaragva a N 46° 17,745' E 18° 3,179' 220 m pontnál.
Az emlékművet 1998-ban emelték, egyúttal egy szerény pihenőhelyet és kilátót is kialakítva, ahonnan a hegytető fennsíkján túl gyönyörű kilátás nyílik a Mecsek hegyeire.
Ezt új jelzett turistaút (piros háromszög ) kijelölése követte Baranyajenő község főutcájáról indulva (2005. őszén, Baumann Józsefnek köszönhetően).
Jágónak
A falu ezúttal kapott egy fekete pontot tőlem. Bár azon kevés hely közé tartozik ahol még van működő kocsma de kávé nem volt, sör csak üveges. Sajnos egyre több helyen bezárnak ezek az intézmények, a turizmus sem tudja fenntartani őket.
A 18. század második felében svábok érkeztek a településre. A második világháború után a németeket kitelepítették, helyükre a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok érkeztek.
1975-ben került át Baranya megyéből Tolna megyébe.
Jágónak szép kis sváb stílusú falu, sok a hosszú tornácos oszlopos ház, a falu nagyon rendezett képet mutat, érdekessége az Iskola-kápolna, melyet Szent István nevére szenteltek fel.
A falut azon az úton hagytuk el ami megszüntette Jágónak és Kercseliget zsákfalu jellegét. Politikusain annak idején szép számban részt vettek az avatásán. Akit érdekel itt megnézheti. Az Emlékoszlop áll még!
Kercseliget
Az aszfaltos úton ereszkedtünk le a faluba. Túratársak elmesélték , hogy ismerőseiknek is volt személyes kapcsolatuk a kastélyhoz Megnéztük az emlékhelyeket , kicsit távolról a templomot és időnkbe a romos kastély is belefért.
A 18. században a Madarász és Hunyady, majd 1859-től a Maár és Pallavicini családoknak voltak itt birtokaik. Az 1700-as években beköltözött német telepesek, kertecske, ligetecske néven illették a települést. Ebből alakulhatott ki mai neve. Más források szerint a település neve a Kercse magyar személynévből származtatható. A település műemléképülete az 1800-as évek elején épült, klasszicista stílusú Maár-kastély. A szintén jelentős építészeti értéket képviselő katolikus templomot 1770-ben emelték és az 1895-ös átépítés során nyerte el mai formáját.
A Maár-kastélyban az államosítás után, mint annyi sok hasonló épületben, volt bérlakás, kultúrház, posta, pinceklub és párthelyiség, valamint könyvtár is. 1998-ban adta el a Községi Közös Tanács egy kft-nek, azóta sajnos cserélődnek a tulajdonosok. Több befektető visszalépett, meglátva a bozóttá vált 2 hektárnyi, egykor csoda szép parkot. Jelenleg teljesen elhagyottan, pusztuló állapotban van. A faluban 80%-os a munkanélküliség, de ha megjavulna a kastély állapota, az új munkahelyeket adhatna a falu lakosainak. Termálvíz is van a kastélypark alatt. A kastély, a strand és a meleg víz eltarthatná a kúria új gazdáit és a községet is.
Nagyberki
Ismét buszra szálltunk és egészen Nagyberkiig utaztunk ahol extra szolgáltatásként túravezetőnk kinyittatta a templomot melynek szép kazettás mennyezetét és egyszerű de letisztult kegytárgyait is megnézhettük. Érdemes tudni, hogy ez korábban református templom volt ezért nem annyira hivalkodó a berendezése mint esetenként más templomoknál láthatjuk. Köszönjük a lehetőséget.
A vasút mellett van két pihenésre és szomj oltásra is alkalmas intézmény. Mindkettő forgalmát kicsit megnöveltük és még kávét is kaptam.
Kellemes, könnyű túra volt szép időben és jó hangulatban, köszönöm a túravezetést és hogy Veletek tarthattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése