33 fős csapatunk a ködben is megtalálta az autóbusz pályaudvart és szépen megtöltötte a járatot - de csak Simonfáig.
Túravezetőnket követve gyorsan átvágtunk a falun,és megállás nélkül a horhóban értünk fel a Simonfai tetőre.
Kár, hogy nem fért bele az a pár perc ami a Csóragó-forrás megnézéséhez vagy a templom körüli szép faragott stációk megtekintéséhez kellett volna, nem beszélve a METEOR ház előtt álló Rockenbauer kopjafáról.
Siettünk, hogy le ne késsük a buszt. A nagy sietségben aztán a kék sáv helyett a kék kereszten értünk fel a gerincre ahol mesebeli zúzmarás tájban gyönyörködhettünk. A szomjasak pedig éltek a lehetőséggel, hogy meg kellett várni néhány lassúbb sporttársat ...
A tetőn kedves pacik - kicsik és nagyok - fagyoskodtak, de azért szépen beálltak a fotózáshoz. Az itt lévő 1943-ban állított keresztnél aztán vissza csatlakoztunk a kék-zöld sávunkra. Ez a kereszt valójában Pieta akit érdekel a különbség keressen rá.
A Kása birtok kutyái is valahova behúzódtak a hideg ködös időben, már csak a csoport végét tudták megugatni, de aztán némi simogatással kiegyeztek és engedélyezték az áthaladást. Mi tudunk ezekről a kutyákról és tudjuk hogy viszonylag békések de egy messziről jött túrázó a 4 nagy kutya láttán azért aggódhat. A helyzet már sok éve változatlan nyilván az is marad.
Az erdészeti út mellett megnéztem a kis almafa csemetét, a zúzmara védelmében szépen várja a tavaszt. Kis aszfaltozás után a zöld jelzésre tértünk át egy kellemes erdei úton szép zúzmarás területen haladtunk, sok fotó is készült a Gálosfai-patak partján.
Aztán többen is felvetették, hogy ideje lenne megállni egy kicsit, enni inni stb. így aztán végre kifújhattuk magunkat. A zöld sáv jelzés korábban végig a patak mellett vezetett de egy ideje a Vörösalma Vadászház térségében a turisták nemkívánatosak így aztán a jelzés egy dombháton át most Bőszénfára vezet át.
Ez az emelkedő elég húzós meg is kellett állnom, a társaság is erősen szétzilálódott. A tetőn átbillenve aztán gyorsan leértünk a most csendes de a lecsófesztivál idején igencsak hangos kis faluba.
Állt még a Betlehem, a Mese szálló épülete üresen, eladásra vár, a templom is zárva így aztán végig sétáltunk a falun és aki szomjas volt még kiment egészen a Kerékkötő Csárdához melegedni. Megnéztük a szép parkot, a leeresztett tavat, ezek nyáron biztos szebbek.
A kiírás szerint autóbusz indulása előtt másfél órával végeztünk, szerencsére volt egy korábbi busz is így csak 1 órát kellett várakozni. Belefért volna az időbe egy kis Simonfai nézelődés, néhány kis pihenés útközben, majd talán legközelebb.
A buszunk pontosan érkezett, és a csapat nagy része vissza is jött a korábbi járattal, persze a szomjasabbak kivárták a későbbi járatot. Szép volt a zúzmarás, ködös táj, köszönöm a lehetőséget a TTSE-nek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése