Jót aludtunk a csendes Őrségi házikóban. Az első napi túra megviselt,
korán keltem, vezetni is kellett és sok volt a nyílt terep és aszfalt. A második
túranapunk lényegesen eltérő élményeket ígért és ez így is volt. Éva finom
pálinkájával indítottuk a napot, majd rövid sétával elmentünk a közeli
buszmegállóba ahonnan Őriszentpéterre az Örség 'fővárosába' utaztunk.
Már első
nap is feltűnt de most is észrevettem, hogy ez a térség színmagyar lakosságúnak
tekinthető. Iskolabusz jellegű járatunk gyorsan meg is érkezett mi pedig kb. 1/2
8-kor nekivágtunk a mai - az előző napnál hosszabb - kb. 23 km-es távnak. A
kisváros központjában pontosabban Városszeren - mert ez már a szerek vidéke -
zárt helyen van a pecsét a Centrum étterem pultjánál.
Előnyére váljék az
intézménynek, hogy hétköznap reggel 6-kor hétvégén 7-kor nyitnak. Egy gyors
pecsételéssel kezdtük a túrát majd az országút szélén elindultunk DNY felé. Ezt
a területrészt Baksaszer néven is említik. Rövid országúti szakasz után a már
felszedett régi Őrségi vasút nyomvonalára tér át a jelzésünk.
Nagyon jól
követhető az egykori vasúti töltés, több műtárgy, áteresz is látható az erdőben
és szerencsére nem is tud gazosodni az út.
A töltésről hamarosan egy széles és
egész nagy forgalmú murvás erdei útra tértünk át. Ezt követte egy füves, de
nagyon szép erdei szakasz öreg fenyőkkel és vegyes erdővel, sok gombával.
Az új
vasutat egy aluljárón kereszteztük, lehet, hogy mégsem kellett volna felszedni a
régit hiszen több vonat is elment mialatt a közelben jártunk, szóval nagy itt a
forgalom, Szlovénia felé.
Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció kimondta a kisforgalmú
vasútvonalak bezárását, forgalmuk közútra terelését. A megszüntetendő vonalak
listáján rajta volt a Zalalövő–Bajánsenye vonal is, melyen 1980. október 18-án
szűnt meg a forgalom. Rövidesen a pályát is elbontották. A vonal a koncepció
egyik utolsó áldozata volt.
Jugoszlávia felbomlásával változott a helyzet, az önállósult Szlovéniával
nem volt kapcsolata a magyar vasúthálózatnak. Döntés született az őrségi vasút
újjáépítéséről. Mivel nemzetközi fővonali pályát terveztek, a régi helyiérdekű
vasúti nyomvonal nem jöhetett szóba. A vonal alagutat és völgyhidat is kapott az
új vonalvezetéssel. A pálya vonalvezetésből adódó kiépítési sebessége 160 km/h,
az engedélyezett sebesség 120 km/h. Az új vasútvonal 2000-ben nyílt meg.
A grafittisek alkotásai között egész érdekeset is
láttunk. Még néhány perc és megérkeztünk Bajánsenyére. Ez a település is több
részből lett összerakva. (Őrbajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormány) Előző
nap a falu másik végén jártunk, most a Dávidháza nevű egykor önálló faluba
érkeztünk meg, a Határ csárda mellé.
Fotó: Harsányi Éva
Ettünk, ittunk majd egy keveset láttunk a
faluból és máris letérve a főútról megcéloztuk a Kerka völgy túloldalán lévő
magasabb dombot.
Kereszteztük a kis folyót, megnéztünk egy Erdő fohásza táblát
majd ismét egy nagyon szép vegyes és öreg fákból álló erdőben sok szép és
számomra ismeretlen gomba között túráztunk tovább.
A sűrű erdőben egy kedves kis erdészház található előtte több pad és asztal
kínál pihenési lehetőséget. Nagyon szép hely.
A Nemzeti Park talán legszebb
részein kanyarog itt az RP-DDK útvonal egy egy dombon átkelve a völgyekben szép
örségi falvakat találunk. Nekünk most Kercaszomor következett ami szintén egy
összerakott falu - az egykori Kerca és Szomoróc - teleplésekből a Kerca
völgyében.
Nem elírás a Kerka és a Kerca két külön kis folyócska. A Kühár
ABC-vel egy épületben lévő kis söröző előtt kényelmes pihenőhely van itt is
eltöltöttünk egy kis időt és szomjunkat oltottuk. Ebből a településből többet
láttunk mivel hosszabb szakaszon vezet a kéktúra a falu főutcáján.
Trianon
idejében az egykori Magyar - Szerb határ a két településrész között húzódott és
Szomorócot elcsatolták. 1920. augusztus 1-jén a helyi lakosság fegyverrel
szállt szembe a betolakodókkal. A felkelést leverték de nem felejtették el, az
akkoriban színmagyar falut az 1922-es határrendezés után Magyarország kapta meg
és február 8-án a megszállók kivonultak.
Az események emléktáblái és sok
tanösvény tábla érintésével hagytuk el a falut. A Kercát egy gázlónál
kereszteztük majd lassan emelkedő úton az egykori Szent Vencel templom helye és
csekélyke maradványai felé indultunk.
Hatalmas öreg tölgyek között található az
egykori templom helye, sánc maradványokat lehet látni és persze itt is van
tájékoztató tábla.
Több tanösvény is fonódik itt a kéktúrával , ezek tábláit is
megnéztük. Magyarszombatfa felé a Vasfüggöny túra út is fonódik a falu előtt
egy kb. 1 km-el kiérünk a szép erdőből és egy gazos, benőtt szekérúton kellene
haladni. Ennek baloldalán egy villanypásztorral elkerített legelő húzódik be is
mentünk oda és így könnyebben leküzdöttük ezt a néhány száz métert.
Szemben
velünk a Ritási-domb 296 m-es csúcsán jól láthatóan a fák fölé nyúlik a
geodéziai torony, oda igyekeztünk. Előbb persze megnéztük a tök földeket ami
nagyrészt osztrák gazdák kezében van.
A napokban zajló aratás során a magot
elviszik és a sógoroknál dolgozzák fel. Helyi lakosok mesélték, hogy azért olyan
kicsik a tökök mert így a mag aránya lényegesen magasabb a termésben. A tökmag
olaj pedig mint tudjuk szinte aranyárban van.
Országúton érkezünk meg
Magyarszombatfára, valójában ennek a falunak a másik végén van a szállásunk de
mi most a NY-i végén érkeztünk meg.
Ez az igazi 'cserepes' része a falunak.
Szinte majdnem minden ház előtt és a házakban kerámiákat árulnak de mi ezeket
elkerültük. Nem hagytuk ki viszont Czúgh János fazekas mester emlékszobáját.
Egy helyi lakos hívta fel a figyelmünket erre a szép bemutató helyre és mi meg
is néztük a főutca közelében az egyik kis mellékutca elején lévő kiállítást. A
gyűjteményt a mester leánya - Mária - mutatta be nekünk, nagyon szép és
érdekes kerámiákat láttunk.
Fotó: Harsányi Éva
A Chugh János Emlékszoba egy családi tulajdonban lévő kiállítás Czugh János
fazekas, "Népművészet Mestere" 1917-1993 hagyatékából. Azon a helyen, ahol a
mester 1937-1964 időszak alatt élt és dolgozott. Az emlékszobát Chugh János
leánya, Czugh Mária és férje Fullár Ernő létesítette a mester hagyatékából és a
családtagok személyes tulajdontárgyaiból.
Érdemes megismerni a nem mindennapi gyűjtemény múltját is!
Kevesebbek lettünk volna ha nem nézzük meg ezt a gyűjteményt és valahol ez
a kéktúra lényege, gyalogolni, megismerni a természeti látnivalókat, az
embereket és Magyarország azon szegletét amerre éppen járunk.
Pecsételő helyünk is ebben a falurészben volt így meg is kerestük a
Tűzzománc Szomjoltó nevű egységet ahol a pecsételés ingyenes. Egy pohár sör és
egy 0,5 l-es üdítő pedig 950 Ft szóval inkább a szomszédos boltban kell
vásárolni!
A közelben van az Őrségben szokatlan téglából épített harangláb.
Pihentünk egy kicsit az árnyékban majd visszatértünk a kék sávunkra és
nekivágtunk a hegynek. Az Őrségi Vadászati Kiállítás mellett a kifutóban egy
őzet láttunk de a dús vegetáció miatt nem igazán lehet belátni. Betértünk
viszont a falu pálinkafőzőjébe ahol éppen karbantartás volt, így csak üzemen
kívül láthattuk a berendezéseket.
Az út enyhén de folyamatosan emelkedett, az
öreg fák árnyékában még most a túra vége felé is nagyon jó lendülettel és
hangulattal túráztunk, pedig ezen a napon jóval többet gyalogoltunk mint előző
nap.
Gyorsan felértünk a geodéziai toronyhoz amely 7 emeletével szokatlanul
magas, a felíratok a szokásosak felmenni Tilos.
Fotó: Harsányi Éva
Fotó: Harsányi Éva
Éva a másik oldalról kerülte a
tornyot és ezt nem vette észre, már csak azt láttuk, hogy a tetejéről integet.
Ahogy elmesélte nem kellemes az út a toronyban felfelé, de kilátás az van.
A toronytól talán 200 m vagy kevesebb a Szlovén országhatár mi kis pihenő
után indultunk is tovább, van itt egy elhagyott, romosodó határőr bázis majd
kereszteztük a Szlovéniába vezető országutat és néhány szép és érdekes
külterületi pincét. Sok szelídgesztenye fa is van erre de még korai volt a
gesztenye keresgélés, talán néhány hét múlva.
Magyarszombatfától D-re húzódó
domb gerincének oldalában lassan ereszkedik az út és az előző nap már megismert
bárányoknál és kecskéknél elértük Gödörházát, a mi kis falunkat.
A szállásunkon
egy kicsit még pihentünk frissültünk, összepakoltunk majd kényelmesen
hazaautóztunk. A kéktúrázás edzi az ember testét, lelkét hiszen a nagyobb táv
és több szint ellenére is sokkal kevésbé fáradtam el. Nagyon szép volt a
kétnapos Őrségi túránk és még van vissza kb. ugyanennyi. Aki teheti ne túrázzon
'rossz' időben, még akkor sem ha 'nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista'.
Az élmények lényegesen mélyebbek ha nem szenvedve kell teljesíteni a
kilométereket. Persze ez magánvélemény ...
Köszönöm túratársaimnak Marikának és Évának ezt a két szép napot!
Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Őriszentpéter - Gödörháza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése