Zempléni vártúrák - 4.

A 4. napra  még maradt nekünk a két nagy azaz Boldogkő vára és Regéc és persze templom is hiszen Vizsolyt sem hagyhattuk ki. 

Valójában ezzel kezdtük a napot. A falu búcsúja közepébe csöppentünk.

A református templomban vártak bennünket bár "érdekes" volt a büfés hölgy hozzáállása, addig nem szolgált ki bennünket amig meg nem néztük a templomot.

(és persze a jegyet is meg kellett venni) 

Ez a templom is szép korabeli freskókkal büszkélkedhet, valójában az elmúlt napokban minden nap ilyeneket is láttunk, de csak ebben volt ott az eredeti Károli féle biblia. A templom látogatása fizetős, de esetünkben  ha jól emlékszem  nem mindenkinek volt kedve fizetni. 

A református templom mellett van egy görögkatolikus is, érdekes , és látványos ikonosztázzal. Felénk nincs ilyen érdemes megnézni.

Vizsoly
A legnevezetesebb esemény, ami a községhez kapcsolódik, Károli Gáspár (ejtsd: Károlyi) magyar nyelvű teljes bibliafordításának kinyomtatása a vizsolyi nyomdában 1590-ben. Károli Gáspár Göncön volt tiszteletes és munkatársakkal dolgozott a Biblia fordításán.

A falu birtokosai ekkor ecsedi Báthori István szatmári és szabolcsi főispán, később országbíró, és felesége Homonnay Drugeth Fruzsina (Euphrosina) voltak, akik Mantskovits Bálint könyvnyomtató segítségével 1588-ban itt Vizsolyban alapították meg Magyarország egyik legrégibb könyvnyomdáját, abból a célból, hogy abban a Károli Gáspár gönci prédikátortól fordított bibliát nyomtassák. Ez idő tájt itt Göncön volt tanuló Szenczi Molnár Albert is, aki gyakran hordozta Károlyi Gáspártól a nyomdába és onnan vissza a kéziratokat és korrektúrákat. 

Volt korábbi magyar nyelvű bibliafordítás is, a huszita Biblia néven ismert, amelyből három kódexben maradtak fenn részletek, a többi azonban az üldözések során elveszett.[3] (Nagy kár érte, mert nyelvünk régebbi állapotát is bemutatta.) A község temploma is nemzeti kincs. Már a 12. században megépült az Árpád-kori szentély és hajó, amit aztán később kibővítettek. Freskók maradtak meg benne a 13. századból. Egyik értékes freskója a Szent László-legendát mutatja be. 

Civertán légifotó.

Boldogkő vára a Hernád folyó völgyének keleti oldalán, Boldogkőváralja közvetlen közelében emelkedő sziklaszirten álló középkori vár. A miocénben keletkezett andezittufa Bodókő-hegy, melyen a vár áll, a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A táj szépsége, illetve a vár viszonylagosan jó állapota miatt kedvelt túracélpont.

A vár legkorábbi része (egy védművel körülvett öregtorony) valószínűleg a tatárjárás után keletkezett, és vagy a Tomaj nemzetségbeli Jaak fia Tyba ispán, vagy Aba Amadé országbíró emelte. Amikor Anjou Károly Róbert elkergette az Abákat, a vár a hozzá hű Drugeth családhoz, majd később Czudar Péter korábbi bánhoz került. A 15. században István és György szerb fejedelmek tulajdona, majd a Szapolyai-családé lett. A török időkben a császár és a király közti intenzív csatározások egyik színhelyeként gyakran cserélt gazdát. 1666-ban a hódító Rákóczi György szerezte meg, később a kuruc időkben is több ízben fontos szerephez jutott, de még a Rákóczi-szabadságharc előtt, 1701-ben lakhatatlanná tették a császáriak. A romot a 18. században a jezsuiták vették birtokba, akik gabonaraktárnak alkalmazták. Később a Péchy, majd a Zichy családé lett, akik azonban már nem laktak a kényelmetlenné vált erődben, helyette a jobbágyfalu területén épült barokk kastélyt használták. A császári katonák robbantása és az azt követő pusztító századok ellenére egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori váraink egyike. 

Ebben a várban is a kéktúrán jártam legutóbb. Akkor egy három napos vándorlásunk itt ebben a faluban ért véget igy kényelmesen megnézhettük a várat is. Nem tűnik fel semmi új rész benne, de mindenképpen jó volt most kimenni az oroszlán sziklán az örtoronyig. A korábbi látogatásom idején ez le volt zárva.  Megnéztük a rögtönzött lovagi tornát, ez inkább gyerekprogram. Volt ebben a várban malom, hamis pénz gyártó műhely, nagyon mély ciszterna szóval annak idején otthonos lehetett. 

A Zemplén várai közül ezt könnyű megközelíteni hiszen szinte a várkapuig tudtunk menni a busszal is. Van itt étterem igazi "turista" árakkal és van büfé is ahol hamuban sült pogácsát és perecet is lehet venni.  Ettünk ittunk majd újra buszra szálltunk.

Regéc vára már messziről is úgy tűnt szintén egy hegy tetejére lett építve. Közeledve ez a hegy egyre nagyobb és magasabb lett. 

Civertán légifotó.

Van a hegy alján egy buszoknak is alkalmas parkoló de mi oda nem mentünk be. Vagyis bementünk de gyalog. A viszonylag nagy távolság miatt a társaság teljesen szétszakadt. Valójában az utolsó szakaszon két turistaút is vezet a várba egy könnyebb, szerpentinező de hosszabb és egy meredekebb de lényegesen rövidebb. 

Miután a társaság teljesen szétszakadt a mezőn - nyílt terepen - való gyaloglás során akik az elején voltak a rövidebb úton indultak felfelé igaz nem volt semmiféle iránymutatás, hogy merre menjünk! Ez a meredekebb út száraz időben felfelé jól járható de lefelé és sáros időben nem ajánlom. A vár bejárat előtt a két csapat egyesítette erőit és létszámát, meghallgattuk a túravezető "eligazítását"  amit induláskor célszerűbb lett volna elmondani de itt már mindegy volt. Nem veszett el senki és örömmel elfogadtuk, hogy ezúttal a belépő jegyeket az egyesület állta.

Ez a vár erősen romos de romjaiban is nagyon látványos. Vannak már jelei itt is a régészeti feltárásoknak és a vár egyes részein a falak kiegészítése is megtörtént. Az EU-s pályázatok talán itt is előbb utóbb látványosabb változásokat hoznak. Van a várnál egy kis büfé ahol lehet szomjat oltani és mindenféle kacatot venni, valamint padok, asztalok korlátozott számban. 

Regéc vára

Az első biztos adat a vár létére 1307-ből származik, ekkor Aba nembéli Amádé nádor Regécen állított ki egy oklevelet. A várat alighanem az Aba nemzetség tagjai emelték a 13–14. század fordulója körül.

A rozgonyi csata (1312) után a vár rövid ideig Petenye fia Péter birtokába kerül, akitől ostrommal kellett a királynak elfoglalnia 1316-ban. Ettől kezdve hosszú ideig királyi tulajdonban volt. Az 1420-as évek végén Zsigmond király Regécet a török elöl Magyarországra menekült szerb fejedelemnek, Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adta. 1459-ben már ismét királyi vár volt, de Mátyás már 1464 előtt a Szapolyai-családnak adományozta. Szapolyai János halála után, 1541-ben a Serédyek, 1558-ban Alaghy János és az Alaghy család lett Regéc birtokosa. 

1635-ben Eszterházy Miklós, a későbbi nádor szerezte meg, akitől 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ostrommal vette el. Ő 1648 őszén hirtelen meghalt, így a regéci vár erődítését és az uradalmi gazdálkodás fejlesztését már nem valósíthatta meg.
A vár eredetileg a mainál jóval kisebb alapterületű volt: csupán az északi sziklatömböt foglalta el egy torony és a tőle délre eső, íves fallal körülvett udvar, melyen alighanem faépületek álltak. Ezt a kis várat a 15. század végén gyökeresen átalakították, majd a 16. század közepétől jelentős mértékben kibővítették dél felé. Teljes kiépülése csak a 17. században következett be, akkor, amikor birtokosai (Serédyek, Alaghyak, Rákócziak) rezidenciájaként is szolgált. A várban különböző palotaépületek, kápolna, gazdasági építmények és hadászati létesítmények (bástyák) mellett helyet kapott egy különleges, török falcsempékkel (bokályokkal) burkolt fejedelmi fogadószoba is, melynek helyreállított mását Sárospatakon csodálhatjuk meg.

Ha valamivel nem értenél egyet, megteheted, és az oldal alján a megjegyzésbe be is írhatod. Ha nem tetszik a véleményed legfeljebb nem teszem láthatóvá. :-)

Az előző nap leírását itt találod, holnap pedig haza megyünk!  

A meggy kicsit hiányzott a vacsorából.