A METEOR TTE túrájához csatlakoztam ezen a gyönyörű, nyárias szép
őszi vasárnapon. A 21 fős csapatot Sebestyén Gabi vezette a Zselici rengetegbe,
a betyárok egykori felségterületére.
A túra Zselickisfaludról indult, a kis
zsákfalut autóbusszal lehet elérni. Végigsétálva a Főutcán a településről is
képet kaphattunk majd a KTTE Vándor kulcsosházát elhagyva mezei utakon a zöld
háromszög jelzésre tértünk rá.
Az út szerencsére nem volt nagyon poros,
így viszonylag gyorsan haladtunk mindenhol, - ahol volt út.
Amikor az útjelzés
a szántóföldre terelt bennünket kissé lelassultunk mivel a szántóföld a friss
őszi vetés után enyhén szólva is dagonyás volt.
A sáron átkelve az erdőben már
egy kicsit jobbak voltak a körülmények. A Hindai bérc geodéziai tornyát is
felkerestük, sajnos az alsó létra hiányzik - vasból volt. Ha már felmászni nem
tudtunk a csapat megismerhetett néhány hazai és Somogy megyei túramozgalmat, úgy
tűnt a sporttársaknak lenne igényük azok közelebbi megismerésére is.
( Fejérkőtől Tündérvölgyig, Somogyi Várak, Koppány , Somogy Turistája )
Az erdőben is találtunk dagonyás útszakaszokat de ezeket elég könnyen
kerülgettük a fák között. A Pali-temetőnél tisztelettel gondoltunk az ősökre akik az erdőt járták, igaz más célból. A betyár történetét itt olvashatjátok.
A kis ökofalut elhagyva a zöld sáv jelzéstől is elköszöntünk és jelzetlen
utakon mentünk tovább. Pacsérvisnye egykori temetője mellett ismét enyhén sáros
terepre kerültünk.
Túravezetőnk azonban ezt is határozottan megoldotta és egyben
eligazította a renitens túratársakat. A túrán a túravezető mondja meg, hogy
mikor, merre és milyen gyorsan megyünk ez mind ismert volt a kiírásban tehát
reklamációnak helye nincs. Tetszett a határozott kiállás, így kell csinálni.
Kadarkút elővárosában - Vóta pusztán - tettünk egy kitérőt a kastélyhoz de
sajnos zárva volt a terület így csak a kapuig jutottunk, viszont Gabi
bejelentkezett egy jövő évi méz nyalogatásra. Remélhetőleg a Nógrád megyei medvék
addigra még nem érnek ide.
A város széli arborétummal sem volt szerencsénk annyi időnk már nem volt,
hogy megnézzük. ( 500 Ft a teljes árú belépő).
Szerencsénk volt viszont a KÓPÉ presszóval ami egy valódi kocsma , sok
őslakossal, mindenféle nemzetiségből. A sör finom volt. A város központban
még kicsit szétnéztem amíg a buszra vártunk, a sör ott is finom volt.
Köszönöm a túrát és a friss túravezető kolleginának további szép
túraszervezéseket kívánok.
Zselickisfalud:
Zselickisfalud a környéki lakok és házak között csendesen települt meg a
királyi népek néhány családjából. Patakok között, erdők által körülvett
település.
A községtől keletre fekvő Várhegyen honfoglalás kori erődítés
sáncmaradványai találhatóak. Írásos emlékek bizonyítják, hogy Zselickisfalud már
a XIII. században lakott volt. Ősidőktől hagyományos itt a méhészkedés, itt
éltek a hajdani királyi méhészek és a kanászok is. A falu területén volt a
középkorban Márcadópuszta, mely a nevében is megőrizte a mézsör-tized
fizetésének kötelezettségét.
1339 a legrégebbi évszám, mikor először bukkan fel „Kis Folud” , a mai
Zselickisfalud ősének a neve. Ekkor Baranya megyéhez tartozott. A legrégibb
török idők után fennmaradt összeírás 1691-ben készült a kaposvári várhoz tartozó
Esterházy birtokról. A császári kamarai tiszttartó tehát a faluban senkit sem
talált.
A már a Hunyadiak korában ismert birtokos Dersffy család földbirtokából
alapozta meg 1611-ben gróf Esterházy Miklós az Esterházyak Somogy megyei
nagybirtokát. Esterházy-hitbizományt 1695-ben alapította Esterházy Pál (nádor)
herceg.
1695-ben a kaposvári tiszttartó végzett egy összeírást. Ő már tíz adózásra
alkalmas családot talált Zselickisfaludon, akiket név szerint feljegyzett.
1703-ban kezdetét vette a Rákóczi-szabadságharc, ősszel már a Balaton déli
partján is megjelentek a kuruc huszárok, ettől kezdve Somogy megye is hadak
járta terület lett. 1704-ben a kurucokkal szemben az osztrákok rácokat
szabadítottak rá a megyére, akik szörnyű pusztításokat okoztak a
Zselicségben.
1715. évi országos összeírása alkalmával 10 háztartását, 1720-ban pedig 14
háztartását írták össze, amikor is a falu gróf Esterházy Józsefé volt.
II. József 1784-1787. évi rendelete nyomán tartott népszámlálás 476 főben
állapította meg a falu lakosságát. 1848 forradalma a községben 52
jobbágyháztartást, l zsellérháztartást, valamint 2 házatlanzsellér-háztartást
szabadított fel. A felszabadított jobbágytelkek száma: 27 1/4, a zsellértelek
száma: l. Az úrbéri birtokrendezés 1860-ban egyezség alapján történt. A
kisfaludi körjegyzőség székhelyét 1877-ben Szennára helyezték át, majd
1888-1889-ben a körjegyzőség székhelye ideiglenesen újból Kisfalud volt. A falu
1909-ben kapta a Zselickisfalud nevet.
Különböző írásos emlékek tesznek tanúbizonyságot arról, hogy református
egyházközösség már a 17. században működött Zselickisfaludon. A jelenleg álló
templom helyén az 1700-as években egy fából készült oratórium állt, a hívők itt
tudták hitüket gyakorolni. Majd felépítésre került az írások szerint hasonló
kazettás templom is, mint amilyen Szennában található, de kivitelezése nem volt
időtálló. Az 1800-as évek első harmadában igény mutatkozott tégla építésű
templom felállítására is, az anyagi keretet is megteremtették hozzá. Azonban a
gazdasági helyzet nem tette ezt mégsem lehetővé. 1884-ben 3600 forintból
elkészült a ma is álló református templom, melyet rendszeresen karban
tartanak.
Zselickisfalud község déli részén a Fő utca 74. szám alatt található a
Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesületének „VÁNDOR” Turistaháza. A
Tájvédelmi Körzet közelsége miatt, illetve az E7-es Európai hosszú távú
vándorút, és a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra érintőpontjaként,
bélyegzőhelyeként is ismert. Az épület erdészháznak épült a századfordulón, majd
a két világháború között rettegett kerületi csendőrőrs és börtön volt. Később
ifjúsági klub, mozi, múzeumi raktár kapott helyet az épületben. A Kaposvári
Természetbarátok Turista Egyesülete 1985-ben vásárolta meg épületet. Ezzel sorsa
nyugvópontra került. A lelkes tagság 3.000 órai társadalmi munkával 21
férőhelyes turistaházzá varázsolta az omladozó épületet. 1988-ban, egy sikeres
pályázat eredményeként, vándortáborozásra alkalmas hely kialakítása, a
körülmények javítása céljából bevezetésre került a vezetékes ivóvíz A Turistaház
avatása 1988. május 14-én a „Madarak, Állatok és Fák Napján” került
megrendezésre. 1990-től hideg-melegvizes blokk könnyíti meg a vándorok és a
táborozók tisztálkodási lehetőségeit, 1995-ben 32 (1x2, 1x14, 1x16) férőhelyesre
bővült a turistaház, a mellette lévő területen pedig kb. 25 sátor állítható fel
kényelmesen.
Árvíztározó tavak:
A Szilvásszentmárton és Zselickisfalud községek határán elterülő
árvízcsökkentő tavak 2008-ban a Kaposvölgyi Vízgazdálkodási Társulás alakította
ki. A 8 hektáron elterülő vízfelszínt közel 70 millió forintos 100 %-os Európai
Uniós pályázati támogatásból sikerült megvalósítani. A tavat másodlagosan
horgászásra hasznosítanák, azonban a két önkormányzatnál forráshiány merült fel
a megfelelő halgazdálkodás kialakításához. A tó önkormányzati, de főleg
magántulajdonban lévő földterületen került létrehozásra. A szilvási oldalon
szintén Uniós forrásból sétányt és pihenőket alakítottak ki, sajnos a kisfaludi
partszakaszon erre ilyen formán nincs lehetőség, mivel az igénybe veendő
területe magántulajdonon fekszik.
Visnyeszéplak:
Kadarkút:
Római katolikus templom (klasszicista, épült 1832-1840 között, tervezője és építője: Johann Felder)
Református templom (neogótikus, épült 1905–1906 között, tervezője és építője: Károlyi Emil és Schlauch Imre)
Vótapuszta kastélyépület (1910-1911 között épült, építtetője Somssich Géza)
Hősök tere – Hősi emlékmű (állíttatták: 1924)
Szabadkai Tibor magánarborétuma
Forrás: WIKIPÉDIA, Települések honlapja
Visnyeszéplak:
Egy aprócska település a Zselicség dél-nyugati peremén,
(gyakorlatilag átellenben a másik hasonló szellemiségű településsel,
Gyűrűfűvel). Kivételes természeti adottságokkal rendelkező helyről van szó,
amelyet az infrastrukturális hiányosságok (szilárd útburkolat, vezetékes víz,
orvos, busz, posta stb. hiánya) miatt lassacskán elhagyott a lakosság. A
kilencvenes évek elejére a kb. 600 lakosból alig 30-an maradtak. Paradox módon
az elvándorlás kiváltó tényezői más szemszögből kimondottan vonzóvá tették a
települést. A konvencionális (vegyszerező, monokultúrás, nagytáblás)
mezőgazdaság itt nem tudott gyökeret verni, a környéken nincs számottevő ipari
létesítmény, és a forgalmas utak is elkerülik.
A múlt század 90-es éveinek elején fordulat következett be az
elnéptelenedésben, mikor fiatal családok felfedezték a hely kivételes
adottságait és így maguk számára, s Visnyeszéplakra nézve is egy új korszak
vette kezdetét. Miben is nyilvánul ez meg? Régi/új szellemiség a vezérfonal;
egyrészt lassan elfeledett keresztény, népi hagyományaink újraélesztése,
gyakorlása (szent ünnepeink élővé tétele, kézműves mesterségek stb.), másrészt
ezzel szoros összefüggésben egy fenntartható életvitel, a természettel való
harmonikus együttélés elérése.
A Visnyeszéplaki Faluvédő és Közművelődési Egyesület 1996-ban éve alakult
meg, hogy civil szervezetként segítse ezt a folyamatot. Az eltelt időszak alatt
az egyesület gyakorlatilag helyi mindenesként működik (Visnyeszéplaknak nincs
saját önkormányzata, Településrészi Önkormányzat is csak 2002 óta van), hiszen
számos önkormányzati feladatot felvállal. Példa erre, hogy közreműködik a
falugondnoki szolgálatban, ami gyakorlatilag egy nagyon fontos kapcsolódási pont
a külvilággal s így bizonyos mértékig kiegyenlíti, infrastrukturális
hátrányokat.
Visnyeszéplakon, ahogy a helyiek mondják, minden adottság megvan ahhoz,
hogy az itt lakók minimális munkavégzés mellett harmóniában éljenek
embertársaikkal, a természettel és nem utolsósorban önmagukkal. Az itt élő
családok önellátásra törekednek, egy önmagát nagy részben eltartó és fenntartó
településsé szeretnének válni. Az önellátás sok szinten már megvalósult.
Élelemből szinte mindent megtermelnek maguknak. Energiaszükségletüket részben
fedezik megújuló energiákból, mint napenergia, tűzifa, de az áramot még
hálózatról kapják. Az energiával, vízzel és egyéb javakkal az ökológiai
takarékosság elve alapján gazdálkodnak, így nagyon kevés hulladék keletkezik.
Az önfenntartó falu, és általában a falu legfontosabb összetevőjének a
helyi közösség kialakítását, összetartó erejét tartják. Visnyeszéplakra sok
hasonló gondolkodású család költözött, akiknek elegük lett a fogyasztáscentrikus
világból, a pénzhajszoló életformából, a fogyasztói társadalomból. Itt a Föld
egy csendes és gyönyörű szegletében szeretnének egy számukra sokkal értékesebb
életet élni. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a
világnak a szellemiségét próbálják megélni és átalakítani ma is élhető
életmódra. A látszat ellenére azonban nem távolodtak el a mai világtól, amelyből
nem lehet és nem is kell elszakadni. Egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot
másképpen csinálni mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik
majd.
Kadarkút:
Kadarkút első, és az utókorra fennmaradt írásos említése az 1332-1335
években készült pápai tizedjegyzékében található: a tizedszedés második évében
(1333) Kadacuta, majd Kadarcuta formában, a tizedszedés harmadik évében (1334)
Kadarkuta, míg negyedik évében (1335) Chadarcuthay formában írták a helység
nevét.[3] A település első okleveles említése Tamás országbíró által,
alsólendvai Miklós bán és Szentkirályi Jakab fia János közötti perben 1353-ban
kiadott oklevelében található Kadarkuth formában.
A 13. század második felétől íródott dokumentumok több különböző alakban is
említik a települést, úgymint: Chadarcuthay, Kadarcuch, Kadarkutha,
Kethkadarkutha, Kadarkuth. A középkorban a város mai területén hét falu
létezett: Kadarkút, Kiskadarkút, Szentkirály, Körmend, Kenéz, Szentimre és
Hódos. Az Árpád-házi és az utánuk következő török hódoltság előtti királyok
uralkodása alatt többen is pereskedtek a település birtoklásáért, de az itt
lakók békés életet éltek.
A török hódoltság kora
Kadarkút és környéke 1554-től tartozott a török hódoltsághoz, amikor lakói
már a törököknek is adóztak. A mohácsi szandzsák 1554-ben készült fejadólistája
szerint a garasgáli keza helységei közül Kadarkúton 7 ház, Szentkirályon 2 ház,
Szent Imrén 1 ház fizetett adót.[5] Körmendpuszta az 1554. évi török kincstári
adólajstrom szerint 2 házból állott. Az 1554-es fejadó defter Kadarkúton hét
családfőt írt össze, akik: Kutera Ferenc, Cse Antal, Fodor Gergel, Nagy Ferenc,
Hirvát Kelemen, Veres Benedik, Varga Tamás.
A pécsi vilájethez tartozó mohácsi szandzsák 1565–1566 évi fejadó deftere
szerint a törököknek a garasgáli náhié községei közül Kadarkút 3 ház, a
kaposvári náhiéból Szent Imrén 4 ház adózott. A szigetvári vilajet 1571. évi
fejadó deftere szerint a garasgáli náhiéból Kadarkúton 22, Szentkirályon 3, a
pécsi szandzsák kaposvári náhiéjához tartozó Körmenden 5, Szent Imrén 4 ház
fizetett adót. Az 1571-es fejadó defter Kadarkúton 19 családfőt írt össze: Cse
Antal, Verös Benedik, Varga Tamás, Szabó János, Kosi Vince, Veres Márton, Szőke
György, Gyalus János, Gyalus Imre, Gyalus Balázs, Kis Boldizsár, Bire Antal,
Fejes Miklós, Házadi Mihály, Kovács Benedik, Baka István, Varga Imre, Fejes
Sebestyén.
1582-ben 3 portáját írták össze a török adószedők.
A szigetvári liva rúznámcséja szerint 1586–1587-ben a kanizsai náhié
szigetvári szandzsákában Kodorkud birtokait Dervisről Juszuf bin musztafára
írták.
Nevezetességei:
Somogyszentimrei földvár (Nováki Gyula szerint bronzkori)Római katolikus templom (klasszicista, épült 1832-1840 között, tervezője és építője: Johann Felder)
Református templom (neogótikus, épült 1905–1906 között, tervezője és építője: Károlyi Emil és Schlauch Imre)
Vótapuszta kastélyépület (1910-1911 között épült, építtetője Somssich Géza)
Hősök tere – Hősi emlékmű (állíttatták: 1924)
Szabadkai Tibor magánarborétuma
Forrás: WIKIPÉDIA, Települések honlapja
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
| Zselickisfalud - Visnyeszéplak Kadarkút |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése