Egy korábbi túrámon részletesebben írtam erről a várról, és akkor belülről is megnéztük.
Még több fotó, katt a kis képre:
Zólyom
Besztercebánya
A legjelentősebb bányavárosok egyike. Első erődítményei a gótikus
plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században
emelték, majd a 16. században megerősítették. Itt tartották a Buda
visszafoglalása utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábor is
országgyűlést tartott itt, amely őt királlyá választotta. 1678-ban és 1680-ban
Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el. A szabadságharc
idején fontos hadiipari központ, csak 1708. október 25-én foglalták vissza a
császáriak. Erődítményeit ezután fokozatosan lebontották, csupán a
Mészáros-bástya és a várostorony maradt meg belőle. Püspökségét Mária Terézia
alapította. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye, valamint a
Besztercebányai járás székhelye volt.
Szűz Mária Mennybemenetelének tiszteletére szentelt plébániatemplom.
Korábban német templomként volt ismeretes. A várnegyed részeként épített,
eredetileg román stílusú templom alapjait a 13. század második felében rakták
le. Az évszázadok folyamán többször átépítették, bővítették. Az északi fekvésű,
1478-ban kialakított Szent Borbála gótikus kápolna oltárát a bányászok
védőszentje, valamint Lőcsei Pál mester táblaképei díszítik. Déli fekvésű Szent
András és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnái szintén az
1470-es évek bővítéseinek eredményei. Ezen kápolnák Mária Magdolnát ábrázoló
triptichonja és a bronzból készült keresztelőmedence még a kápolnaépítés korából
származnak. Mindezen alkotásokat megóvták az 1761-es nagy tűzvész pusztításától,
azonban a templombelső jelentős része megsemmisült, tetőszerkezete beomlott, a
Lőcsei Pál mester által faragott főoltára is a lángok martalékává vált. A
tűzvészt követően barokk stílusban építették át. Főoltárának Szűz Mária
Mennybemenetelét és a Szentháromságot ábrázoló festményei Johann Lucas Kracker
alkotásai.
Ennél a városnál is van lehetőség a korábbi túrámmal való összehasonlításra, itt megnézhetitek:Még több fotó, katt a kis képre:
Besztercebánya
Körmöcbánya
Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról
nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye.
A várost sziléziai és türingiai német telepesek alapították a 12.
században.
Károly Róbert 1328. november 17-én szabad királyi bányavárosi jogokkal
látta el és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres
aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt. A város fontossága miatt
mindig a királyok kegyeit élvezte. 1390-ben lakói mentesültek a vámoktól.
1425-ben hetivásárok tartására kapott jogot. Aranybányászatának fénykora a
14-15. századra esik. A 15. század közepén a város 9 városnegyedből állt, 250
házában 690 családban mintegy 3000 lakos élt. Évente már 14000 körmöci dukátot
vertek itt.
1652-ben papírgyárat alapítottak itt. A város 1696 és 1788 között országos
vásártartási jogot élvezett. 1715-ben 474 adózó polgár és 193 zsellércsalád
lakta; közülük 390 bányász, a többiek nagyrészt kézművesek voltak. 1767-ben
bányáiban összesen 1299 bányász dolgozott. 1787-ben Körmöcbányának 509 háza
volt, 1152 családdal és 5147 lakossal. 1828-ban 538 házában 4944 lakos élt.
1849-ben a téli hadjárat során határában ütközött meg Görgey a császáriakkal,
majd egy bányaátjárón tört át Besztercebánya felé. Védműveit jórészt 1872 körül
bontották le. A városba vezető vasútvonal 1869 és 1872 között épült. A század
vége felé egymás után épültek gyárai és üzemei.
Még több fotó, katt a kis képre:
Körmöcbánya
Selmecbánya
Kálvária:
A Selmecbányán található kálváriát a város keleti oldalán emelkedő Scharfenberg-, vagy Kálváriahegy város felé néző oldalára építették a jezsuiták. Három templom és sok apró kápolna alkotja. A felső templomot német, a középsőt magyar, az alsót szlovák templomnak is hívták, mert búcsú alkalmával ilyen nyelven miséztek bennük.
A selmecbányai kálvária nem csak szép fekvése miatt híres, hanem mert a klasszikus 14 stáció helyett csak 7 mutatja Krisztus szenvedéseit, a másik 7 Mária szenvedéseit foglalja össze.
A városról:
A város alapítását illetően több legenda is létezik. A legismertebb szerint
a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két gyíknak köszönhetően
találta meg egy Sebenitz nevű pásztor, az Óhegy lábánál. (Az eredeti legenda
gyíkjai helyett újabban – a diákok szalamander-menetének nevéből – tévesen
szalamandrákat emlegetnek.
IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után
bajor és szász bányászokat telepített be, akiknek 1245-ben jogkönyvét is
megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és
aranybányái voltak itt. Szabad királyi város címmel rendelkezett, ahol a
bányászat a Waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt – e jogokat a
kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a
várost.
Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt
alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762. október 22-én kelt
Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését,
így itt jött létre 1770-re a világ első bányászati akadémiája, melynek elődje az
1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.
Selmeci Akadémia
Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar
ott maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben tovább költöztették
Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is
őrzik és ápolják az itt kialakult hagyományokat, illetve szent városukként
tisztelik és rendszeresen látogatják Selmecbányát.
1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és
Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal).
1786-ban elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A bányászati
tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is
csökkent. A 19. század folyamán bányavárosból iskolavárossá vált, de a 20.
század során ezt a szerepét is jórészt elvesztette. Hegyek közti, elzárt
helyzetéből fakadóan a gazdasági fejlődés elkerülte, és a város is
elszegényedett. Ma a vezető ágazat már a turizmus és vendéglátás, amely
különösen az elmúlt két évtizedben kezdett felívelni.
Garamberzence és Selmecbánya között épült meg Magyarország két első
gőzüzemű, keskenynyomtávú vasútvonalának egyike, az 1873-ban átadott, 1000
milliméteres nyomtávú Garamberzence–Selmecbánya-vasútvonal.
Selmecbányán keletkezett a híres bányászhimnusz, amely az egykori
Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.
Az egykori bányavárosokat és fontosabb látnivalóit a Berkes József által szervezett három napos TTSE túra második napján néztük meg.
Még több fotó, katt a kis képre:
Selmecbánya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése