Egyszer régen, nagyon régen kb. 55 éve még nem a túrázás volt a hobbim.
Amatőrcsillagászként kezdtem meg a felnőtt kort és sok évig nagyon szerettem a csillagos ég mélységét fürkészni.
Kaposváron az ALBIREO AMATŐRCSILLAGÁSZ KLUB 5 alapítójának egyikeként Szentmártoni Béla vezetett be a gyakorlati észlelőmunkába. A megalakulásról az akkor még létező Föld és Ég újság adott hírt 1971. júniusi számában. Első és második távcsövem elkészítésében is aktívan részt vett, hiszen a 15.5 cm es f/4.7-es RFT tükrét Ő csiszolta. Nem tudom, most merre lehet ez a távcső.
Később amikor Pécsen tanultam egy 5.4-es lencsés távcsövet kaptam azzal is sokat észleltem. Aztán aktív dolgozóként már össze tudtam gyűjteni egy gyári távcsőre az akkoriban nagyon jó hírű MIZAR-ra. Ez már gyári távcső volt és valóban nagyon sok szépséget mutatott meg nekem, megkíméltem vigyáztam rá és jelenleg is jó állapotban van, igaz elajándékoztam.
Van még 10x50-es és 20x60-as binokulárom is, ez utóbbi a legendás TENTÓ.
Sok éves csillagászati észlelő munkám termése az ALBIREÓ újságban illetve később a METEOR rovataiban is megjelent. Mélyég, kettőscsillag, változó csillag észleléseket végeztem és persze az aktuális üstökösöket is ha tehettem megnéztem. A csillagokhoz sötét ég kell, sötét ég a lakott területektől messze található, az otthoni észleléseket kezdetben a Pécsi utcából majd később Szentjakabi kertünkből végeztem.
Lehetőségeimhez képest elmentem a többnyire nyári észlelőtáborokba de természetesen hóban, hidegben is voltam Ráktanyán a Bakonyban illetve Ágasváron is.
Sokat dolgoztunk a Kaposvári URÁNIA Csillagvizsgáló létrehozásán, a TIT anyagi támogatásával az Egyenesi út végén nagyon jó adottságú észlelőhely lett kialakítva. Volt óragépes Zeiss távcsövünk egy 15 cm-es Meniscass és több kisebb Telementor, 72/500-as MOM refraktor valamint az egyéni távcsöveket is kivittük oda. Emlékezetes volt amikor 1992. február 22.-én Habsburg Ottónak tartottam bemutatást :-)
Fiatalok voltunk, szép idők voltak ezek. Voltam Halley-üstököst nézni Krétán, nagy élmény volt aztán lassan minden kezdett hanyatlani. A természetjárás került előtérbe és gyakorlatilag egyre kevesebbet észleltem, majd leálltam. Az ALBIREO klub csak papíron létezett, Béla itt hagyott bennünket nálam pedig a természetjárás került előtérbe.
Érdekes volt a túrák során újra eljutni a legendás észlelőhelyekre, Ráktanyára, Ágasvárra. MCSE tagságom is megszakadt de az internet segítségével azért figyelemmel tudtam kísérni a csillagászati eseményeket, érdekességeket.
Néha elővettem a binokulárt, nézegettem a meteorokat, ha erre járt egy üstökös ránéztem és ennyi.
A kor nem múlik nyomtalanul felettem sem, nem tudok már aktívan túrázni, a Kékkört talán utolsó erőmmel tudtam befejezni, és persze a DBV is meg van, azóta nem csináltam más túramozgalmat.
Olvasgattam az MCSE híreit, olvastam a Csillagtanya létrehozásáról, Fejér megyében Lovasberény közelében, tetszett amit ott Attila és segítői csinálnak és követtem az eseményeket.
Készítettek egy Emlékpadot Kulin György részére és ekkor jött az ötlet, hogy talán Szentmártoni Béla Emlékpad is oda kerülhetne.
Az MCSE és Mizser Attila támogatta az ötletet én pedig az egykori ismerőseim között meghirdettem egy adomány gyűjtést ami nagyon jól sikerült. Az alábbi amatőrcsillagászok anyagi támogatásával elkészült az Emlékpad amit 2025.május 31.-én a helyszínen felavattunk.
"Padtársak" Kulin György és Szentmártoni Béla
Magyar Csillagászati Egyesület
Hevesi Zoltán
Szoboszlai Zoltán
Jaczkó Imre
Piriti János
Marosi István
Brlás Pál
Nagy Ágoston
Tekler Vilmos
Kocsis Antal
Hudi László
Gombás Géza
Tóth Miklós
Vizi Péter
Újvárosy Antal
Zajácz György
Dr. Fenyvesi András
Dr. Horváth István
Puskás Ferenc
Keszthelyi Sándor
Talabér Gergely
Bozsoki János
Zoli fiam segítségével én is el tudtam menni és jó volt újra látni a régi ismerősöket, akik eljöttek. Sok éves szünet után újra távcsövet láttam és nem csak kívülről, először láttam okos távcsöveket, és spéci naptávcsövet, benne protuberanciát, de ezek már milliós nagyságrendű eszközök, jó, hogy azért egyre többen tudnak ilyet beszerezni.
Igaz a digitális kamerák által gyűjtött és összegzett kép lényegesen látványosabb mint az okulárban de azért vizuálisan látni valamit , na az volt valaha a nagy dolog.
Már más idők járnak. Élve a lehetőséggel a távcsövemet a szovjet ipar termékét a 11 cm es Newton szerelésű reflektort minden tartozékával, szerintem megkímélt állapotban a Csillagtanyának adományoztam. Talán ott a nyári táborok során lesz olyan ifjú észlelő aki örömmel néz majd vele az égre.
Néha valami motoszkál a fejemben és talán egyre többször kimegyek az ég alá, ha másért nem hát gyönyörködni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése