Balatonszentgyörgy - Balatonberény (GYEM)

A Gyalogolj az egészségedért a Meteorral - túrasorozat ezúttal a Balaton DNY-i szegletéhez hívott bennünket. 17 fős csapatunk Bandi vezetésével Balatonszentgyörgy  vasútállomásától indult - mely a kaposvárihoz hasonlóan jelenleg romokban hever. Más szóval éppen felújítják azt is.  E nagy múltú település jelentős közlekedési csomópont  de egy természetjárónak is sok látnivalót adhat hiszen rengeteg építészeti és szakrális műemlék is található a faluban. Mi a piros sáv jelzést követtük egész nap, ami kínálta magát hiszen a Balaton papír alapú turistatérképei illetve a digitális térképek sem adnak más túraútvonal javaslatot. A rövid véleményem a Balatonszentgyörgy - Balatonberény közötti piros sávról az lenne, hogy ideje lenne lényegesen módosítani, felfesteni vagy teljesen eltüntetni mert a jelenlegi helyzet siralmas.
Természetesen a túra szervezőjének és vezetőjének semmi köze nincs a kérdéses turistaút állapotához, ez egy másik társaság területe, nem a METEOR az illetékes! Talán sikerül felhívni a figyelmet az áldatlan állapotra. 
A közelben több olyan látványos és turista csalogató hely is található amit fel kellene fűzni egy korszerűsített útvonalra. A teljesség igénye nélkül: Battyánpuszta kastély, Balatonberény műemlék pincesor, geológiai feltárás stb.  

A mi túránk jóhiszeműen a piros sávot követve áthaladt Balatonszentgyörgyön a központban kis pihenőt is tartottunk a Művelődési ház előtt majd az Rk. templom és több régi, védett, néhány száz éves kereszt érintésével a Tájházat kerestük fel.

Többször elmentem már előtte de ezúttal belülről is megnéztük, érdemes volt nekem tetszett.

Tájház

 A barokk hatású nádfedeles Talpasházban a falu múltját bemutató néprajzi és írásos dokumentumokból készült kiállítás látható. Állandó kiállítás: Paraszti enteriőr-kiállítás.

A tájra jellemző népi építészeti stílust ezen a talpasházon tanulmányozhatjuk leginkább. Ez a tájház a környék egyetlen, 1836-ból fennmaradt előkamrás, pitvaros, tornácos lakóháza.

A talpasház építéséhez nem kellett szakember, egy ügyes kezű jobbágy a szomszédok segítségével akár maga is felhúzhatta, javítani sem volt nehéz. A házhelyet vízszintesre egyengették. A falak és a nyitott tornác helyére lefektették a talpgerendákat.

A leendő ház válaszfalainak helyére kerültek a közgerendák. Mindezeket összecsapolták. A szegfák és a koszorúfák alkották a ház további vázát. Ezek tölgyfából készültek, éppen úgy, mint a talpgerendákba és a koszorúfákba fúrt lukakba illesztett karók. A karók közötti részt gyertyánfaágakkal fonták be. Állatokkal tipratott polyvás sarat kentek föl ezekre egészen addig, míg a kellő falvastagságot el nem érték. A tetőzet kontyos vagy nyerges megoldású volt és nádból készült.

Csoportos jegy 250.- Ft volt, az épületben a hagyományos népi életmód, a mezőgazdasági szerszámok, és részben régészeti emlékek láthatók.

 

Az Amerikás kereszt mellett hagytuk el a falut és az aszfaltról - ahol a jelzés vezet - letérve egy lényegesen barátságosabb erdei úton közelítettük meg a Csillagvárat. 

 

Csillagvár

A Balaton déli partján, Balatonszentgyörgy községtől néhány percnyire egy magaslaton emelkedik a messziről komor erődítménynek látszó Csillagvár melyet a története során sokáig török kori végvárnak tartottak. Valódi rendeltetése és eredete gyakorlatilag a közelmúltban derült ki.

1959-ben Móricz Béla fonyódi helytörténész fejtette meg a Csillagvár eredetének titkát: a Budapestre telepített Festetics-levéltárban találta meg a lentebb idézett rendelkezést az építésről, miután előzőleg maga is hosszasan tévúton, a török kori erődítmény vonalán kutatott.

Az egykori dokumentumok szerint bizonyossággal állítható, hogy a nevét négyágú, csillag alakú alaprajzáról kapó épületet csak jóval a török háborúk után, 1820–1821 között emelték. Tulajdonosa Festetics László gróf, eredetileg a környező erdőségeiben élő vadállatok miatt vadászháznak rendezte be.

Az építésről gróf Festetics László 1819. július 25-én az alábbiak szerint rendelkezett:

"A szentgyörgyi téglakemence szomszédságában az erdő szélén az ott designált helyen, egy Jágerlakás építessen, a kiadott plánum szerint. Megjegyeztetik itt, hogy a kiálló szegletekben a vakablakok elmaradván mindenütt a középen tsak egy nyílt ablak készíttessen, hogy a födél intézésében csatornák elkerültessenek. Az épület képétül minden Czifraság elmaradjon és hogy a Pincze tsak felényire földbe bemenvén, a kint álló része kivülről földdel megtöltessen. Az ablakok parapetjeinek 4 és fél schuch magassága lévén, azokhoz belül a szobában lépcsők intéztessenek."

Az akkori romantikus korszaknak megfelelően, négy esztendő múltán már árokkal és magas sánctöltéssel egészítették ki, így már valóban egy középkori végvárra hasonlított az objektum.

A vár földszintjén a 16. századi somogyi tájon állandó háborús viszonyokat teremtő török megszállás korszakának kiállítása tekinthető meg, egy-egy pillanatképet ábrázolva panoptikumszerűen.

Így láthatjuk a falusi plébánossal vitatkozó várkapitányt, valamint a borral és hússal lakomázó végvári katonák figuráit, amiket korabeli ruhák és fegyverek másolatai tesznek élethűvé. A belső terem sarkából letekinthetünk a harminc méter mély kút víztükrére. A felső szinten különböző egyenruhákba öltöztetett babák sorakoznak, egyebek közt a magyar huszárság történetét mutatva be: mintegy 150 huszárfigurán tanulmányozhatjuk a régi egyenruhákat. A kazamataszer pincében baba- és plüssállat-kiállítás várja a látogatókat.

A Csillagvár körül kialakított másfél hektáros parkban a művészeti alkotótáborban készített műtárgyakat szemlélhetjük meg. A karámokban tartott őshonos magyar állatok voltak elődeink fő táplálékai. Nem csak ették őket, de ruházatuk alapanyagait is ezek adták, és még csontjaikból is készítettek használati tárgyakat.

 

Csoportos jegy 450.- Ft volt, ennek fejében szabadon nézelődtünk a területen, a privát területekre nem ajánlatos bemenni ott harapós kutyák is előfordúlnak.

Itt hosszabb pihenőt és nézelődést is tartottunk mivel a terület nagy  a látnivaló sok, igaz főleg gyerekcsalogató attrakciókat kínálnak. Tilosba tévedt túratársunk közelebbről is megismerkedett egy pulival, remélhetőleg mindketten gond nélkül megússzák.

A Csillagvár után a piros - zöld fonódó jelzésen indultunk tovább majd  a pirosra váltottunk. Utak többnyire voltak alattunk jelzések viszont többnyire nem, az elágazásokban főleg nem. Most nagyon jó segítség volt a GPS e nélkül még talán ott bolyonganánk valahol  a Banácsi-erdőben. Nem kellett sokáig várnunk arra sem, hogy az út elfogyjon alólunk.  A  szederrel és más egyéb marasztaló növénnyel gazdagon benőtt út járhatatlannak bizonyult. A növényzet nagyságából ítélve ez több éves állapot lehet! A vízszintes terepen még viszonylag jól tudtunk haladni az erdőben a fák között, de leérve a mély völgybe melynek oldala elég meredek, sáros, és csúszós volt már sokkal nehezebb volt a haladás, még a fényképezőgépet sem volt kedven elővenni.  

Egy egy fánál megpihenve azzal a játékkal vigasztaltam magam, hogy elképzeltem, ahogy alattam a völgyben felbőszült túrázók terelgetik azt aki ezt a nyomvonalat kitalálta. Ez a turistaút sajnos Somogy egyik szégyene lett hiszen a Balaton  üdülő területén nyilván sokan bepróbálkoznak egy kis túrázással, hát erre nem lesz sikerélményük. Az egykori Somosi-kilátónál ki is menekültünk a nagy forgalmú 76-os országútra, ennél még az is jobb volt, főleg a kilátás miatt. 

Balatonberénybe bevezető út szintén jellegtelen hiszen a pincesort nem érinti. Mivel a vonat nem vár mi maradtunk a piroson és a falun megállás nélkül haladtunk át pedig van itt is látnivaló még így ősszel is pedig a nudista strand már bezárt. 

Múltház

A régi talpas házban, az ún. Múltházban a település történetébe, hagyományos népművészetébe nyerhet betekintést az utazó.
A kiállításon megtudhatjuk, hogy 1906-ban néptánc-, népszokás- és népdalgyűjtő útján Bartók Béla is járt a községben. (A nagy magyar zeneszerző balatonberényi gyűjtőútját a főutcán emléktábla is őrzi).

 Balatonberény római katolikus templom

Az Anjou-korban, 1350 körül épült római katolikus templom a magyar gótika kevés fennmaradt épületemlékeinek egyike.

Bár a törökkel vívott harcok során megrongálódott, a Hunyady család újjáépíttette 1733 körül.
Az átalakítás során kapta barokk tornyát, de a szentély, a támpillérek, a bejárat és az ablakok látványa, valamint a templomkert csendje hazánk történetének egyik legdicsőbb szakaszába, Nagy Lajos királyunk korába repíti vissza az utazót.

Az árnyat adó fák alatt annak a Szent Vendelnek (554? - 617?) az 1793-ban felállított szobrát vehetjük szemügyre, akinek kultuszát valószínűleg a 18. században hazánkba érkező németajkú telepesek hozták magukkal.

A vasútállomás mellett a Rózsa presszóban akinek volt kedve pótolhatta a lecsökkent folyadék és alkohol szintjét , kicsit a vízpartra is lenéztünk, majd kényelmesen hazavonatoztunk.

Most egy olyan útvonalat ismerhettünk meg amire talán nem nagyon kívánkozom vissza, aki most itt járt, talán majd egy másik nyomvonalra örömmel jön vissza.

Köszönöm a túrát és a túravezetést valamint a sok hasznos információt a látnivalókról Borsos Bandinak.

---

Még több fotó, katt a kis képre:

GYEM Balatonszentgyörgy - Balatonberény