Kis országunk talán legszebb de mindenképpen a leginkább vadregényes tája a Zempléni hegység. 45 fős csapatunk gyorsan összejött, javarészt a TTSE természetjárói tartottak velünk, de volt képviselője a virág gyűjtőknek , a kőtörőknek és a maligán barátoknak is.
Buszunk kényelmes és légkondis volt, ami kellett is ebben a fülledt melegben. Állandó szállásunk Göncön egy régi iskolai kollégiumban volt, nagyon nagy előnyére vált, hogy nagyon olcsó volt. 5 személyes szobánkban elfért az 5 ágy de rendezvény szervezésre nem igazán volt alkalmas!
WC és fürdő közös volt, mármint koedukált, de a mi kisebbségünk egy ésszerű gondolatot követve gyorsan és praktikusan megoldotta a fürdőhasználatot is. Félpanziós ellátásunk elfogadható volt, különösen a meggy több féle felhasználási módja tetszett.
4 éjszakás, 5 napos programunk nagyon tartalmas volt, nagy részén még nem jártam vagy nagyon régen és azóta változtak a dolgok. Az egy főre jutó szakképzett túravezetők száma soha nem volt ilyen magas, hála a nemrég befejezett tanfolyamnak. Csendben hallgattam néha a véleményüket, megjegyzésüket, igazuk volt a kritikus hangvétellel! Egy természetjáró viselkedése bizony nem lehet olyan mint az átlagos pláza turistáké!
Az alábbi térkép jelzi azokat a helyeket amit felkerestünk. A kirándulás 5 napját öt külön bejegyzés tartalmazza majd itt a blogban.
Lássuk az első napot:
A kora reggeli indulás után megnéztük Magyarország legrégebbi autópályáját valamint az egyik legújabbat is.
Az M7 elmegy, az M0 jelenleg gyors közlekedésre alkalmatlan.
Első komolyabb célpontunk Szerencs vára volt:
A 16. század végén kialakított épület Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a város múltjától. A Hegyalja kapujának nevezett Szerencs vidéke a 13. században a Bogát-Radvány nemzetség szállásbirtokát képezte, akik egy bencés apátságot alapítottak a vizenyős terület egyik kiemelkedő magaslatán.
1644-ben Esterházy Miklós nádorispán csapatai megrohanták, és vandál módon kifosztották Szerencset, amit az ekkortájt itt birtokos Rákóczi László földesúr tiszttartója az első szóra feladott. Majd a később ismét Rákóczi tulajdonba került végvár már nem képviselt nagyobb hadászati értéket. Az 1670-es Wesselényi-összeesküvés megtorlásául császári zsoldosok szállták meg. A 18. század második felében lebontották a belső vár három tornyát, csak a déli torony maradt meg.[1] A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc utáni békésebb évszázadokban birtokosa volt még az Illésházy, Grassalkovich és a Szirmay família, akik kényelmes lakóépületté alakíttatták át az egykor véres harcokat látott védőműveket.
Jelenleg a szerencsi várban látható a Zempléni Múzeum képeslapgyűjteménye, de egyik részében szálloda is üzemel.
Kellemes zápor segítette a várnézést és a sétát a várkertben, ami nagyon tetszett - mindenkinek.
Református templom
Szerencs legrégibb temploma a XIII. században épült eredetileg román stílusban, azonban először egy 1321-es feljegyzés tesz róla említést. Az épületet 1480-ban átalakították, ekkor készült a középen álló gótikus torony. A torony belső terében keresztboltozatos helyiség van, falában pedig kőkeretes ablakokat helyeztek. A templomot támpillérek fogják körül, hajója dongaboltozatos, a szentélytől félköríves diadalív választja el. A templomot 1595-ben adományozta Rákóczi Zsigmond református hittársainak, az ő támogatásával jelentős átalakításokat végeztek.
1605-ben e templom falai között választották Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé. Az országgyűlés emlékezetére a templom falán emléktáblát helyeztek el. A templom hajójában található az a márványszarkofág, amelyet 1618-ban készíttetett Rákóczi Zsigmond három fia, György, Zsigmond és Pál. A síremlék felső lapján a Rákóczi-címer és egy felirat látható, a nyugati oldalon a következő felirat olvasható: "Tebenned reméltem Uram, hogy nem leszek porrá mindörökké!" A déli oldalon egy magyar nyelvű vers őrzi Rákóczi Zsigmond emlékét. A síremlék alatt van a kripta, ahová egy deszkaajtó felnyitása után lehet bejutni. Ott található a fejedelem földi maradványait őrző urna, amelyet 1849-ben kapott adományul a város a X. zászlóalj tisztikarától. A templom harangja 1646-ból való, I. Rákóczi György fejedelem ajándéka. A templomot 1791-ben, majd 1903-ban renoválták, de 1921-ben leégett a födémzete és a torony sisakja. Az elpusztult részeket az egyházközség adományaiból állították helyre.
Szerencsi rövid városnézés után ismét buszra szálltunk és tovább indúltunk szálláshelyünkre Göncre.
Huszita-ház
Az úgynevezett Huszita-ház Gönc északi részén, a Kossuth Lajos utcában található. A helyi hiedelem szerint husziták építették és lakták eredetileg, bár ezt máig sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Ma tájház.
Az épület a Gönci-patakkal párhuzamos főút mentén áll, amely régen az észak–déli kereskedelmi és hadi főút volt egyben.
A ház fala kőből készült, amelyet mészkőhabarcsba helyezve raktak ki. A lakószintet megemelték, és szűk ablaknyílásokat alakítottak ki, valamint pincét, ahhoz kapcsoltan pedig a telek vége felé induló és a szomszédos pincékbe ágazó járatokat vájtak ki. Az erődített jellegre és a menekülési útvonalként is szolgáló járatrendszerre a környékre jellemző gyakori csatározások miatt volt szükség.
A műemlék jellegű épület lakótere három osztatú, egy tisztaszobára, egy konyhára és egy kisszobára oszlik, amelyekhez kapcsolódik a kamra és a pince. 1832-ben jelentős átalakításon ment keresztül, végül az 1975-től 1978-ig tartó újabb átalakítás során nyerte el mai formáját.
Ekkor, 1978-ban, az egykori lakóházban a 19. század második felének állapotait tükröző paraszt-polgári lakásbelsőt alakítottak ki, amely a Tokaj-Hegyaljáról a Felvidékre és Lengyelországba irányuló borkereskedelemből élők viszonylagosan jómódú életkörülményeit mutatja be. Ehhez kapcsoltan a tárlat bepillantást enged a helyi fazekasok, bognárok, cipészek, kádárok, papucsosok, szénégetők és molnárok akkori mindennapjaiba is.
A kiállítás nemcsak a házban látható, hanem az alatta futó pincerendszerben is folytatódik; itt van a környék legnépszerűbb termékéből, a mértékegységgé vált 136,6 literes gönci hordóból is kiállítva néhány. Azt, hogy hány puttonyos az aszúbor, máig is úgy számolják, hogy hány puttony aszútésztát adnak egy gönci hordónyi (azaz 136,6 liter) musthoz.
A Huszita-ház udvara és az udvart követő hátsó épületek Gönc régi településszerkezetét mutatják, amely magán viseli az 1200-as évek utáni betelepítés nyomait. Ezek a jellegzetes hosszú telkek és a rajta levő egymás mögötti soros beépítés a családosztódások következménye. A kőépületek kontyoltak és szinte valamennyi alápincézett.
A tájházban őrzik a közeli pálos kolostorrom egyetlen megmaradt faragott kőablakát is.
A történelmi séták után a szálláshelyünkön elfogyaszthattuk jól megérdemelt vacsoránkat majd ki ki saját igénye szerint eltette magát másnapra...
Ha valamivel nem értenél egyet, megteheted, és az oldal alján a megjegyzésbe be is írhatod. Ha nem tetszik a véleményed legfeljebb nem teszem láthatóvá. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése