A Deseda körtúra immár hagyományosan szép, napos, őszi időben került
megrendezésre. Ez volt a rövid táv 13. rendezése. Ezúttal is lehetőség volt
kerékpáros teljesítésre a gyalogos mellett. Ezt a túrát lassan gyalog már nem is
nagyon érdemes teljesíteni, hiszen a Desedát körbe betonozták - aminek a
biciklisek nyilván örülnek - de gyalog ezen menni fárasztóbb. Ez a túra a
nevezési díjat tekintve a nagyon olcsók közé tartozik hiszen az alap nevezési
díjak 300 és 400 Ft volt. A nevezési díjból diákigazolvánnyal, nyugdíjasoknak,
illetve TTSE tagoknak 100 Ft/fő kedvezmény. 80 év felett, valamint 6 év alatt
ingyenes. A rövidebb 15 km-es távot 88-an, a hosszabb 22 km-es távot 55-en járták végig a 143 fős részvétel az eddigi legnagyobb!
Azon kevés túrák egyike a Deseda túra ahol MTSZ tagoknak kedvezmény
nincs. Ezt talán érdemes lenne a jövőben megfontolni. A nevezés gyorsan ment megkaptuk az
itinert, a színes térképvázlatot, és az igazoló lapot és már indulhattunk is.
A rövid táv a tó egyik oldalán a piros sávon, a másik oldalon pedig a piros
kereszt jelzésen vezetett. A kerékpárosok értelemszerűen nyilván kénytelenek
voltak ettől eltérni, hiszen a kissé hosszabb kerékpár úton jobb körülmények
között tudtak menni mint a vízparti ösvényeken, két ilyen szakasz van ahol a
gyalogút és a kerékpár út szétválik.
A nevezés után a Látogató Központ felé indultunk majd a Vízügyi Sportklub
bázisa mellett vezet tovább az út.
Korábban még nem láttam, hogy itt van
elhelyezve Vígh Sándor Emléktáblája aki a Desedán a kajak-kenu sportot
meghonosította. Jól ismertem még a DÉLVIÉP-es időkből, ahol Ő volt a
Főmérnököm. A madarászok is kint voltak és gyűrűztek ami nyilván a kisebb
gyermekeknek is érdekes élmény lehet.
A kertvárosi házak előtt szép rendezett vízparton sétálhatunk tovább, a
diófáknál tartottunk néha rövid megállókat de idén nagyon gyenge a termés.
Az
első ellenőrző pontunk a félszigetre vezető híd előtt a pihenőnél volt Józsi és
unokája gyorsan intézték a pecsételést, kicsit pihentünk itt majd átkeltünk a
hídon.
A félsziget gerincén vezető szakasz talán a legszebb a Deseda környékén
viszonylag öreg erdőben túráztunk és az út is jó széles, mehettünk a padkán,
helyet adva a gyorsabb kerékpárosoknak.
A félszigeten több tájfutó bóját is láttunk majd elérve a pihenő helyet -
ahol nem tudtunk megpihenni mert a Zöldpontosok szállták meg - rájöttünk, hogy
nyilván nekik is valami rendezvényük van.
Engem kevéssé zavart de nyilván lenne
mód arra, hogy a városi természetjáró rendezvények ne egymás nyakán, azonos
helyen és főleg azonos időpontban legyenek megrendezve! Mi lementünk a kis
horhón a parti útra, a biciklisek pedig a hivatalos kerékpár úton mentek tovább.
Egy távlati fejlesztés lehet a látnivalók sorában a Desedai-halomsírmező
bekapcsolása az útvonalba. Megoldható!
A Deseda-tó szűkületéhez közeledve a kis híd kanyarja előtt találtuk a
második ellenőrző pontunkat. Katiék is gyorsan tették a dolgukat és még
süteményt is kaptunk. Talán kényelmesebb lenne ha a híd másik oldalán lévő
pihenőhelyre települnének, mert az sokkal praktikusabb, mint az út szélén
toporogni.
Több kedves régebbi ismerőssel is találkoztunk ezen a szakaszon, Anita és
Bálint is erre járt de Éva és István is befutott. Fotós kollégaként felhívta a
figyelmemet a hattyúk közé elvegyült 'migráns' nyári lúdra, valóban érdekes volt
ahogy együtt úszkáltak.
Ismét üldögéltünk egy picit majd a vissza forduló piros
kereszt jelzésre tértünk át. Hosszan vezet itt nyílt terepen az út nagyon jó
lenne egy árnyékot adó fasort ide telepíteni.
Lassan megérkeztünk a kilátó alá,
korábban lent az út mellett volt az ellenőrző pont de most Veráék nagyon okosan
a kilátó melletti pihenőbe költöztek be, kicsit szeles volt a hely, de jobb mint
az út szélén.
Biciklis sporttársak egyik lerobban járművének javításába is megpróbáltunk
bekapcsolódni, de szerszámok híján csak ötleteink voltak.
Mindenesetre el tudtak
jutni a célba így megoldódott a probléma. A partot követően kanyargó aszfalt út
már kezdte éreztetni hatását a bokámra de szerencsére elértük azt a szép erdei
utat ahol a kerékpárosoknak ismét másfelé kellett elmenni így mi nyugisan
sétáltunk az erdei ösvényen a gát felé.
A gáton átkelve már célba is értünk,
ahol Teréz gyorsan megkereste az előre megírt Emléklapot és Laci azt szép
köszöntő kíséretében át is adta a kitűzővel együtt.
Ez a túra volt a Somogy Megye és Zselic Teljesítménytúrázója 2016-os túrasorozat 15. rendezvénye, a
teljesítést igazoló pecsétet is megkaptuk.
Innen már csak pár lépés volt a terülj terülj asztalkám, ahol a szokásos
zsíros kenyerek mellett szalámis is volt és természetesen Éva néni süteményei
is. Szép dolog a túrázás és nagyon egészséges is de a Deseda túra nem lenne az
igazi ezen süteményválaszték nélkül.
Köszönjük a rendezést.
Még több fotó, katt a kis képre:
Deseda körtúra
(2016)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése