Túrázni nem nagyon van/volt lehetőségem ez évben így kerestem az olyan alkalmakat ahol legalább egy kis tudást, élményt, ismeret anyagot szívhattam magamba. A Kulturális Örökség Napjai ez évben is ilyen lehetőség volt és ha már Kaposvárnak nem volt semmi bemutatni valója éltem a lehetőséggel, hogy megnézzem Somogysárdot.
A meghirdetett programnak megfelelően a település Szentháromság római katolikus templománál gyülekeztek az érdeklődők ahol Varga Máté várt bennünket és vezetett végig a létesítményeken és információkon.
Az 1755-58 között, a Somssich család által építtetett barokk stílusú templom felújított állapotban várja a híveket. A 2014 őszén megnyitott, a templom oratóriumában kialakított "Sárd történelme az egyház tükrében" című kiállítás is megtekinthető. A tárlaton a római katolikus templomhoz és a településhez kötődő tárgyakat, régi iratokat mutatunk be, de bepillanthatunk Sárd és környéke történelmébe is. Régi miseruhák és kellékeik, templomi zászlók, misekönyvek valamint egy felújított oltár is látható a kiállításon. A helyi közösség lelkesedésének köszönhetően a tárlat folyamatosan bővül.
Az általam legjobban várt programrész az egykori Somssich-kastély parkjának és épületeinek megtekintése. Az RP-DDK túrán is jártunk erre és több túratársunkhoz hasonlóan sajnos nem juthattunk be a területre. Ez a mai egy rendkívüli alkalom volt. Külön színesítette a bemutatást, hogy néhány korábbi itt dolgozó is visszajött megnézni mi maradt a legendás ménesbirtokból és mesélt a régi emlékekről.
A Somssich-kastély a 18. század közepén épült barokk stílusban, később átépítették neobarokk stílusban. Kertje természetvédelmi terület. Az 1953-ban létrehozott méntelep és a kastély 1993-ban a Belügyminisztérium tulajdonába került. Itt folyt a lovas rendőrök kiképzése 2007-ig, amikor a rendőrség felhagyott a ménteleppel. A kastély azóta szigorúan védett, nem látogatható. A kastély és az istállók állapota a rendőrség időszakában erősen leromlott, egyes gazdasági épületek állapota életveszélyes. A kastélyépület állaga is fokozatosan romlik.
Magyarország legnagyobb páfrányfenyője.
A kastélyhoz tartozó héthektáros parkot téglakerítés határolja, ma természetvédelmi terület. Első fáit 1876-ban ültették.
A bejárat közelében találjuk a hatalmas, öt métert meghaladó kerületű páfrányfenyőt. Ekkora termetű példányok nagyon ritkák Magyarországon. Ez jelenleg a legnagyobb. Szép a kettős lucfenyő fasor, és nem kerülhetik el a figyelmet az évszázados ezüst hársak sem. A fiatalabb fák főként fenyőfélék; található itt jegenyefenyő, négy formázott hatalmas tiszafa, simafenyő és hamis ciprus is.
A Somogysárdi Állami Ménest 1953-ban az egykori Somssich-féle birtokon alapították.
Az egykori nagybirtok Mária Terézia uralkodása alatt (1740-1780) , 1746-ben királyi ajándék képpen került Somssich Antal tulajdonába, a királyi udvarnál szerzett érdemeiért. A birtok előző tulajdonosa Zrínyi Péter a Frangepán-féle összeesküvés alatt bebörtönzött lázongó főnemes. A birtok nagysága az 1800-as évek elején kb. 20.000 kat. Hold volt. Ebben az időben ménest alapítottak, főképpen keleti vérű kancákból, kocsilovak és könnyű hátasok tenyésztésére. Későbben angol telivér és muraközi kancák keresztezését is alkalmazták. 1870 táján megváltozott az eddig követett tenyésztési irány és egy Plúto törzsbeli lipizzai, majd egy 274-es Siglavy arab mén fedezett.
1893-ban Branboozler angol telivér mén, Buccaneer fia került felállításra. Ettől az időtől kezdve a ménesben az angol vér dominált. Az előbbre arab, illetőleg lipizzai vérű kancák telivér mének hatására egy kemény, az akkori tenyésztési iránynak megfelelő, finom szervezetű hátastípusú állománnyá alakult. 1890-től a ménesben fedezett mének a következők: Wavelit. atv., Ármány atv., Sárga Liliom, atv., P. & Q, atv. Beau Fox atv., Gránátos atv., Pillanat atv., 2172 Furioso VII-9, 2165 Előszállás-V, Marche Noire atv., 2200 Kalavár-VIII. és Zeppelin, saját nevelésű anglo-arab. A ménes kb. harminc anyakancát számlált, melyek távhajtáson és concours pályán való kipróbálás után nyertek a ménesbe beosztást. Ezenfelül a bírtok gazdasági lóállományát is fedeztették.
Az első világháború óta a ménesben állott kancák három főméretének átlaga a következő volt; marmagasság 166,6 cm; szárméret 19,8; övméret 182 cm.
A történelem játéka, hogy ezen a birtokon született Leveldi Kozma Ferenc, az egykori magyar lótenyésztés nagyszerű szervezője, a későbbi Mezőhegyesi Ménesbirtok helyének kijelölője és mentora.
A második világháborút követő újjáépítés során a Kísérleti Gazdaságok Igazgatósága 1952 augusztus 01-én kelt rendeletével Somogyfajszon rakta le a mai ménes alapjait. Az ottani adottságok nem voltak alkalmasak, ezért 1953 márciusában a jelenlegi Somogysárdi ménes helyén mint egy 150 kh. területtel ménest alapítottak. Célja volt a kísérleti gazdaságok ügető versenyistállóinak versenylovakkal való ellátása. Kezdeti időben a ménes mintegy 35-40 kancából állott, melyeket nagyobb részben a Pusztaberényi és Rádiházi versenyló tenyésztelepek adtak át és kisebb részben a kísérleti gazdaságok versenyistállóiban kipróbált kancákból tevődött össze. Ez az anyag, mely magva a mai állománynak fokozatosan növekedett, míg 1958-ban elérte a ménes kapacitásának megfelelő 60-as kancalétszámot. Az 1953-54-es évben a telepen a pálya fáradtságait pihenő lovak is helyet kaptak. Az alagi ménes fokozatos átalakításával idomító és üdülőtelepe az 1955-ös évben megszűnt.
A ménes fennállásától napjainkig a következő ménekkel fedeztetett: Calusár, Urfi D., Inschian, Gala Péter, Tutyi, Platter Chatter, Uniforme, Akasztó, Indián Guy, Délibáb, Never Stop, Becsked fia, Aiglé du Mou, Bűvész. 1954 június 01-én a Földművelésügyi Minisztérium rendeletére a kísérleti gazdaságok méneseit a Lósport Igazgatóság átvette és állami Versenyló Tenyész Telepekké szervezte. Majd azt követően 1957 februárjában földművelésügyi rendelkezés Állami Ménessé alakította, mely a jelenlegi szervezési forma.
A ménes célja jó teljesítményű ügető versenylovak tenyésztése, hogy a pályán való kipróbálás után kocsilótenyésztésünk emelésére felhasználhatók legyenek. A ménes néhány esztendő alatt hatalmasat fejlődött. Nagyobb arányú beruházással előidomításra alkalmas pálya épült. Azon kívül épült egy korszerű 50 férőhelyes csikóistálló, egy 20 férőhelyes igáslóistálló ugyanakkor a meglevő épületeket bokszosítással különböző átalakításokkal ménes céljára alkalmassá tették. Ugyancsak fejlődést mutat a ménes földterületének növekedése, mert az alapítás idején levő 150 kateszteri holdról napjainkban 900 kateszteri holdra emelkedett. A mezőgazdasági rész növekedését szükségessé tette a ménes önellátása megfelelő legelő biztosítása, valamint az okszerű gazdálkodáshoz feltétlenül szükséges melléküzemágak kialakítása, úgy mint; szarvasmarha tenyésztés, hízlalás stb. A ménes megalapításától számítva 1958-ig 184 db. ügető csikó született. A ménesben tenyésztett lovak közül kiemelkedik Doktor, Dorog, Dolgod, De hamis, Észrevétel, Farmer, Fokos, Ghazi, stb. A ménes a tenyésztési munkában is fejlődött, ezt bizonyítja az egyre emelkedő vemhességi százalék, 1953-ban 69,6 %, 1954-ben 75,4 %, 1955-ben 71,5 %, 1956-ban 81,2%, 1957-ben 84,9% és 1958-ban 84,3%.
Somogysárd, 1958. november 20.
Antunovits Dániel ménesvezető
Az 1700-as évek közepén épült fogadó a Somssich család birtokának állt, sokáig mellette tartották a vásárokat is. A 20. században egy ideig Somssich-, majd Puchmann-kocsma néven volt ismert, míg az 1950-es évektől kezdve már Betyár csárdaként kezdték emlegetni. Az épületben sokáig működött kocsma, vendéglő és cukrászda is, azonban az 1990-es évek végétől kezdve közel 20 évig gazdátlanul, egyre romosabb állapotban volt. Az épület 2019-től kezdve, felújított állapotban újra várja a kikapcsolódni vágyókat.
Forrás: wikipédia és Kulturális Örökségünk Napjai honlapok.
A szépen berendezett épület különféle rendezvényeknek tud most is helyet adni, kiállítás jelleggel bemutatásra került a történelme és itt helyezték el az egykori ménes győzelmi trófeáit is.
Köszönjük Varga Máténak a szakszerű és lelkes vezetést és azt a sok munkát amit lakhelye értékeinek feltárására és bemutatására fordított.
Gratulálok, hogy ar RP-DDK túramozgalmat is sikeresen teljesítette és a mai napon a Somogy megyei szakasz jelvényt is átadhattam.
