Berkes Józsi, ha egyszer beindul akkor aztán jönnek a várak, kastélyok a nyakunkba. Így történt ez most is Horvátországban azaz a valamikori Magyarország területén. Tetszik, vagy nem tetszik ez van. Azt hiszem, hogy az eldugott kis falvakban olyan értékes kastélyokat láthattunk, amiről sokan nem is tudnak hiszen nem közismertek. A városi várak is persze nagyon látványosak és fontos turisztikai célpontok de ami Trakostyánban várt ránk az volt a nap csúcspontja.
Talán még most is ott bolyonganék az öreg várfalak között ha nem jön a segítségemre néhány túratárs ott a csigalépcső végén, ahol a korlát is elfogyott. De szerencsére jöttek és segítettek, amikor kellett, köszönöm.
Nagyon szép és látványos volt az egész út, köszönöm a lehetőséget!
Zalaújvár
(horvátul Pribislavec) község Horvátországban, Muraköz megyében.
Talán még most is ott bolyonganék az öreg várfalak között ha nem jön a segítségemre néhány túratárs ott a csigalépcső végén, ahol a korlát is elfogyott. De szerencsére jöttek és segítettek, amikor kellett, köszönöm.
Nagyon szép és látványos volt az egész út, köszönöm a lehetőséget!
Zalaújvár
(horvátul Pribislavec) község Horvátországban, Muraköz megyében.
A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy már 1831-ben állt itt egy szép udvarház, körülötte rendezett parkkal, melyet valószínűleg még a 17. században építtetett gróf Zrínyi Ádám, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós fia.
Ennek a helyén építtette 1870-ben a Festetics család a mai is álló pompás neogótikus kastélyt.
A kastélyt szép park és kert övezi, benne kis kápolnával. Bár a kastély a háború alatt kárt szenvedett, ma is a Muraköz egyik legszebb romantikus épülete. Ma a helyi alapiskola működik benne.
Ennek a helyén építtette 1870-ben a Festetics család a mai is álló pompás neogótikus kastélyt.
A kastélyt szép park és kert övezi, benne kis kápolnával. Bár a kastély a háború alatt kárt szenvedett, ma is a Muraköz egyik legszebb romantikus épülete. Ma a helyi alapiskola működik benne.
Csáktornya
(horvátul Čakovec, németül Tschakturn) város Horvátországban, Muraköz megye székhelye.
A vár 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett. A Zrínyiek uralma alatt a város és a vár is nagyot fejlődött. A várat sokszög alakúra építették át és olaszbástyákkal erősítették meg. A reneszánsz várpalotában a Zrínyiek királyi pompa szerint éltek. Itt írta Zrínyi Miklós költő a Szigeti veszedelmet és itt is hunyt el 1664. november 18-án egy vadkanvadászat közben kapott halálos sebe miatt máig tisztázatlan körülmények között. Itt szervezte haláláig a Habsburgok illetve törökök elleni felkelést. Öccse Zrínyi Péter folytatta a vasvári békével elégedetlen főurak mozgalmát és innen ment 1671-ben Bécsbe, hogy tisztázza magát. Távollétében Spankau császári tábornok a várost feldúlta, családját fogságba ejtette.
A Zrínyiek kihalta után 1719-ben az Althan grófok birtokába került a vár, akik az egész épületegyüttest Martinelli itáliai építész tervei szerint kényelmes barokk kastéllyá alakították át. Ekkor épült meg a palota második emelete is. Az átépítés után elvesztette erődítmény jellegét. Az új kapubástya tetején lévő harangtoronyba egy óraművet is beépítettek, ami akkoriban nagy szenzációnak számított. 1791-től Csáktornya urai a Festetichek lettek, akik lakókastélyként használták. 
Varasd
(horvátul Varaždin, németül Warasdin, latinul Varasdinum, olaszul Varasdino) város Horvátországban, az azonos nevű megye székhelye.
A város legnagyobb látnivalója a vár, amely a városközpont északnyugati részén található, ma itt található a városi múzeum. A várat először a 12. században említik és valószínűleg a megye központja volt. A 14. század végén a Cillei grófok kapták meg a területet és gótikus stílusban újjáépítették a várat. A vár a 16. században érte fénykorát, amikor reneszánsz stílusban átépítették. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell'Allio itáliai mester irányításával. Ekkor épült a reneszánsz várpalota is. A vár a 16. század végén az Erdődyeké lett, akik több részét barokk stílusban építtették át.
A vár körül a külső nagy sánc maradványait ma egy széles, egykor vízzel telt árok övezi. Ennek vonalvezetésén ma is megfigyelhetők a külső védelmi vonal sarkain állt hatalmas négyszögletű bástyák nyomai. A várfalhoz és a várudvarhoz tartozó épületekből mára kevés maradt meg, de ezek közül ma is megcsodálható az őrtoronynak nevezett várkapu épülete, amelyben ma a vármúzeum működik.
A vár körül a külső nagy sánc maradványait ma egy széles, egykor vízzel telt árok övezi. Ennek vonalvezetésén ma is megfigyelhetők a külső védelmi vonal sarkain állt hatalmas négyszögletű bástyák nyomai. A várfalhoz és a várudvarhoz tartozó épületekből mára kevés maradt meg, de ezek közül ma is megcsodálható az őrtoronynak nevezett várkapu épülete, amelyben ma a vármúzeum működik.
Varasdi utcaképek:
Trakostyán
(horvátul Trakošćan) falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Bednjához tartozik.
A 13. században, mint megfigyelő erőd a zagorjei grófság védelme érdekében készült. Az első századokban Trakostyánt és környékét egy számunkra ismeretlen főúri család birtokolta. Először 1394-ben említik, amikor Cillei Hermann kapta adományul. A vár az északnyugat-horvátországi várrendszer része és a középkorban a Ptuj felől Bednja völgyében haladó utat tartotta szemmel. 1456-ig, a család kihalásáig, a Cilleiek birtoka. E nemzetiség kihalása után Trakostyán is osztozott a többi vár és birtok sorsában. Birtokaik feloszlottak, többszörösen gazdát cseréltek. A vár először Vitovec János hadvezéré, majd Corvin Jánosé lett, aki Gyulay Jánosnak adta. A Gyulayak három nemzedéken át birtokolták és sokat építettek is rajta, de 1566-ban kihaltak és a birtok a császárra szállt. I. Miksa császár szolgálataiért Draskovich Györgynek, horvát bánnak adta. Ezt követően a Draskovichok többször átépítették.
Ekkor emelték a nyugati bástyát, mely már alkalmas volt az erődítmény ágyúkkal és tűzfegyverekkel való hatékony védelmére is. Az itt elhelyezett címer és a felirat bizonyítják, hogy Draskovich II. János és Péter 1592-ben építtették. A várkastély, mint arról egy 1667-ből származó rajz is tanúskodik már ekkor megkapta napjainkig megőrzött formáját. Amikor azonban a család többi zagorjei birtokai virágzásnak indultak a Draskovichok 18. században elhagyták és a vár enyészetnek indult. Ezután már főként csak katonaság tartózkodott benne. A 19. század közepén a főúri családok egy részében újra divatba jött a romantika, a családi hagyományok felélesztése és a régi épületek felújítása. Ekkor 1840 és 1862 között Draskovich V. György a várat romantikus várkastéllyá építtette át és köréje díszes parkot építtetett. 1944-ben a család Ausztriába menekült és a várkastély állami tulajdon lett. 1953-ban állandó kiállítás nyílt benne.
Ekkor emelték a nyugati bástyát, mely már alkalmas volt az erődítmény ágyúkkal és tűzfegyverekkel való hatékony védelmére is. Az itt elhelyezett címer és a felirat bizonyítják, hogy Draskovich II. János és Péter 1592-ben építtették. A várkastély, mint arról egy 1667-ből származó rajz is tanúskodik már ekkor megkapta napjainkig megőrzött formáját. Amikor azonban a család többi zagorjei birtokai virágzásnak indultak a Draskovichok 18. században elhagyták és a vár enyészetnek indult. Ezután már főként csak katonaság tartózkodott benne. A 19. század közepén a főúri családok egy részében újra divatba jött a romantika, a családi hagyományok felélesztése és a régi épületek felújítása. Ekkor 1840 és 1862 között Draskovich V. György a várat romantikus várkastéllyá építtette át és köréje díszes parkot építtetett. 1944-ben a család Ausztriába menekült és a várkastély állami tulajdon lett. 1953-ban állandó kiállítás nyílt benne.
Máriasócszentgyörgy
(horvátul Maruševec) község Horvátországban, Varasd megyében.
Maruševec kastélyának elődje egy 14. századi fából épített erődített udvarház volt, melyet feltehetően a 16. században kőfalakkel megerősítve vízivárrá építettek át. Ezt 1618-ban Vragovics Boldizsár jelentősen bővíttette és átépíttette. Az építtető címere a kastély régi részének első emeleti homlokzatán látható. Az épület mai formáját csak a 19. században 1877-ben nyerte el, amikor birtokosa gróf Schilippenbach teljesen megújította. A kastély addigi kinézetét, de a belsejét is teljesen átformálta. Egy neogótikus és historizáló építészeti elemekkel díszített háromszintes tornyot építtetett hozzá. A család címere a torony átjárója felett, a második emelet magasságában található. A kastély fő, déli homlokzatához egy kiugró, központi rizalitot építettek, melynek második emeletét konzolokra ültették. Mindegyik homlokzatot, a 19. század végén megszokott módon, épületplasztikákkal, gazdagon díszítették. Nem sokkal ezután Pongrátz Oszkár lett a tulajdonosa, aki a festészet nagy kedvelője volt. Az ő gazdag festmény gyűjteményének egy része ma a varasdi múzeumban látható. Ő a parkot építtette át és a kastélyon is kisebb építési beavatkozásokat eszközölt. A déli homlokzaton új bejárati kaput létesített, mely fölött ma is a Pongrátz család címere található és felépítette azt az új lépcsőzetet, amelyik máig fennmaradt. A lépcsőházban egy vadászjelenetes tapétasorozatot helyeztetett, mely a fiumei Monnaccellia mester alkotása. A munkálatok 1901-ben fejeződtek be. A kastély körüli mai park, csak egy része annak a valamikori hét hektáros angolparknak, mely még a második világháború előtt is megvolt és amelybe az őshonos faféleségeken kívül számos egzotikus faféleséget is ültettek. A park nagyobb része, az agrárreform bevezetése után eltűnt és rétekké szántókká alakult át. A kastély déli homlokzata előtti szökőkutas virágágyást 1930 előtt alakították ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése