Zempléni vártúrák - 3.

A 3. nap volt az amitől kicsit tartottam. Kéked kastélya rendben, nem lehet nehéz. Füzér már húzósabb, 8 éve jártam ott akkor még nem volt végig falépcső és már akkor is a hegy tetején volt a vár. Ami viszont számomra teljesen ismeretlen terep volt az az Aranyásók útja tanösvény.
Megnéztem térképen, hosszúnak találtam, beszámolókban is olvastam róla ott is húzósnak tűnt. Valójában azt nem tudtam előre, hogy mekkora szakaszt akarunk bejárni így aztán a bizonytalanra bíztam magam. Ez a nap is jól sikerült, nem volt gond!

Reggeli után a közeli Melczer-várkastélyt (Kéked) akartuk kívülről megnézni, fotózni. Gyorsan oda is értünk. Pár éve még hotelként működött, most elkerítve, lezárva, őrzövédökkel megerősítve akarják eltüntetni a szemünk elől. Vagy csak jobb befektetőkre várnak?!

A kastély kapuja mellett még ott a Természetvédelmi területet jelző tábla, az épület állami tulajdonban van, azaz a miénk, a mi pénzünkből őrzik és a mi pénzünkből zárják el előlünk. Nyilván az egykori Melczer család leszármazottja aki teljesen véletlenül éppen a polgármesteri teendőket is ellátja tehetne többet is de nem tesz. A magas téglafalak illetve a fák szinte teljesen eltakarják az épületet.  

 A kora középkori idők óta, az írásos forrásokban említett jobbágyfalu területén már állhatott földesúri udvarház, de a jelenlegi épületet csak a XVII. század első évtizedében alapozta meg a Kékedi nemesi család. A jelentős birtokkal rendelkező Kékedi középnemesi família akkoriban divatosnak számító reneszánsz várkastélyt emeltetett, vagyis elsősorban már a kényelmi szempontokat helyezte előtérbe. Erre a nagyméretű, de cserépkályhákkal jól befűthető és nagyobb ablakokkal világossá varázsolt lakószobák szolgáltak, míg a földesúr gazdagságát a külső homlokzatok sgraffitós vakolatdíszei és a felső fecskefarkas pártázat motívumai hirdették.
Természetesen a korszak rossz közbiztonsága megkövetelte a külső védőművek kialakítását is. Az épület sarkait kerek tornyok tagolták, valamint a várkastély udvarát magas lőréses kőfal védelmezte. A legkülső védelmi övezetet egy mély vizesárok jelentette, melyen felvonóhíd ívelt át. Az először felhúzott északi épületszárnyat a későbbi évtizedekben, déli irányban kibővítették egy nagyobb méretű lakótömbbel, amit szögletes olaszbástyákkal oltalmaztak. Ennek ellenére sem számított a jelentősebb ellenálló erejű helyek közé. 1658-ban elhunyt Kékedi Balázs, akinek egyetlen leánya Katalin, az elmagyarosodott eperjesi szász kereskedő család, a Melczerek egyik férfi tagjához ment nőül. A Thököly-féle háború során a kurucok kifosztották a várkastély termeit. A fékezhetetlen harcosok mindent elvittek, ami mozdítható volt, a pincében megitták a bort, majd elhajtották a falubeli lakosság jószágállományát is. A háborús pusztításokat sokáig nem tudták helyreállítani, még egy 1708-as feljegyzés szerint is az egykor szebb napokat látott épület „puszta és rongyos”.
1772-ben Melczer Pál elzálogosította tulajdonrészét Ferenc nevű unokaöccse özvegyének. Miután sikerült elegendő pénzt összegyűjtenie földesurának, megkezdődtek az omladozó épületszárnyak helyreállítási munkálatai. Homlokzatát 1863-ban a romantika stílusjegyei szerint átalakították, de alapfalaiban megőrizte az eredeti várkastély elrendezését.
 

A nap fénypontja a felújított illetve jelenleg is felújítás alatt álló Füzér vára volt. Kellemes jól járható de azért felfelé lejtő lépcsők vezetnek egészen a vár kapujáig. Ez csak pár éve van így, korábban és a vár fénykorában is, a jelenlegi lépcsők alatti sziklás ösvényen lehetett felkapaszkodni.  Amikor 8 éve a kéktúra ezen szakaszát jártuk azt is kipróbálhattam. Most jobb. A vár rekonstrukció sok vitát váltott ki szakmai berkekben is ennek az az oka, hogy nem bizonyítható egyértelműen , hogy az újjáépített épületrészek valóban úgy néztek e ki mint napjainkban. A berendezéssel más a helyzet, nyilván nem korabeli de a fennmaradt leltárak szerint hasonlithatnak. Komoly és részletes szakvezetést kaptunk, a hölgy hangsúlyozta is, hogy ez az állapot nem végleges, a munkák még folyamatban vannak de a turizmust kívánják kiszolgálni. 

A füzéri vár középkori vár, amely Füzér település közvetlen közelében emelkedő vulkanikus eredetű hegyen áll. 

Első írásos említése 1264-ből származik, bár valószínűleg már a tatárjárás előtt állt. A feltételezések szerint az Aba nemzetség építtette az Árpád-korban, különlegessége, hogy egyike lehet az első magyarországi magánbirtokú kőváraknak. A 13. században II. András megvette a várat, amely a tatárjárásig a királyi birtoktest részét képezte, majd adományozás útján visszakerült az Abákhoz. A rozgonyi csata után Károly Róbert elkobozta, és Drugeth-, majd Perényi-tulajdonba került. Amikor Perényi Gábor 1567-ben fiúutód nélkül meghalt, a vár előbb a Báthori, majd a Nádasdy családhoz került. A Wesselényi-összeesküvés után a várat elkobozták, majd a császári katonaság felégette és hátrahagyta. 

Az évszázadokon át omladozó épületegyüttes értékét a romantika idején ismerték fel ismét, és ekkortól kezdve az örökségvédelem látókörébe került. 1977-től régészeti feltárásokat végeztek, 1992-től renoválási munkák kezdődtek, 2014–16 között pedig felépült az úgynevezett alsóvár, megújult a felsővár várkápolnája, palotaszárnya és alsó bástyája is, így ma Magyarország egyik legjobb állapotú középkori vára.

A várhegy történelmi emlékeinek és természeti szépségének köszönhetően kedvelt kirándulóhely, amelyen áthalad az Országos Kéktúra útvonala. 

2016. március 27-én nyitotta meg a kapuit a felújított Füzéri vár.

A helyreállítás az elismerések mellett építészeti vitákat, élesen negatív értékeléseket is kiváltott. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület műemlékvédelmi „Citrom-díjat” szavazott meg a felújításnak.

„A történeti jelmezbe bújtatott, illúziót keltő önmegvalósítás építési nyersanyaggá degradálta a fizikai valóságában fennmaradt egykori vár-együttes maradványait, azaz a törvényben rögzített kötelezettség szerint megőrzendő műemléket. Nem kétséges, hogy elsősorban vélt analógiák alapján, az egyébként régészetileg még teljesen fel sem tárt helyszínen nem műemlék-helyreállítás történt, hanem egy új, 21. századi, historizáló vár felépítése. Mindez ott, ahol az eredeti vár áll(ott), ez azt jelenti, hogy eltűnt egy pótolhatatlan műemlékünk. Az új várpótlék eltüntette az egykorit. Az ablakok új keletű mérművei a Miskolc-avasi templom alapján készültek, az oltár a kisszebeni szárnyas oltár átalakított, rontott szerkesztésű, azaz hiteltelen másolata. Az új falfestés van, ahol Árva várának azt a díszítését másolja ide „középkoriként", amelyet a 19. század második felében festett Maximillian Mann, müncheni festő. Így aztán az ő Árva-várai dekorációjának a visszaidézni szándékozott magyar középkorba másolását az utánérzés utánérzésének minősíthetjük. Füzér így a historizmus idején kiépített Kreuzenstein várához lett hasonlatos, ahol a részletek különböző, eredeti történeti épületekből származnak. Füzér esetében viszont az átvett részletek sem nem eredetiek, sem nem hiteles másolatok.” 

A délután már a természetjárás jegyében telt, hiszen következett az Aranyásók útja tanösvény. A fülledt melegben az erdőben erősen párás is volt a levegő, de a hegyoldal nem volt meredek, lassan de folyamatosan haladva kaptattunk fel a hegyoldalra, melynek mélye több kilométeres arany és ezüstbánya járatokat rejtett. A térképen a sárga vonallal jelölt részt jártuk végig, kitérve a baloldali kéken a Teréz-táróhoz és a horpákhoz.

Nem jártam még ilyen területen így nagyon tetszett, a csörgedező patak, melyen több helyen is átkeltünk most kicsi volt, az egyes tanösvényi látnivalóknál Józsi részletesen ismertette mit is látunk és valóban, minden ott is volt, a víz kivezető vágatok, a meddő hányók, a horpák és a ma is részben járható Teréz-táró kísérteties járata. Nyilván ezen a napon is volt aki kitett magáért, és itt a kőtörőkre gondolok. Normális ember nem szedi szét és nem vagdossa egymáshoz teljes erővel a több száz éves Konc falva amúgy is romos falait azt gondolva, hogy abban aranyat talál. Meg hát ki is volt írva....

 Zemplénben a legjelentősebb nemesfém előfordulás Telkibánya környékén van, az itt található arany és ezüst bányászata valószínűleg már a XIII.sz.-ban elindult, a község első írásos említése 1270-ből származik, 1341-ben pedig már királyi bányatelepként említik. A bányászat kezdeteire a területen található több ezer horpa utal, ez a kezdetleges forma a felszínközeli teléreket követte, a fejtés néhány méter mély aknákban történt, ezek mára beomlottak.

Első virágkorát az Anjou királyok idején élte, ekkor már bányavárosi kiváltságokkal rendelkezett, majd további felvirágzásai voltak a XVI.sz. elején, amikor Thurzó János családjának tulajdonába került, majd hosszú szünet után a XVIII.sz. második felétől Mária Terézia alatt. A szüneteltetés, újraindítás elsősorban a kor technikai színvonalától függött, a város visszafejlődéséhez is ennek elégtelensége vezetett. A falu környékén igen nagy számban találjuk a középkori bányászat emlékeit.
Az aranybányászat központja a Gyepü-hegy, Kánya-hegy környékén van a Fehér-hegyig, elsősorban ezen a területen találjuk a számtalan horpát, a későbbi tárókat, melyek nagyrésze ma már alig látható, de van közöttük járható is, a Teréz és a Mária táró. Ezek egy nagy területen szétszórva találhatók, megtekintésére a legpraktikusabb, ha a 2011-ben elkészült "Aranyásók útja" földtani és bányászattörténeti tanösvény nyomvonalát követjük, melynek indító pontja a Pálháza felé vezető úton, a Jegesbarlang melletti kiépített pihenőhelynél van.

Ha valamivel nem értenél egyet, megteheted, és az oldal alján a megjegyzésbe be is írhatod. Ha nem tetszik a véleményed legfeljebb nem teszem láthatóvá. :-)

Nagyon szép és tartalmas nap volt sok újdonsággal. Köszönőm ezt is valamint az előző és a következő napot is.