A kéktúra az valami más. Ezt már sok éve tudom, érzem és ezért is csinálom. Egy métert sem tesznek készen a lábam alá, a túra a térkép előtt kezdődik amikor kitalálom, hogyan, honnan, merre, meddig és akkor van vége ha a jövőnek szóló beszámoló is elkészül mely segíthet másokat.
Most, hogy már a 8. napot töltöttük el az Alföldi kéktúrán nem csak azt éreztem, hogy ez más, hanem azt is, hogy nagyon más. Nem olyan mint az OKT, nem olyan mint az RP-DDK ez Alföld, itt másként kell látni, másként kell gondolkodni, másként kell befogadni az élményeket mert bizony vannak, csak meg kell tanulni meglátni.
Jó 150 éve egy Alföldi "túrázó" így vélekedett erről:
Lenn az alföld tengersík vidékinMost, hogy már a 8. napot töltöttük el az Alföldi kéktúrán nem csak azt éreztem, hogy ez más, hanem azt is, hogy nagyon más. Nem olyan mint az OKT, nem olyan mint az RP-DDK ez Alföld, itt másként kell látni, másként kell gondolkodni, másként kell befogadni az élményeket mert bizony vannak, csak meg kell tanulni meglátni.
Jó 150 éve egy Alföldi "túrázó" így vélekedett erről:
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
(PETŐFI SÁNDOR: AZ ALFÖLD - részlet)
No akkor következzenek a történések:
Ez már a negyedik alkalom volt, hogy Baja-Dunafürdő vasúti megállóig vonatoztunk, ezzel a hajnali járattal, de ezúttal át is keltünk a Dunán. Gyalog, a hídon.
Az Alföldi oldalon rátértünk a gátra és kb. 14 km-en át le sem tértünk róla. Az útvonal a Duna mellett É-felé vezetett , néhány helyen letértünk a gát melletti földutakra lábkímélés céljából.
A Tanyacsárdánál volt az első pecsételőhelyünk, teljesen rendben volt, hamarosan elértük az 1896-ban épült Érsekcsanádi szivattyútelepet, ez jóval nagyobb mint amit a másik oldalon Gemencen láttunk.
A gátőrház érdekessége, hogy az épület bővítésekor nem vágták ki a közeli fát hanem körbeépítették. Nagyon látványos.
Itt a kis tó partján volt a reggeli szünetünk majd újra a gátat koptattuk egészen a Veránka - szigeti révig. Itt lesétáltunk a Duna-partra megnéztük a kishajót és szemben a szigeten a szállodát. Klassz hely lehet, eddig nem hallottam róla.
Volt még pár kilométer a gátból aztán csak elértük azt a pontot ahol a kéktúra K-re fordul bele a nagy Magyar Alföldbe. Ezzel búcsút vettünk a Dunától és toronyiránt elindultunk Sátoraljaújhely felé ahol az AK másik vége van.
Persze azért örültünk annak, hogy elfogyott alólunk a gát aszfaltja. Virágzó kökény bokrok mellett gyorsan beértünk Ósükösdre. A település szélén kereszteztük a Vajas - Foki csatornát.
Az árvízmentesítés illetve a mezőgazdasági művelések miatt sok csatorna van ezen a részen. A helyi nagyon látványos és szép turistaháznál pecsételtünk és ebédszünetet tartottunk.
Megnéztük az aranyhalakat is és elkészítettük a csoportképünket majd elkezdtük a futóhomokban a túrát, nem könnyű a teljesen száraz több cm vastag porban gyalogolni. Ezen a terepen legjobb talán egy eső után menni amikor a homok még nedves de nem sáros.
A földúton csendesen ballagtunk amikor megállt mellettünk egy terepjárós úr és felajánlotta segítségét, vagy csak kíváncsi volt, hogy mit keresünk arra, esetleg "migráncsnak" nézett bennünket.
Pár percet beszélgettünk aztán mindenki ment a dolgára. Mi ismét kereszteztünk egy csatornát ezt Sebes Foki - csatornának hívták.
A távolban már látszott a következő célpontunk a Szent Anna kápolna, itt kicsit szusszantunk én elfeküdtem a fűben, de előtte megkerestem a geoládát aztán az utolsó 2 km-re indultunk a már közeledő Sükösdre.
A falu előtt egy komolyabb vízen is átkeltünk ez a Duna Völgyi - Főcsatorna névre hallgat.
Az Alföldi oldalon rátértünk a gátra és kb. 14 km-en át le sem tértünk róla. Az útvonal a Duna mellett É-felé vezetett , néhány helyen letértünk a gát melletti földutakra lábkímélés céljából.
A Tanyacsárdánál volt az első pecsételőhelyünk, teljesen rendben volt, hamarosan elértük az 1896-ban épült Érsekcsanádi szivattyútelepet, ez jóval nagyobb mint amit a másik oldalon Gemencen láttunk.
A gátőrház érdekessége, hogy az épület bővítésekor nem vágták ki a közeli fát hanem körbeépítették. Nagyon látványos.
Itt a kis tó partján volt a reggeli szünetünk majd újra a gátat koptattuk egészen a Veránka - szigeti révig. Itt lesétáltunk a Duna-partra megnéztük a kishajót és szemben a szigeten a szállodát. Klassz hely lehet, eddig nem hallottam róla.
Volt még pár kilométer a gátból aztán csak elértük azt a pontot ahol a kéktúra K-re fordul bele a nagy Magyar Alföldbe. Ezzel búcsút vettünk a Dunától és toronyiránt elindultunk Sátoraljaújhely felé ahol az AK másik vége van.
Persze azért örültünk annak, hogy elfogyott alólunk a gát aszfaltja. Virágzó kökény bokrok mellett gyorsan beértünk Ósükösdre. A település szélén kereszteztük a Vajas - Foki csatornát.
Az árvízmentesítés illetve a mezőgazdasági művelések miatt sok csatorna van ezen a részen. A helyi nagyon látványos és szép turistaháznál pecsételtünk és ebédszünetet tartottunk.
Megnéztük az aranyhalakat is és elkészítettük a csoportképünket majd elkezdtük a futóhomokban a túrát, nem könnyű a teljesen száraz több cm vastag porban gyalogolni. Ezen a terepen legjobb talán egy eső után menni amikor a homok még nedves de nem sáros.
Pár percet beszélgettünk aztán mindenki ment a dolgára. Mi ismét kereszteztünk egy csatornát ezt Sebes Foki - csatornának hívták.
A távolban már látszott a következő célpontunk a Szent Anna kápolna, itt kicsit szusszantunk én elfeküdtem a fűben, de előtte megkerestem a geoládát aztán az utolsó 2 km-re indultunk a már közeledő Sükösdre.
A falu előtt egy komolyabb vízen is átkeltünk ez a Duna Völgyi - Főcsatorna névre hallgat.
A buszmegálló előtt kb. 100 m-re jártunk amikor elment a buszunk, (túl sok volt a fésülködő szünet).
Szerencsére Sükösd és Baja között az 51-es főúton nagyon sok busz jár így a település legközelebbi boltjában vételeztünk finom hűvös dobozos Borsodit és kényelmesen kivártuk a következő járatot.
Kb. negyedórás buszozás után Baján voltunk elsétáltunk a közeli vasútállomásra , és ott is volt idő szomjoltásra. A begördülő piroska összes kocsiját elfoglaltuk és szundítottunk egyet Dombóvárig.
Szerencsére nem ment tovább a vonatunk és átszállva félhétkor értünk vissza Kaposvárra.
Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a több mint 20 km-en.
Szerencsére Sükösd és Baja között az 51-es főúton nagyon sok busz jár így a település legközelebbi boltjában vételeztünk finom hűvös dobozos Borsodit és kényelmesen kivártuk a következő járatot.
Kb. negyedórás buszozás után Baján voltunk elsétáltunk a közeli vasútállomásra , és ott is volt idő szomjoltásra. A begördülő piroska összes kocsiját elfoglaltuk és szundítottunk egyet Dombóvárig.
Szerencsére nem ment tovább a vonatunk és átszállva félhétkor értünk vissza Kaposvárra.
Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a több mint 20 km-en.
Még több fotó, katt a kis képre:
AK. Baja - Sükösd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése