2015. március 14., szombat

Terecseny - Almamellék - Szentlászló (GYEM)

Egy újszülöttnek minden vicc új. Így van ez az új túrázókkal is. Aki régebben csinálja tudja, hogy a zselici turistautak alapvető építőanyag nem más mint a finom, ragadós, cuppogós, csúszós agyagos lösz.  Ezt színesítheti itt ott rejtett pocsolya a látszólag sík felület alatt, amire óvatosan igyekszünk átlépni és aztán csodálkozunk :-)  Néhányan a mai túrán az egészség megőrzésen kívül egyéb hasznos információkkal is gyarapodtak. Tibor nyilván tudna erről mesélni. Ha az útviszonyok nem ilyenek az csak pillanatnyi kivételes állapot, jobb erre készülni!
Ez persze csak előzmény. Buszunk a Terecsenyre vezető bekötőútnál tette le a csapatot ahol Graffits Laci - túravezetőnk - röviden ismertette a napi programot.
Átsétáltunk a kis falun, - sok az eladó ház - és látszólag sok épület csak hétvégi pihenést szolgál.  Azért a kutyák jelezték, hogy van itt élet.
Terecseny egy festői szépségű völgyben fekvő törpefalu Baranya megye és Somogy megye határán, a Zselicben, a 67-es főúttól 1 km-re. Távolsága Boldogasszonyfától 6,2 km, Szigetvártól és Kaposvártól pedig egyaránt körülbelül 20 km.
 
Története
 
A település már egy 1183-as oklevélben szerepel Terecső néven mint a vátyi székely ispánsághoz tartozó egyik falu. Feltételezhető, hogy egészen a török uralomig lakott volt, és csak a török hódítás idején vagy a felszabadító háborúk alatt néptelenedett el. A 18. században már csak pusztaság. Lakóházak ekkor már nem voltak, viszont egy Aligvár nevű csárda épült a területen 1760 körül. A puszta ekkoriban a nagyméretű baranyai-somogyi Batthyány-uradalom részét képezte egészen 1856-ig, a birtok eladásáig, onnantól kezdve pedig a bécsi illetőségű Biedermann bankárcsalád volt e terület birtokosa.
A 19. század második felében német ajkú zsellérekkel népesült be. A betelepülők jelentős része a szomszédos Németlukafapusztáról érkezett, miután ott megszűnt a Dunántúl egyik utolsó erdei üveghutája. Az összetartó, szorgalmas kis német közösség hamarosan virágzó kistelepülést hozott létre a pusztaságon.
Terecseny a 20. század első felében élte fénykorát. A falu ebben az időszakban volt a legnépesebb, 1930-ban 147 magyar és 99 német anyanyelvű lakta. Bár közigazgatásilag önálló sohasem volt - ekkoriban még Almamellék községhez tartozott -, a század első négy évtizedében töretlenül fejlődött. A harmincas években már elemi iskola és élelmiszerbolt is található volt benne, továbbá vasútállomással is rendelkezett, ugyanis a Szigetvár-Kaposvár vasútvonal nyomvonala a település mellett feküdt.
A második világháborút és a földosztást követően a falu fejlődése megtorpant, a lakosságszám stagnált. 1950-ben az egész Szigetvári járással együtt Terecseny is átkerült Somogy megyéből Baranya megyébe. 1960-ban a településen is termelőszövetkezet alakult "Petőfi" néven, amely mindössze csak egy évig működött önállóan, majd beolvadt az almamelléki mgtsz-be. 1970-körül megkezdődött a falu gyors elnéptelenedése, ugyanis a fiatalabb lakosság egyre nagyobb számban költözött el főleg a környékbeli városokba, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre. Nagy törést jelentett ráadásul a Szigetvár-Kaposvár vasútvonal felszámolása 1977-ben, mely által a terecsenyi állomás is megszűnt. Tovább tetézte a folyamatot ezt követően nem sokkal az általános iskola végleges bezárása is.
Terecsenynek napjainkban mintegy 92 fő lakosa van. Munkalehetőség a faluban gyakorlatilag nincs, bár a vendéglátásra, a turizmusra némiképp lehet építeni. Az itteni csendes, tiszta levegőjű környezet vonzó a külföldiek számára is. Az utóbbi években több holland és német állampolgár is házat vásárolt a faluban.

 
Az egykori vasútállomásra felsétálva a piros sáv jelzésre váltottunk ami a Kaposvár - Szigetvár közötti egykori vasút nyomvonalán vezet. 
A volt állomás magán kézben van és turistaszállásként is kivehető, az éppen arra járó gazda meg is engedte, hogy szétnézzünk.
 
A sok évtizede megszüntetett vonal mellett a több mint 100 éves műtárgyak nagy része még látható, hidak, átereszek, vízfolyások elvezetése, km szelvény kövek és egy épület maradványa is látszott a lombtalan erdőben.
 
Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal
 
Az egykori Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal a Zselic dombvidékét szelte át, utoljára az 54-es menetrendi számot viselte.

Története
 
A helyiérdekű vasútvonalat a Szigetvár-Kaposvári HÉV társaság építette. A MÁV kaposvári állomásától induló 52,6 km hosszú vasútvonal Szigetváron csatlakozott a Pécs-Barcsi Vasúttársaság vonalához. A kisebb részben dombvidéki jellegű vasút kevés földmunkával épült, jelentősebb töltésépítésre Almamellék és Bőszénfa állomások között volt szükség. A nagyobb részben a Almás-patak völgyében futó vonalat 1900. november 9-én adták át a forgalomnak. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült, a pályára 12 tonna tengelyterhelést engedélyeztek. Almamelléken 1901-ben csatlakozott a vasútvonalhoz a ma is működő Almamelléki Állami Erdei Vasút.
 
Megszüntetése
 
A vasútvonalon 1976. december 31-én ment el az utolsó személyvonat. 1977 nyarán a vasútvonal Almamellék állomásán forgatták Zsombolyai János Kihajolni veszélyes! című filmjét.
A vágányokat a filmforgatás után szedték fel.

Jó tempóban tudtunk haladni, az erdő alja egyrészt a hóvirágoktól fehérlett, másrészt rengeteg volt a medvehagyma is ami azért már lassító tényező volt.
A piros sáv utolsó két kilométerén az út minősége egy kicsit leromlott  le is lassultunk rendesen.
 
 
Tudtuk, hogy nemcsak a vonat hanem a busz sem vár, és amikor végre elértük az aszfaltos országutat Almamellék vasútállomása mellett bizony számolgattuk, hogy rohanjunk vagy elég lesz csak sietni.

Almamellék a Zselicben található, Szigetvártól 16 km-re, a 67-es út szentlászlói leágazásától 4 km-re. Az éghajlatára jellemző, hogy mérsékelten meleg nyarú, enyhe telű dombsági terület. A csapadék egész évben kevés. Az éghajlati viszonyok a mezőgazdasági művelésnek kedvező feltételeket biztosítanak.
 
Története
 
Az első írásos emlék 1492-ből származik. Alma megnevezése 1275-ből az Almás-patakra utal, s e patak neve már 1009-ben, a pécsi püspökség alapító oklevelében szerepel. Az egyedüli település az Almás-patak völgyében, amely a török megszállás után fennmaradt. Mai területén egykor 12 lakott és adózó falu volt.
1900 novemberére készült el a települést is érintő, Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal (a forgalom a vonalon 1976. december 31-én szűnt meg).
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
 
Nevezetességei

-Veterán Motorok Almamellék nevű veterán motor kiállítás
-A falu temploma
-Sasréti vadászház, vadászkastély, az épületet Biedermann báró építtette.
-Erdei Vasút Múzeum, ősbükkös. Az almamelléki állomásépületben az Erdei Vasút Múzeum a környék élővilágát és a századelő erdőgazdálkodását szemlélteti. A ház melletti 200 éves ősbükkös a megye legöregebb erdeje, melyet a benne kanyargó tanösvény és kiépített források tesznek még izgalmasabbá.
-Almamelléki Állami Erdei Vasút: Almamellékről Sasrét pusztára vezet, ahol az egykori Biedermann kúria áll, amely ma szálloda.
-Németlukafai üveghuta
-Római kút és római villa maradványai
-203 éves kőkereszt a szőlőhegyen
 
 
Laci a menetrendből is elvett 20 percet nyilván a biztonság kedvéért így aztán belehúztunk, szét is szakadt a csapat rendesen.  
Falujárásunk kizárólag a főutcára terjedt ki és csak futólag. 
 
 
Még egy két kisebb bucka és elértük Szentlászló szélét ahol a buszmegállóban megállapíthattuk, hogy van még fél óránk az indulásig. Kivártuk, és időközben az elhagyott túratársak is megérkeztek így mindenki szerencsésen elérte a terv szerinti autóbuszt amely aztán gyorsan visszahozott bennünket Kaposvárra. ( A biztonság kedvéért a sármentesebb túratársakat küldtük előre, nehogy a busz gázt adjon és lemaradjunk.)

(Forrás: Wikipédia)

Ez volt a Gyalogolj az Egészségedért túrasorozat 2. túrája, két hét múlva folytatjuk.

Köszönöm a túrát.

Még több fotó, katt a kis képre:
GYEM - Terecseny - Almamellék - Szentlászló

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése