A túramozgalom - szerintem - legszebb, legnehezebb úgy nevezném, prémium szakasza az aminek neki kezdtünk ezen a szép napos szombaton, és azzal a tudattal indultunk, hogy ma befejezzük a DBV-t.
Kora reggeli buszozás után Karsai Ica segített ki bennünket egy fuvarral, hogy ne kelljen egy órát elvesztegetnünk a várakozással, mivel a busz kicsit később jön. Köszönjük ez nagyon kellett!
Somogy legszebb és legnagyobb földvárainak bevétele volt a program, mindkettőt jól ismerem jártam már erre és tudom, hogy minden alkalommal emlékezetes túra volt. Hogy miért? Hát azért mert itt Somogyban a várakat a legnehezebben megközelíthető csúcsokra tették, persze lehet, hogy máshol is ez a helyzet.
A túramozgalom sikeres teljesítéséhez a Böre-vár és a Kási-vár bevétele, a kódok megkeresése volt tehát a feladat. Mivel túratársamnak a DDP-hez is kellett az itt húzódó szakasz így azt is bele terveztem, és kapott még 4 db természet rongáló dobozt is, azaz geoládát. Én ezekkel felhagytam, mert a geocaching jelenlegi hazai állapota nagyon leromlott, én ebben már nem szeretnék részt venni.
Ismét az Ali-réti erdészeti útról indultunk, mint egy héttel ezelőtt, de ezúttal a piros sáv jelzésen, itt a fakitermelés egy kicsit megnehezítette a kezdést de leküzdöttük. A Böre-vár több útvonalon is megközelíthető, ebből 2 nagyon meredek, csúszós terepen szerintem járhatatlan, a harmadik lehetőség már nagy kerülőt jelent és hátulról közelíti a várat. Mi ezt választottuk. A fonódó piros-sárga sávon kezdtünk majd a sárgán folytattuk és egy jelzetlen úton értük el a várat ahova a sárga rom jelzések is vezetnek.
Mivel száraz idő volt úgy gondolom, hogy az egyenes azaz NY-i ágon talán fel tudtunk volna jönni, persze erősen nyelv lógatva de itt lehet oldalazva fától fáig menni. A vár óriási sáncain is sikerült átmásznom, itt is inkább az ereszkedés ami számomra nehéz volt. A tájékoztató tábláig kell eljutni és ott már lehet keresni a kódokat, mindkettő rendben volt.
A keskeny gerinc úton könnyen követhető az ösvény ezt oda vissza megjártuk. Találkoztunk a terület erdészével is aki érdeklődött az útvonalunk iránt és jelezte, hogy sok helyen telepítettek ki méheket a hárs virágzásra legyünk óvatosak. Köszönjük az információt.
A sárga sávra visszatérve a Szent László-hegyen K-felé mentünk tovább egészen a fából készült, pirosra festett erdei keresztig. Ennek történetét nem találtam meg, de feltehetően eredetileg zarándokok állíthatták mint a hegy É-i oldalánál a Jaba völgyében a Képes-fát.
Nagyon szép, öreg erdőben vezet az út már az elindulástól, a keresztnél D-re kanyarodik a sárga sávunk és mi is. Ezen az úton lehet megközelíteni a Kási-várat, igaz a letérésnél egy közel 3 km-es kunkort kellene tenni. No mi ezt átvágtuk. Egy néhány 10 m-es fasor még egészen jól járható, aztán ugyanennyi csalános, persze olyan kellemes fület is csípő magasságú, majd kiérünk a rétre. Máskor is jártam erre akkor le volt kaszálva és az erdő mellett gyorsan el lehetett érni a várhoz vezető utat.
Most ez nem ment gyorsan, hiszen a térdig érő fűben a cipőnk percek alatt tele lett mindenféle szúró, bökő, harapó vacakkal. Na, de megspóroltunk kb. 2 km-t. Cipőinket járhatóvá téve gyorsan elértük a várat, itt már van 1 db asztal is 2 paddal ahol jó volt megpihenni. A Vendégkönyvet viszont tényleg kár volt eltüntetni!
Nekem a Kási-vár belső várát még sosem sikerült bevenni, mert a tériszonyom miatt nem tudok fel/le mászni. Ilyenkor jó egy túratárs segítsége aki most sem hagyott cserben, köszönöm. A Kási-vár pihenőhelyénél kitöltöttük az igazoló lap még hiányzó kódjait és 2022.06.18.-án 12 óra 56 perckor a térerőt kihasználva azonnal elküldtük Lajosnak, az igazoló fotókkal együtt.
Itt futottunk össze egy másik túrázó párral, - Millei Zsolttal és túratársával - Ők Ságvárról indultak és bizony jó nagy szakaszt terveztek be erre a napra. Más ezt a túramozgalmat 2-3 nap alatt is lejárta, nekem ez 11 túrával jött össze. Nem bánom, mert így éreztem jól magam.
Ennek a napnak viszont még nem volt vége, mert a DDP szakasz teljesítés miatt még el kellett jutni Bábonymegyerre. Azt a bizonyos legelőt most nem vágtuk le, megkerültük ahogy illik a rom jelzésen majd a piros sávon mentünk tovább. Megjegyzem a rét D-i része már le volt vágva , egy kicsit még korán jöttünk, pár nap múlva talán mindet lekaszálják.
A faluba vezető út lehetőséget nyújtott a kukorica és napraforgó vetések állagának megismerésére. Szerintünk visszamaradtak a fejlődésben mert nem tudtunk az árnyékában megpihenni, alacsonyra nőttek. A Nap viszont kellemesen szembe sütött de a szellő lengedezése jót tett.
Megnéztük a szovjet katonák emlékoszlopát, és a Patkó Pista betyár kopjafáját is. A temető előtti vízcsapnál sikerült kicsit lemosakodni, felfrissülni és utolsó erőnkkel eljutottunk a DDP pecsétig, és a mellette lévő kocsmáig ahol sikerült a folyadék veszteséget pótolni és tartalékot is képezni.
3 litert megittam eddig, abból 2 liter még jéggé volt fagyva reggel. A vonatunkat viszont lekéstük. Legalábbis azt amit beterveztem - azért volt még később is , sosem tervezek az utolsó járatra.
A túrázók Somogyi védőszentje Soós Lajos és kedves felesége Margit személyében azonban kisegített bennünket, hiszen a túra teljesítését igazoló jelvényt helybe hozták nekünk , és ünnepélyesen át is adták. Természetes volt nekik, hogy kisegítettek bennünket egy fuvarral Zamárdiba és onnan már könnyen hazaértünk. Köszönjük szépen.
A DBV túramozgalmat 3 természetjáró egyéni munkájával hozta létre. Nem egyesületi háttérrel, nem EU-s támogatással, hanem csak úgy , a természet iránti szeretetből és odaadással.
Ilyenkor elgondolkodhat az ember azon, hogy akik készen kapnak egy mozgalmat, ami sokkal rövidebb, ingyen kapott igazoló füzettel és jelvényekkel azt se képesek tisztességesen fenntartani és ezért még pénzt is kérnek! A természetjárásnak is vannak vámszedői! Igen, egy Somogyi túramozgalomra gondolok!
