Postojna cseppkőbarlang

Szlovénia nekünk igazán közel van, és mégis több mint 70 évet kellett várnom, hogy láthassam a legszebb turisztikai értékeit. Utazási irodával kerestük fel, a busz kényelmes volt, bár a 450 km azért 5 órás utazást jelentett. Korábban is voltam velük, akkor minden tetszett. Most is volt "idegenvezetőnk" , nos, ha azt mondom, hogy vele csak többen voltunk, akkor nem nagyon lőttem mellé.

A barlangot és a közeli várat kombinált jeggyel érdemes felkeresni. Ez nekünk most 46 Euró volt. Ebben mindkét helyen benne volt az "audioguide", ahol magyar nyelven kaptunk információt.

A barlang csak a kisvonattal látogatható. Fantasztikus élmény a néhol szűk járatokban, máskor hatalmas csarnokokban haladó járműről végignézni a kb. 6 km-es járatot. 

Hatalmas a tömeg és könnyen szétszóródik a csoport ha nincs vezetése, a mi csoportunk is kb. 3 vonatra ült fel, szerencsére mind ugyanoda ment. Vannak utazási irodák, ahol egyszerűen megoldják az egybetartozást, a kalapok papírból vannak és nyilván szép emlékként is elvihetők.

 Ezután egy gyalogtúra következik, ahol megmásszuk a hegyet a hegyben, először elég jó emelkedőn megyünk, majd lefelé ismét elérjük a vonat induló helyét, ami nem ott van, ahol kiszálltunk! A gyalogtúra hossza kb. 1,5 km de a magas páratartalom miatt többnek tűnik.  Érdekes, hogy nedves közlekedő utak sehol nem csúsznak, erre gondosan ügyeltek az építők. Vissza vonatozva a Pivka folyó zuhatagánál ér véget az utazás. Ez a barlang szenzációs, aki még nem látta nézze meg.

Postojnai cseppkőbarlang (szlovénül: Postojnska jama; Német: Adelsberger Grotte; Grotte di Postumia) egy 24,34 km (15,12 mérföld) hosszú karsztbarlangrendszer Postojna közelében, Szlovénia délnyugati részén. Ez az ország második leghosszabb barlangrendszere (a Migovec rendszer után), valamint az egyik legnépszerűbb turisztikai helyszíne.  A barlangokat a Pivka folyó hozta létre. 

Története

A barlangot először a 17. században írta le a karsztjelenségek tanulmányozásának úttörője, Johann Weikhard von Valvasor, bár a benne lévő graffitik 1213-ra datálhatók, sokkal hosszabb használati múltra utalnak.  1818-ban, amikor a barlangot I. Ferenc, az Osztrák-Magyar Monarchia első császárának látogatására készítették elő, Luka Čeč, a barlang lámpáinak megvilágításáért felelős helyi ember véletlenül felfedezte a barlang új területét. Az 1850-es években Adolf Schmidl osztrák-cseh földrajztudós publikálta az első átfogó tudományos áttekintést a Postojnai cseppkőbarlangokról és a Pivka-medencéről, amely a barlangászat tanulmányozásának standard referenciapontjává vált. 

1819-ben Ferdinánd főherceg meglátogatta a barlangokat, ekkor váltak a barlangok hivatalosan turisztikai célponttá. Čeč lett a barlangok első hivatalos idegenvezetője, amikor a barlangokat megnyitották a nyilvánosság előtt. Az elektromos világítást 1884-ben adták hozzá, megelőzve Ljubljanát, Karniola fővárosát, amelynek a barlang akkoriban része volt, és tovább növelte a barlangrendszer népszerűségét.

1872-ben barlangsíneket fektettek le az első barlangvasúttal együtt a turisták számára. Ezeket eleinte maguk a vezetők tolták tovább, majd a 20. század elején bevezették a gázmozdonyt.

Az első világháború alatt az orosz hadifoglyok arra kényszerültek, hogy hidat építsenek a barlang belsejében lévő nagy szakadékon. 

A század közepén bekövetkezett változások

A második világháború alatt a német megszálló erők közel 1000 hordó repülőgép-üzemanyag tárolására használták a barlangot, amelyet 1944 áprilisában a szlovén partizánok megsemmisítettek. A tűz hét napig égett, elpusztítva a barlang nagy részét és befeketítve a bejáratot. 

1945 után a gázmozdonyt elektromos váltotta fel. A barlangrendszer mintegy 5,3 kilométere (3,3 mérföld) nyitva áll a nyilvánosság számára. 

Az 1990-es évek végén a világ egyik leglátogatottabb barlangja volt, évente közel 1 millió turistával. 

Kis videók:

Vonatozás a barlangban.

Postahívattal a föld alatt.

Predjama vára

Szlovénia nekünk igazán közel van, és mégis több mint 70 évet kellett várnom, hogy láthassam a legszebb turisztikai értékeit. Utazási irodával kerestük fel, a busz kényelmes volt, bár a 450 km azért 5 órás utazást jelentett. Korábban is voltam velük, akkor minden tetszett. Most is volt "idegenvezetőnk" , nos, ha azt mondom, hogy vele csak többen voltunk, akkor nem nagyon lőttem mellé.

A várat és a közeli barlangot kombinált jeggyel érdemes felkeresni. Ez nekünk most 46 Euró volt. Ebben mindkét helyen benne volt az "audioguide", ahol magyar nyelven kaptunk információt.

Alig néhány kilométernyire a Postojnai cseppkőbarlangtól a Karsztvidék felejthetetlen élményt nyújt a lovagok mesevilágában. A vár, ez a bevehetetlen középkori csoda, több mint 800 éve áll a 123 méter magas szikla közepén. A világ legnagyobb barlangi vára mögött található a titkos alagutak hálózata, ahonnan a predjamai Erazem lovag indult rabolni és fosztogatni. A Predjamai vár alatti barlang egy denevérkolóniának is otthont ad.

Pécs - Tettye

 A város ezen a kis területén több érdekesség, látnivaló található, néhány órás sétával érdemes körülnézni. Mi ezt láttuk:

Pintér-kert Arborétum

A Pintér-kert Arborétum Pécsett, a Mecsek-oldalra felkúszó Tettye városrészben helyezkedik el. Nevét Pintér János (1879-1933) nyugalmazott pécsi banktisztviselőről kapta.

A kertben álló Pintér-villa, melyben jelenleg a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság központja található, a 19. század végén épült. A villa egykori tulajdonosa, Pintér János (l. fotó), botanikai érdeklődésű ember volt, 1926-ban kezdte el növények telepítését az épület körül. A terület kedvező klímaadottságait kihasználva örökzöld gyűjteményes kertet hozott létre. Pintér János halála után a kert nagy részét visszahódították a természetes erdőtársulások, növelve ezzel az arborétum fajgazdagságát. Így napjainkban az eredeti társulások és a díszfajok érdekes elegye alkotja a kert növényzetét.

A gyűjteményes jelleggel telepített lombos fák, örökzöldek, cserjék és évelők mellett a kertben több mint harminc védett növényfaj él, többek között csodabogyók, pirítógyökér, sőt megcsodálható itt a fokozottan védett bánáti bazsarózsa is. Jelentős értéket képviselnek az orchideafajok, valamint látható a kertben a Mecsek déli oldalainak számos hazai, őshonos növényfaja, szubmediterrán és mediterrán jellegű növények társaságában. A területen két védendő növénytársulás is megtalálható.

Ezen adottságok együttese nagyban segítik az itt folyó természetvédelmi oktatást, szemléletformálást: a Pintér-kert a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Tettye Oktatási Központjában zajló foglalkozások, táborok gyakorlati foglalkozásainak állandó helyszíne. Az arborétum változatosságát és esztétikai értékét tovább fokozza a kerti tó mesterségesen kialakított, de természetközeli növényegyüttese, az aranyhalas medence a vízköpő puttóval. A kertben elhelyezett kőszobrokat a Nagyharsányi Szoborparkban készítették hazai és külföldi szobrászművészek az 1960-as, 1970-es években.

A kert növénytani értékei miatt 1977-től országos Természetvédelmi Terület, 2009 óta a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet része.

Tettyei Mésztufa-barlang

A Pécsett található Tettyei Mésztufa-barlang egyedülálló geológiai képződmény. Az üregrendszer a mintegy tízezer éves, laza szerkezetű, vastag mésztufában alakult ki. A járatokat az évszázadok folyamán mesterségesen kibővítették, további folyosókat vájtak ki a hegy belsejében, kisebbfajta labirintusrendszert létrehozva. Egykor ezek a föld alatti üregek lakóhelyként is funkcionáltak.

A Tettyei Mésztufa-barlangban 1906-ban nyílt meg az akkor „Pokol kapujaként” emlegetett turistalátványosság, akkor mint egy sárkánybarlang, a látogatók ijesztgetését, megtréfálását szolgálta. Ezt a látványosságot a 1920-as években felszámolták, és a barlang nyílásait lezárták. Évtizedekig feledésbe merült a barlang, majd 2008 tavaszán újból megnyílt a nagyközönség előtt, immár nem az ijesztgetést, hanem az ismeretterjesztést szem előtt tartva. A barlangban akkor létrehozott kiállítás a megnyitás után eltelt évtized alatt részben elavult, illetve tönkrement, ezért 2018-ban egy új kiállítás épült, amely a mai kor elvárásainak megfelelve áttekinthető, egyedülálló élményeket adva, hanghatásokkal, filmbejátszásokkal vonzza a látogatókat.

A megújult kiállítás gerincét a múltból a jelen felé haladó „időutazás” adja. Az első részt főként a természettudományos megközelítés jellemzi, amely látványos animációkkal, grafikákkal, installációkkal mutatja be az alsó-triásztól napjainkig terjedő időszakot. Ezáltal a látogatók megismerik a barlang és közvetlen környezete keletkezéséhez vezető folyamatokat, illetve a barlang természeti adottságait, betekintést nyernek a mésztufa keletkezésének folyamatába.

A kiállítás második felének középpontjában a történelmi és kultúrtörténeti vonatkozások állnak. A látogatók megtudhatják, hogy milyen fontos szerepe volt és van a víznek, amely létrehozta a barlangot, ellátta a várost ivóvízzel, meghajtotta a Tettye-völgybe települt malmok kerekeit. Az időutazás végén levetített filmmel a közelmúltba, majd a jelenbe érünk. Felvázoljuk a lehetséges jövőt, melynek fontos eleme a környezettudatosság, illetve az épített környezetünkkel kapcsolatos felelős magatartás.

A misztikus, föld alatti üregrendszer minden egész órában induló, 45 perces élményszerű vezetés keretében látogatható. A barlangban a hőmérséklet télen-nyáron egyaránt 14°C, kérjük az öltözék megválasztásakor ezt figyelembe venni!

A Tettyei romok 

Pécs város egyik nevezetessége, melyet főként olyan kulturális események kapcsán szokás emlegetni, mint a Pécsi Szabadtéri Játékok, vagy a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT). Az impozáns látványt nyújtó középkori romok remek lehetőséget adnak kulturális rendezvények szervezésére. A romok a Tettyén, a Mecsek déli oldalán találhatók, a műemlék a Tettye-park része.

Szatmári György 1505-1521 között volt Pécs püspöke. A püspöki palota bővíttetése mellett reneszánsz palotát építtetett a Tettyén. A palota egyemeletes, U alakú épület volt, dél felé nyitott udvarral. Délkeleti oldalán torony kapcsolódott a falhoz, maradványai napjainkban is láthatóak. A török hódoltság idején dervisek éltek a palotában, az elnevezés is innen származik, a török derviskolostor neve „tekke”. A bektasi dervisek Tirana határában álló központi kolostorát az albánok ma is Tettyének nevezik. A palota épségben kerülhetett a törökök kezébe, akik csekély változtatással használták fel saját céljaikra. A jelenleg még álló falakon török átépítés nyomokban sem lelhető fel. A 18. század végén lakatlanná vált. A viszonylag ép falfelületeket 1904-ben konzerválták.