Papi Pipa 15 (2015)

A Dél-Zselic Természetbarát Klub jó időben, szép terepen, jó rendezéssel egy jó délelőtti programot biztosított számunkra. A Papi Pipa túra rövidebb  távján MTSZ kedvezménnyel 500 Ft volt a nevezési díj. 

A rajt és egyben cél az egyesület kezelésében lévő Zrinyi kulcsosháznál volt. Az útvonalról térképvázlatot, jó leírást kaptunk. Az 1-es  ponton az ellátás Balaton szelet, a 2.-en csokis, citromos ostya és hideg  - több féle - üdítő, a célban pedig a szokásos zsíros kenyeres vendéglátást kaptuk.  A túra jelzett útvonalon vezetett de szalagozás és terelő felíratok is segítették a tájékozódást.

Terecsenytől Almamellékig a régi vasút nyomvonalán a piros sáv jelzésen mentünk, nagyrészt erdős terepen.

Az Almamelléki erdei vasút állomásán megnéztük a kis kiállítást majd a piros kereszt jelzésen nagyrészt nyílt terepen mentünk Sasrétig.

A hozzánk csatlakozó kis tacsi vidáman mutatta az utat, még Terecsenyből indult Ő is.  (A magam részéről elítélem azokat a túrázókat akik jó bulinak tartják ha egy egy településről egy barátságos kutyust szándékosan vagy csak a közeledését kihasználva elcsalnak vagy hagyják, hogy velük menjen. Ilyen esetben a kutyust vissza kell zavarni akár a tulajdonosnak is jelezve.)

Túratársam is megszáradt amikor a Jámborka-forrásban való fürdőzés után pont Őt takarta be amikor szárítkozott :-)   A tacsi kaland,most jól végződött mivel a gazdi Sasréten volt pontőr és rögtön megfékezték a pórázzal kis 'fenevadat'. Kár lett volna ha a vadászati idényben baj éri!

Sasréten rengeteg volt az őszi kikerics, kicsit pihentünk majd az erdészeti út emelkedője várt ránk.

A nagyrészt hárs erdőben kaptattunk felfelé az út bal oldalán szinte végig a vaddisznóskert kerítése mellett.

Egyszer aztán az aszfalt is elfogyott, fel is értünk a tetejére majd a piros négyzet jelzésre tértünk.

Néhány kerítést átmászva, átbújva lassan ereszkedtünk az Aligvár-forrás felé ahol a 3. ep. várt bennünket.

Ez egy ember mentes, krétás pont volt az ellátás pedig friss forrásvíz. (Csak halkan jegyzem meg hogy most is irigykedve láttam, mennyire jól és okosan tudnak forrást foglalni Baranyában. A két érintett forrás bőségesen ontotta a friss vizet akkor amikor a szintén zselici új, még egészen friss, látványprojekt források teljesen elapadtak, eliszapolódtak, betemeti őket a természet.) 

A forrás után már csak pár perc volt a célig ahol szép kitűzőt kaptunk és külön öröm volt látni, hogy volt olyan sporttárs(nő) aki ezen a túrán teljesítette a Zselic 120 túramozgalmat melynek szép, kék, valódi fém, tűzzománcos jelvényét és a mozgalmat kb. két évtizede még én találtam ki.

 

Tudomásom szerint Magyarország első teljesítménytúramozgalma volt és ma is él! Gratulálok mindenkinek aki megkapta. A jelvény megszerzésének jelenlegi feltétele a Zselic 50 (KTTE) Zselic 40 éjszakai (Meteor) és a Papi Pipa 30 (Dél-Zselic TK) túrák folyamatos egymás utáni teljesítése, bármilyen sorrendben.

Délre már haza is értünk. Szép túra volt jó időben. Köszönöm a rendezést!

---

Terecseny

A település már egy 1183-as oklevélben szerepel Terecső néven mint a vátyi székely ispánsághoz tartozó egyik falu. Feltételezhető, hogy egészen a török uralomig lakott volt, és csak a török hódítás idején vagy a felszabadító háborúk alatt néptelenedett el. A 18. században már csak pusztaság. Lakóházak ekkor már nem voltak, viszont egy Aligvár nevű csárda épült a területen 1760 körül. A puszta ekkoriban a nagyméretű baranyai-somogyi Batthyány-uradalom részét képezte egészen 1856-ig, a birtok eladásáig, onnantól kezdve pedig a bécsi illetőségű Biedermann bankárcsalád volt e terület birtokosa.

A 19. század második felében német ajkú zsellérekkel népesült be. A betelepülők jelentős része a szomszédos Németlukafapusztáról érkezett, miután ott megszűnt a Dunántúl egyik utolsó erdei üveghutája. Az összetartó, szorgalmas kis német közösség hamarosan virágzó kistelepülést hozott létre a pusztaságon.

1970-körül megkezdődött a falu gyors elnéptelenedése, ugyanis a fiatalabb lakosság egyre nagyobb számban költözött el főleg a környékbeli városokba, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre. Nagy törést jelentett ráadásul a Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal felszámolása 1976-ban, mely által a terecsenyi állomás is megszűnt. Tovább tetézte a folyamatot ezt követően nem sokkal az általános iskola végleges bezárása is.

Terecsenynek napjainkban száznál kevesebb  lakosa van. Munkalehetőség a faluban gyakorlatilag nincs, bár a vendéglátásra, a turizmusra némiképp lehet építeni.  Az itteni csendes, tiszta levegőjű környezet vonzó a külföldiek számára is. Az utóbbi években több holland és német állampolgár is házat vásárolt a faluban. Három turistaház is üzemel itt jelenleg.

Almamelléki Állami Erdei Vasút

Az Almamelléki Állami Erdei Vasút Almamellék község volt nagyvasúti állomásától (MÁV elbontott Kaposvár–Szigetvár-vonala) kiinduló, 600 mm nyomközű erdei vasút. Jelenleg egy működő fővonalból áll, melynek végpontja Sasrétpuszta. A lukafai szárnyvonalat pár éve menetrend szerinti üzemen kívül helyezték, de nem bontották el, járható. A terecsenyi szárnyvonalból mára csak egy csonkavágány maradt meg.

1899-ben épült meg a MÁV Szigetvár–Kaposvár közötti vasútvonala, mely érintette Almamelléket. Az Almamellék és a Németlukafai Cigányvölgy közötti keskenynyomközű vonalat 1901-ben Báró Biedermann Rezső, a községtől északra fekvő területek birtokosa építette.

A vasút feladata elsősorban a kitermelt fa fuvarozása a nagyvasúthoz, de a németlukafai hamuzsírégető boksa és üveghuta termékeit és az irtásokon termelt mezőgazdasági terményeket is a vasúton szállították. A báró által Sasréten alapított iskolába is vonaton utaztak a gyerekek.

A pályát továbbépítették: 1901-ben épült a Szentmártonpusztai leágazás, 1943-ban a Terecsenypusztai vonal, 1925-ben a Lukafai elágazástól a Sas-réti vadászkastélyig vezető vonal, 1935-ben a Csikó-réti szárnyvonal. 1940-ben a Csikó-réti szárnyat elbontották és a Lukafai vonalból is felszedtek fél kilométert. Ezek a vonalmegszüntetések valószínűleg a fakitermelési területek megváltozásával magyarázhatók.

A vasutat 1945 után államosították, a szentmártonpusztai vonal kivételével erdőgazdasági kezelésbe került. A szentmártonpusztai vonal a Görösgali Állami Gazdaság tulajdona lett.

A vonalon több vonalkorrekciót végeztek: például a szentmártonpusztai halastó létesítése miatt egy 750 méteres szakaszt feljebb fektettek (1958). A pályát is felújították: a talpfákat vasbetonaljakra, a síneket nagyobb tömegű, erősebb sínekre, a fahidakat vasbetonhidakra cserélték. 1961. április 12-én megkezdődött a menetrend szerinti személyszállítás, a vasút korlátozott közforgalmú minősítést kapott.

A vasút vonalai is változtak: a lukafai szárnyvonalat 1952-ben elbontották, majd egy kilométer hosszban visszaépítették, a sas-réti vonalat a fűrésztelepig meghosszabbították. A terecsenyi vonalhoz többször hozzáépítettek néhány száz métert. Több kis hosszabbítás történt a klotz-gödöri és a kisterecsenyi vonalon is, de 1972-ben elbontották mindkettőt. 1975-ben építették a terecsenyi vonalból kiágazó kápolnási vonalat, amit 1984-ben a terecsenyi szárnnyal együtt elbontottak. Megmaradt csonkját kocsitárolásra használták. A szentmártonpusztai vonalat 1972-ben elbontották. A csikóréti vonalból 1975-ben újból lefektettek egy szakaszt, de 1983-ban elbontották, csak egy csonka vágány maradt meg belőle, de később egy felújítás során azt is elbontották.

A Kaposvár-Szigetvár MÁV-vonalat 1977. január 1-jén megszüntették. Ez a kisvasút életére igen károsan hatott, mert megszűnt a nagyvasúti összeköttetés. A faanyag fuvarozása folyamatosan csökkent a korszerű tehergépjárművek megjelenése és az erdészeti feltáró utak kiépülése miatt. A szárnyvonalakat a lukafai kivételével elbontották, a kisebb-nagyobb megmaradt csonkavágányokat kocsi tárolásra használták. 1977-ben az almamelléki állomáson forgatták Zsombolyai János Kihajolni veszélyes! című filmjét.

Sasrét

A Zselic dombjai között, egy hosszan elnyúló völgy közepén található vadászkastélyt (mai vendégház) a Biedermann család építtette a 20. század elején. A báró érdeme a jelenleg is üzemelő Almamellék - Sasrét nyomvonalú erdei kisvasút is. A ház melletti 200 éves ősbükkös a megye legöregebb erdeje, melyet a benne kanyargó tanösvény és kiépített források tesznek még izgalmasabbá.

A Mecsekerdő Zrt. Szigetvári Erdészeténél 1996 tavaszán került átadásra a Kikerics Természetismereti Központ, Sasréten. Az erdei iskola épülete mellől indul a 1,5 km hosszú tanösvény a Sasréti ősbükkösön át. A majd kétszáz éve érintetlenül hagyott fenséges bükkös, kocsánytalan-tölgyes erdő ma helyi jelentőségű természetvédelmi oltalmat élvez. A tanösvény kihelyezett tábláival egyrészt különféle fafajok felismerését szolgálja, másrészt a tanösvényen végighaladva ismerkedhetünk a helyi lágyszárúakkal, az erdő természetes felújulásával, ugyanis a kidőlt fák helyén különböző korú újulatfoltok vannak.

 A Kikerics központ mellett fajátszótér várja a gyerekeket, a tanösvény felénél az Almás-patak forrásánál pedig kiépített szalonnasütő hely van. Igény szerint lehetőség van a tanösvényen szakvezetésre is.

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Papi Pipa 15 (2015)