Kárpátalja Beregszász - Bene

Túrabeszámolóm személyes élményeimet tükrözi és semmiképpen nem tekinthető egységes és mindenki által elfogadandó véleménynek, tehát szubjektív, bár csodálkoznék ha senki nem értene vele egyet. Természetesen mások véleményét, benyomásait is szívesen elolvasom, - ha van!

---

Röviden a logisztikáról:

Az autóbuszos kirándulást a Kaposvári Természetvédő Turisták “SOMOGYÉRT” Egyesület hirdette meg nyílt rendszerben, tehát bárki jelentkezhetett, az utazást támogatta a Rákóczi Szövetség is.  A napi program amire jelentkeztünk ismert volt és most is minden napra beidézem majd. Negyedszer jártam Ukrajnában és ebből harmadik alkalommal Kárpátalján így talán kissé jobban ismertem a lehetőségeket, látnivalókat mint útitársaim többsége. A csoport életkor szerinti összetétele nagyrészt nyugdíjas korosztály volt de nem kizárólag. Az utazási kedvezmények miatt Nyíregyházáig IC vonatokkal mentünk, így sokan ingyenesen vagy 90%-os kedvezménnyel tudtak utazni ami esetünkben kb. 12.000 Ft-ot jelentett. A hely és pótjegy a 32 eFt-os részvételi díjban benne volt. Nyíregyházán várt bennünket az autóbusz ami kényelmes , gyors és biztonságos is volt. A határ előtt Vásárosnaményban még fel lehetett tölteni a készleteinket így nem kellett mindent itthonról cipelni.

A határ átlépése nosztalgikus volt, Ukrajna területére még útlevél szükséges a belépéshez ki kell várni a sorokat és természetesen a pecséteket is megkaptuk úti okmányunkba. A határ átlépése oda és vissza is kb. 1,5 óra volt ami viszonylag gyorsnak vagy átlagosnak számít. Érdemes tudni, hogy azon ország területén várakoztunk többet amelyik amúgy jobban teljesít. Hazafelé megvolt a szúrópróba alapján végzett csomag átvizsgálás is. Problémánk nem volt bár néhány útitárs már elfeledkezett arról, hogy a tiszteletteljes viselkedés a mi határőreinknek ma is ugyanúgy jár mint a régi rendszerben.

Kárpátalján a Magyar turizmusra alapulóan szinte iparágként működik a vendéglátás, idegenvezetés. Jól csinálják a határon túli Magyarok és ez nem is gond hiszen van rá igény az anyaországból miért is ne használnák ki. Esetünkben Bene községben volt a bázisunk itt a helyi szervező Szuhán András volt. Ő osztotta el a szállásokat illetve rajta keresztül kapta csoportunk Varjú Zoltán idegenvezetőt. Mindenképpen ki kell emelni tudását és énekhangját is, mindkettő kiemelkedő csak ajánlani tudom másnak is bár ismertségét jelzi, hogy mi voltunk a 14. csoportja idén. A programokkal kapcsolatos elvárásainkat előre célszerű egyeztetni!  Érdemes tudni, hogy szállásokat egyénileg is lehet foglalni, közvetítők nélkül általában a félpanziós ellátás a gyakori de ez nagyon bőséges és házias. Csoportok esetében az étlap is egyeztetve van így gyakorlatilag a főétkezés azonos bár a sorrendjük nem egyforma. A szállások minősége nem egységes azt előre nem lehet tudni, hogy éppen kinek milyen benyomása lesz majd a helyről, mindenesetre változó és ezzel számolni kell, de esetünkben a 4 éjszaka nyilván nem volt probléma.  A csoportoknak érdemes határozottan jelezni, hogy kik szeretnének együtt lakni hiszen erre itt is bőven volt lehetőség a tucatnyi vendéglátó miatt. Esetünkben előzetesen többször is variálták a szállásokat, ezt talán el lehetne kerülni. Mindenképpen kiemelendő, hogy az a hely ahova mi hárman kerültünk minden szempontból kényelmes, és tökéletes volt köszönet illeti ezért Ildikót és férjét is akivel - bár nem találkoztunk - de Ő hozta létre a kényelmes otthont és a kedves családot is! A meghirdetett programot pedig az idegenvezetőkkel kell tudatosítani,  mi arra jelentkeztünk, azért fizetünk tehát azt várjuk el Tőle, természetesen túl teljesíteni szabad! Az első nap után ez is helyére került így minden rendben ment. A csoportok összetételét a vezetők nem ismerik, a mi viszonylag népes csoportunk is eltérő igényeket mutatott, hiszen az TTSE tagság kb. 1/3-a volt a csoportnak a többieket nem ismertük. Azért az előre is várható volt, hogy egy természetjáró egyesület által szervezett program nem bevásárló turizmust takar és emiatt néhányan nem járultak hozzá az idegenvezetőnk megajándékozásához. Huszton járni és a várat nem felkeresni egy Magyar embertől  pedig egyszerűen igénytelenség, természetesen ez nem azokra vonatkozik akiknek 120 m emelkedő fizikailag sok!  Nem vagyunk egyformák de én személy szerint picit soknak éreztem a múlt idéző politikát. Végül is a mi korosztályunk  ismeri azt az időt, benne éltünk, mi is láttuk az orosz katonákat Kaposváron  és tudjuk, hogy milyen események történtek többek között Kárpátalján is  a háború előtt alatt és után. Számomra egy másik ország látnivalóinak megismerésekor fontosabb , értékesebb egy szép kastély, egy várrom, templom vagy   egy erdei tó felkeresése, mint az, hogy átszámítva hány forint a vodka. Szerintem bőven volt vásárlási lehetőség is. A jelenlegi orosz - ukrán konfliktusra csak képek új emlékhelyek és egy temetési menet emlékeztetett. Kárpátalján nincs veszély helyzet!
Az 5. napról nincs beszámoló. Egy programunk volt - haza jutni. Ez nem is volt egyszerű mivel az IC nagy késéssel ért Budapestre, de ezúttal dicséret illeti a MÁV-ot is mert kérésünkre a másik IC-t nem indították el addig amíg át nem szálltunk.

Köszönöm a szervezést és a lehetőséget!

---

1. nap.  10.09. Vasárnap   
Indulás vonattal Kaposvárról ( Somogy IC.) 06.16 órakor. Bp. Keleti pu.-i átszállással Nyíregyházára. Érkezés: 12.33.
Jegyét mindenki maga veszi meg a helyjegyek kivételével!
 Autóbusszal indulunk tovább:
Nyíregyháza – Beregsurány (határátkelőhely) – Beregszász (séta a belvárosban, Rákóczi tér, Főiskola, Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház,Bethlen  Gábor grófi udvara) - Bene.
 Szállás: fizető vendégszobákban, ismerkedés a házigazdákkal.  

---

Beregszász:

(ukránul Берегове (Berehove), oroszul Береговo (Beregovo), németül Bergsaß, Lampertshaus) város Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás székhelye. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásának központja, Munkáccsal felváltva rövidebb-hosszabb ideig a vármegye székhelye volt. Beregardó és az ennek határában volt Tasnádtanya tartozik hozzá, Bulcsu pedig a város tanácsához beosztott társközség. Kárpátalja települései közül Beregszászban él a legnagyobb magyar közösség, a város jelentős magyar kulturális központ.

Bereg vármegyét és Beregszászt jogosan nevezhetjük a Rákóczi-szabadságharc bölcsőjének. 1703 tavaszán a beregi erdőkben bujdosó kurucok, Esze Tamással és Kis Alberttel az élén több követséget is küldtek a lengyelországi Brezánba menekült II. Rákóczi Ferenchez és Bercsényi Miklóshoz. Május végén Rákóczi átadta Esze Tamásnak a felkelésre buzdító breznai kiáltvány és a szabadságharc zászlait. Esze Tamás május 21-én Váriba érkezvén, ott elfoglalta a tiszai réveket, a falu népét gyűlésre hívta, ahol felolvasta a kiáltványt és - Rákóczi parancsa ellenére - kibontotta a zászlókat.

A felkelők május 22-én, miután Benénél megfutamították a Maróthy István főszolgabíró vezette hajdúkat, Beregszászba értek. A városban épp vásárt tartottak, rengeteg ember gyűlt össze. Esze Tamás itt is kibontotta a szabadságharc zászlait, felolvasta Rákóczi kiáltványát.

Ennek emlékét 1992 óta márványtábla örökíti meg a mostani II. Rákóczi Ferenc téri posta falán. Gyorsan terjedt az események híre, sokan csatlakoztak a felkelőkhöz, így kezdetét vette a tiszaháti felkelés, s vele a Rákóczi-szabadságharc.

II. Rákóczi Ferenc azonban még hezitált, nem állt a harcok élére, francia segélypénzre várt és azon vehető zsoldosokra. Így június 7-én Dolhánál könnyűszerrel verték szét a kuruc csapatokat a túlerőben lévő Károlyi Sándor szatmári főispán és Csáky István bereg-ugocsai főispán egyesült seregei.

A felkelők a hegyekben, erdőkben húzódtak meg, s majd június 15-én Klimiec faluban egyesültek Rákóczi katonáival. A 3000 fős sereg Vereckénél lépte át a határt. Július 9-én érkeztek meg Beregszászba, szétverték a császári helyőrséget, a Tiszáig szorították vissza őket. Ezzel majdnem az egész Bereg vármegye Rákóczi fennhatósága alá került.

Bene:

A község a Borzsa-folyó jobb partján fekszik, Beregszásztól 13 km-re délkeletre. Neve valószínűleg a Benedek név rövidített változata. Bene nevét 1269-ben Bhene néven említette először oklevél. IV. Béla király ekkor adományozta a falut János fiainak Péternek és Mártonnak.

1333-ban szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, ez évben papja 3 garas pápai tizedet fizetett. Régi temploma a 14. század második felében épült. A falut 1567-ben a tatárok, 1657-ben a lengyelek pusztították el. 1593-ban a község teljes egészében áttért a református hitre. A település egykori nagyobb birtokosai voltak a Kusalyi Jakcs család, Szilágyi Erzsébet, a Ruszkai, Dobó, Székely, Perényi, Matucsinai, Rátonyi, Makkay, Vásárhelyi és Pogány családok.

A falu határában van a hagyomány szerint a zászlóbontás helye, ahol Rákóczi kurucai gyülekeztek. 1910-ben 689, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 1409 lakosából 1270 (90%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

A vendégváró grecska.

A falu lakói elsősorban mezőgazdaságból élnek, melyre a zöldség- és a gyümölcstermesztés (őszibarack és szőlő) jellemző. Emellett elterjedtek a faluban a falusi turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások, több mint egy tucatnyi család foglalkozik turisták elszállásolásával.

Az első napi programunk teljesnek tekinthető, hiszen odaértünk, sétáltunk Beregszászon és megérkeztünk Benére is ahol megismerkedhettünk kedves vendéglátóinkkal. Sajnos egyik nap programjába sem fért bele, hogy még világosban megnézzük ezt a települést így csak néhány wikipédiás fotóm van. A szép műemlék templom a falu másik  végén volt, a buszunk nem állt meg ott.

Felhasznált irodalom: és fotók: wikipédia a szabad lexikon.

A második nap történései.
A harmadik nap történései.
A negyedik nap történései.

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Kárpátalja

Beregszász - Bene