Tókaji parkerdő

Kaposszerdahely és Kaposvár között terül el a mintegy 160 hektáros parkerdő, amely a Zselici tájvédelmi körzet része. 1973-ban létrehozott parkerdő két nagy halastava és az erdő egybefüggő varázsa festőivé teszi e tájat. Korábban kilátó is volt itt de lebontották.

Tókaj múltja szorosan összefügg a közeli Szennáéval. 1526-tól Perneszi Ferenc és testvérei, Péter és Balázs birtokolják.

1536-tól több család birtoka, a közeli Szennával együtt. 1559-ben Tahy Ferenc és neje, Zrinyi Ilona vásárolták meg. 1560-ban Perneszi Farkas nyerte adományul I. Ferdinándtól. 1695-ben már Szenna falu használja a Perneszi család elhagyott Tókaj nevű helységét is. 

      A területet számos ösvény hálózza be, s a kikapcsolódást segíti elő az erdei tornapálya is.Ideális kirándulóhely iskoláknak, csoportoknak, és a családoknak is.   A szabadtéri sütés-főzési lehetőség adott, s egy menedékház is áll a tavak  mellett. 

A parkerdő szélén terül el a fenntartó SEFAG Rt. lőtere is, ahol koronglövő és korongvadász versenyeket tartanak. Gyakoriak a nemzetközi rendezvények is.

Tókaj besenyő eredetű szó, folyó menti erdőt jelent. Egykor Kaposmérőhöz tartozott, annak egyik pusztája volt, 1950-ben csatolták Kaposszerdahelyhez. 

A Tókaji-tó partján van egy nagyon szép jellegzetes öreg bükk. Ezt a fát jelölték 2016-ban az Év fája versenybe is. Az alábbi leírás az Ökötásrs alapítvány Év fája mozgalmának oldalán jelent meg.

EGY KÜLÖNLEGES HELY KÜLÖNLEGES FÁJA

Községünk nevezett fája közel 220 éve ékesíti a természetes varázzsal bíró parkerdőt.

Az 1700-as években készült térképek, és feljegyzések szerint Kaposszerdahely- Tókaj-puszta vidékét hatalmas őserdő borította, de Mérő felé már vannak szőlészetre utaló nyomok is. A korabeli katonai térképek számos majorságot jeleznek ezen a területen, mint például Szerdahely-puszta, Dadapuszta, Barnamajor.

Barnamajor érdekessége, hogy itt működött egy, a környéken hírhedt csárda is, mely a betyárok találkozóhelye volt.A fogadó lebontását 1860-as években közbiztonsági okokból elrendelték.A korabeli újságból tudjuk, hogy amikor a csárda vastag tömésfalát kibontották, a fal és az ajtófélfa között egy álló helyzetben lévő emberi csontvázat találtak. Hogy ki volt az áldozat, és hogy ki vagy kik követték el ezt a rémisztő bűntényt már valószínűleg sosem fogjuk megtudni…

A huszadik század háborús eseményei elkerülték a környéket, csak a 1944. december elején megérkező szovjet csapatok felderítői fosztották ki a környék borospincéit. Az ötvenes években a honvédség nyári tábort épített a Fa környékén, földbe ásott bunkereket készítettek a „jugók” feltételezett támadása miatt. A bunkerek helye a mai napig látszik.

A hetvenes évek közepén a Fa alatt faszerkezetű vendéglátóegység épült Kakukk-Büfé néven, mely sokáig meghatározó eleme volt a környéknek. A Sefag- Erdészeti Vállalat erdei tornapályát alakított ki a nevezett fánk környékén, népszerű kirándulóhely lett, hétvégenként nagyon sokan jöttek Kaposvárról is, hogy élvezhessék a természet varázsát. A városi iskolás gyerekeket buszok hozták ki a jó levegőjű parkerdőbe. Az erdő területén lévő lőtéren rendszeres edzéseket, versenyeket, nemzetközi találkozókat tartottak. 1976-ban itt tartották az Országos Ifjú Gárda –szemlét. Évente voltak „Honvédelmi”napok,Majálisok, melyre szovjet katonákat hívtak, ezek az események növelték a Kakukk- Büfé forgalmát, amely az akkori slágertermékeket árusította: Balaton-sör, Piros Holstein, Bambi, Zselic-üdítő, a gyerekeknek Vadász-és Úttörő-szelet, Gömbrágó, szendvics is kapható volt. Áram nem lévén, petróleumlámpa világított esténként. Télen, amikor befagyott a tó, a Kaposszerdahelyi gyerekek ide jártak korcsolyázni, szánkózni. A büfébe többször betörtek, a nyolcvanas években aztán leégett, és utána már nem építették újra.

A parkoló melletti kisebbik tó környéke és a közepén lévő kis szigeten található pagoda 1998-ban egy tévéjáték forgatásának helyszíne volt, Znamenák István itt készítette el Lakodalom című filmjét.

Napjainkban is kedvelt kiránduló- horgászhely, főként a kaposszerdahelyi gyermekes családok számára, de sokan érkeznek a közeli megyeszékhelyről is. Rendeznek itt a lőtéren koronglövész – bemutatót, járnak ide íjászok is. Azonban mára az erdő inkább gazdasági, mint sem turisztikai szerepet tölt be.

Az elmúlt több mint két évszázad során a közel 35 méter magasra nőtt európai bükk fánk sok-sok tavaszt, nyárt, lombhullást, és zord teleket élt meg, és gondoskodásunkat, védelmünket élvezve csendes szemlélője lesz a jövőben is életünknek. A fánk jól szimbolizálja a közösségünket: utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.

Kaposszerdahely: Mária-forrás

 Egy forrás legendája

A forrást ezen az útvonalon lehet könnyen megközelíteni.

Szerdahelyen az Árpád utca végén jó vizű forrás fakad. Ennek a valamikor téglaboltozatba  foglalt  csobogónak Jó-kúti-forrás a neve. A régi boltozat sajnos már nincs meg, egy kútgyűrű nehezedik rá, pedig régi állapotában  a község egyik érdekessége lehetne.

A pálos rend története egy érdekes legendát őriz, amely egy kolostorhoz közeli forrásról szól. Így az is lehet, hogy a szerdahelyi forrás alapköveit még a szerzetesek rakták a forrás fölé, és innen hordták  fel a vizet garabonciás lakóhelyükhöz.

A legenda szerint egy szerzetes, aki áhítatosságát ennél a forrásnál szokta végezni, körtefából  egy Mária-szobrot faragott,  és azt egy öreg fa odvában helyezte el, mely előtt friss forrás fakadt.  De háborús idők jöttek, és a szerzetes más vidékre  költözött.  Ez időben a környék  rettegett rémének, egy hírhedt rablónak a felesége Isten különös csapásaként két szörnyszülöttnek adott életet.  

A borzalmas  csapás hatása  alatt  a haramia  gondolkodóba esett, és mélységesen megbánta  eddigi  cselekedeteit.  Egyszer mély  álmában  megjelent  neki  Szűz Mária,  aki  arra  biztatta, hogy gonosztettek  helyett  a forrás vizében mossa meg szörnyűséges ivadékait. Amikor ezt megtette, és jó útra tért,  a két fiúgyermek szép emberi külsőt  nyert. A volt rabló a forrás vizében megpillantotta a Szűzanya tükörképét, vagyis az odvas fába rejtett Mária- szobrot, amit csodának vélt. Ekkor a megtért ember kápolnát építtetett, melynek oltárán  helyezték el a talált szobrot.

Ezért is nevezték el a szerdahelyi kolostor kápolnáját Szűz Máriáról…

---

A legendás szerdahelyi almás pite.

Kaposszerdahely térségében van még felfedezni való, kedvcsinálónak egy kis előzetes:

Desedától Desedáig

 Sok sok év után úgy alakult, hogy nem voltam ott a Deseda körtúrán. Valójában már kicsit unalmas és mióta körbe betonozták nem is igazán turistabarát ez a túra. Legalább változna néha a menetirány , de nem 15. alkalommal is ugyanaz.  Ebben a koronás időszakban persze ennek is örülni kell. Szóval most számomra kimaradt.  

Ebben az évben ismét volt egy hosszabb változat Magyaregresig. Korábban azt írta az újság, hogy az arborétum hídját szétszedik és lesz egy másik illetve egy kilátót és egy újabb hidat is ígértek a madár figyelő helynél. Na ebből semmi nem valósult meg. 

Ezúttal ebben a szép őszi napsütésben csak a hosszabbítást jártuk be azaz a Deseda hídtól a Varga-Bonyi-árok felé a tó partján, majd Magyaregres kocsmáját érintve az arborétum felé az áthelyezett piros sávon jöttünk vissza. A jelzetlen szakaszon egyetlen szalagot sem láttam, tökéletes volt a söprögetés :-) Így kell csinálni. 

Szép ez a jelzetlen parti ösvény. Persze ezzel a Gombás-parkerdő látnivalóiból semmit nem lát a túrázó , pedig pont a turistáknak építették ki az autóút alatti alagutat. Az itt kialakított tanösvények is szépek , érdekesek az állomásai de ezeket a túra nem érintette. (ezek téli képek nem most készültek)

A turista gyakorlatilag  maradt a vízparton, ha már Deseda túra akkor ne ám mást is lásson! Hallottam, hogy volt aki kerítést mászott , volt aki kicsit eltévedt, aki tehette igyekezett egy kis változatosságot vinni a túrába, többek között ezért is érdekelt ez a rész. Utoljára még a DDP vándorláson jártam erre. 

Hát nem tudom, ha a vizet követi valaki akkor itt elég nehéz eltévedni. Tény az, hogy van több balra , felfelé kanyarodó szekérút de az mind zsákutca az autóút miatt. 

Az erdei szakasz végén a kis házikó alakú magaslesnél kell figyelni és kimenni az ösvényre, mert csak ott van híd,aztán már a szerviz úton igencsak elég könnyű eljutni a vadátjáróhoz majd a kocsmát érintve a másik aluljárónál el sem lehet téveszteni a Deseda sétányt.  

A ciprus félék sajnos betegek, ezek már a végüket járják, nem tudom lehet e tenni valamit. Kár lenne ha az arborétum lepusztulna. Szép kiránduló hely ez és ha a meglévő földutakra lenne tervezve a gyalogos táv attól a biciklisek még mehetnének a betonon.  Persze ez csak magán vélemény, a kibicnek semmi sem drága!

Magyaregresen a DDP pecséttel kellett igazolni, - ez azért furcsa, - hiszen a legnagyobb létszámú egyesületnél  nagyon sok ügyes tagtárs van nyilván lenne mód még több emberes ellenőrző pont kialakítására is. Az ember nélküli pontokat nem szeretik a résztvevők, olyan látszata van, hogy nem törődnek velük. (Mármint a többi látnivalót is érintő gyalogos útvonal esetén, pld. a halomsírok is érdekesek, a madár megfigyelő hely és a Gombás erdő tanösvényei stb.)  

A Deseda és környéke szép, és ez a fontos, meg a rengeteg erdei gyümölcs. Idén szép a kökény, hecsedli és galagonya termés is.