Belső-Somogyból a Zselicbe túráztunk ezen a késő őszi napon. Szabó Laci
vezetésével összesen 15-en vettünk részt ezen a könnyű kis TTSE túrán ami kb. 11.5 km
volt mire a végére értünk. Buszoztunk Kadarkútig és onnan a megszüntetett sárga sáv hűlt helyén indultunk el.
Túravezetőnknek ez ‘hazai terep’ volt így a jelzetlen
utakat is biztonsággal tudtuk igénybe venni. Megnéztük a helyi
magán arborétumot – kívülről- majd az egykori gőzmalom épülete előtt Vóta puszta
felé indultunk.
Utunk nagy része – egészen Bányáig aszfalton vezetett, ez is
volt a jelzés megszüntetésének egyik oka – mondta el a megyei szövetség
illetékese. Egy 15 éves jelzést azért láttunk még az út korlátján.
Véleményem
nem mérvadó de nekem tetszett ez az útvonal, így aszfaltosan is. A várost
elhagyva egy repce táblán átvágva megnéztük Vóta puszta régi temetőjét, -
jelenleg is szépen rendezett.
A pusztát elérve ezúttal sikeresen becsengettünk az itt álló kastélyba mely
jelenleg a Magyar Pünkösdi Egyház Szeretetotthona. 1910-1911 között épült, építtetője Somssich Géza. A 2012-ben leégett épületet
szépen helyreállították és már használatba is vették, néhány idős lakó a szép
kastélyparkban sétálgatott.
Nem zavartuk meg életüket csupán kívülről néztük
körbe és megköszönve a lehetőséget távoztunk. Van egy új önálló épület is a kis
településen a kezelésükben ez a "BETHESDA" épület ami a Bánya felé vezető út
kanyarjában található. A településen szokás szerint sok az elhagyatott üres
lakóház de van olyan is amit még használnak.
Az erdőbe kanyarodó út lassan
jellegzetes zselici környezetbe vezetett át bennünket egy dombháton haladtunk,
mellettünk mély völgyek. Az erdők a legszebb őszi színeket mutatták tényleg
szép és tetszetős ez az útvonal. Talán ha valaki felvállalná a festését érdemes
lenne feléleszteni!
Bányát elérve néhány szép nyaraló/lakó épület érintésével a
- számomra eléggé zavaros nevű - 'Zselicikum Turisztikai Központ' előtti padokon
pihentünk meg és frissítettük magunkat. A dombon lévő épülettől szép a kilátás a
völgyre, a tavakra.
Pihenő után következett a túrának az a része ami talán a ráadás volt a
kiíráshoz képest. Amikor olvasgattam még otthon csodálkoztam is, hogy miért kell
majdnem délután 4 felé hazaérni egy ilyen rövid túráról, és mit fogunk addig
csinálni, hiszen ide még a kocsma sincs bevezetve.
Nyilván többen is
csatlakoztak volna ha tudják előre, hogy lényegesen korábban is haza tudunk menni. Bányáról jelzetlen utakon mentünk
tovább először a Vicagera horgásztóhoz aminek neve az évek során kissé
kicsorbult. A területet eredetileg még a 19.században Vissza gera néven
térképezték!
A szép magán kezelésben lévő horgásztó mellett rátértünk az
egykori Kaposvár - Barcs vasútvonal nyomvonalára ami nagyon jól járható,
többször is túráztunk erre Lipótfára. A bővizű Bárdi-patak keresztezése után
északi irányba letértünk egy jelzetlen útra.
A lassan emelkedő út egy homokbánya
mellett vezet el , szép erdőben, majd réteken, legelőkön haladtunk és egyre több
volt körülöttünk az őzláb gomba is, bár nagy része már öreg volt.
Többen is
szedtük és négy nagy kalapot én is magamhoz vettem, abból lett a hétvégi
ebéd. Sok éve pincék, lakóházak voltak ezen a területen és túravezetőnk
fiatalabb korában gyakran járt erre így sokat tudott mesélni.
Délre már el is
értük a Kaposmérőtől Kadarkút felé vezető országutat és pontosan a Cseberki
bejárati út nevű buszmegállónál. Így aztán a délutáni eső előtt 13 órára már kényelmesen
hazaértünk.
Köszönöm a túrát, olyan helyekre is elvezetett ahol még nem
jártam.
Még több fotó, katt a kis képre:
Kadarkút - Vóta - Bánya - Cseberki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése