Szép kora tavaszias túra várt ránk. 25 fős volt a túracsapat de a buszon jóval több volt a túrázó mert egy másik egyesület is pont erre járt.
A túravezetőnk nem akart vegyülni így mi az aszfaltos úton caplattunk fel.
A romok természetesen zárva és a várható nyitás - a kiírás szerint - 2015! Megnéztük a szép nagy táblát ami büszkén hirdette, hogy itt egy millát lehet ám elkölteni.
Sok hóvirággal lehet már találkozni és rengeteg erre a szúrós csodabogyó is.
A sárga rom jelzésen szép libasorban elhagytuk a szőlőhegyet, hatalmas szemét kupacokat kerülgettünk, aztán itt ott sarat is kerülgettünk de aztán csak megérkeztünk a szebb napokat látott Latinka-forráshoz.
A forrás előtti irtásnál szépen összerakott bükk rönkök várták, hogy megpihenjünk rajtuk. Hiába vártak!
Van itt lerombolt emlékmű, favágásnál persze, hogy rádöntötték. A pihenőhelyet szintén rengeteg faág tette használhatatlanná, szóval siralmas és egyben szégyenteljes ahogy ez a hely kinéz!
Innen egy jó kis emelkedőn kellett tovább menni, ahol bizony elfogyott belőlem a vérnyomás egy jó része. Jó nagy része.
Nagy nehezen felértem a tetőre az Ivánfa-hegy hétvégi telkeinél a kutyák még engem is megugattak. A csapat már messze elhúzott csak a rám vigyázók maradtak, aztán nem sokkal a kápolna előtt Katica egy ismerőssel találkozott, és lehoztak a városba, egészen hazáig. Nagy segítség volt és ezúton is köszönöm mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése