2019. március 24., vasárnap

Zselic Turistája 3.

Gálosfa - Sasrét - Bőszénfa. + Egy kis nyárias tavasz.
15 km, 350 m

Kedves túratársak jelezték, hogy ez a túra hiányzik még a sorozatból és szeretnék megcsinálni igy aztán négyesben nekivágtunk és a túra végén ismét két fővel többen teljesítették a Zselic Turistája túramozgalmat. Szeretem a kiscsoportos túrákat, hiszen a természet valójában ilyenkor tudja megmutatni magát.

(a túramozgalom teljesítésének két feltétele van, egyrészt igazolt MTSZ tagnak kell lenni 2018 - 2019 évben, másrészt a 7 db túra mindegyikét meg kell csinálni és ezt túrajelentéssel igazolni, amit a mindenkori túravezető tölt ki) 

Mi Gálosfa felől kezdtük a túrát , mivel ébredeznek a kullancsok is rendesen befújtuk magunkat az erdő szélén.
A kéktúra nyomvonalán kaptattunk fel az emelkedőn , közben néhányszor megpihentünk, majd a gerinc úton már tempósabban haladtunk. 
A szép kilátót már messziről láttuk, megszoktuk, hogy el van kerítve mivel magánterület. Ezt tiszteletben is tartottuk minden esetben, így szépen mentünk is tovább a kis horhóban. Furcsa volt, hogy lentről nem látjuk a kerítést igy aztán Éva felmászott és jobban megnézte mi a helyzet.



 Kellemes és óriási meglepetés volt , hogy NINCS kerítés. Puskás és kutyás embert sem láttunk, és semmi tiltó táblát, így aztán a legrövidebb úton elmentünk a kilátóhoz. Felmásztunk, én is a tériszonyommal, hiszen ezt nem lehet kihagyni, kiláttunk a Surján-völgyére, a távolban jól látszott Hajmás és alattunk kb. 2 km-re a Kistótvárosi tó és a létesítmények. Szép kilátás van É felé, D-re erdő. A kilátó szép, erős, masszív, nyilván néhány kéktúrázó nem ártana neki. A területen biztos, hogy hamarosan új kerítés épül így talán most lenne itt az ideje, megkísérelni a megegyezést a tulajdonossal a látogathatóság érdekében. (SMTSZ és MTSZ illetékeseinek is jeleztem a jelenlegi helyzetet)



Örültünk ennek az extra lehetőségnek , jól indult a túra. A közeli pihenőnél reggeliztünk, és elkészült a csoportkép is, majd a K+ jelzésen kezdtünk leereszkedni Sasrét felé. Szép öreg erdőben vezet ez az ösvény , a baloldalunkon végig vadkerítéssel. 




A nagyjából szintben haladó út NY-felé tart mi pedig erről D-re kanyarodtunk a K4 jelzésre. Ez a szép gerinc út tisztára volt söpörve. Jobb oldalunkon a Nagy-Ördöglik míg balról a Kis-Ördöglik mély völgy volt mellettünk, az elsőt később a másik oldalról is megnéztük.



 Ennek az útvonalnak a fő attrakciója az Ősbükkös. Elődeink 60 éve már azért túráztak ide, hogy láthassák ezt a szép öreg erdőt, ahol most egy tanösvény is kanyarog. A K4-ről letértünk jelzetlen utakra és az Almás-forrásoknál értük el a tanösvény útvonalát. Mindkét forrás szépen rendben van üzemel - hiszen  Baranyában járunk, itt nagyon fontos a források állapota. 





Ez egy védett terület és annak ellenére, hogy nagyon sűrű és szép dús medvehagyma tengerben jártunk természetesen itt nem szedtünk egy szálat sem. A tanösvényen lassan beértünk a jelenlegi erdei iskola épületéig, közben ölelgettünk egy két hatalmas bükköt, és a fák között feltűnt a Biedermann kastély is. 
A Zselic dombjai között, egy hosszan elnyúló völgy közepén található vadászkastélyt (ma vendégház) a Biedermann család építtette a 20. század elején. A báró érdeme a jelenleg is üzemelő Almamellék - Sasrét nyomvonalú erdei kisvasút is. Az almamelléki állomásépületben az Erdei Vasút Múzeum a környék élővilágát és a századelő erdőgazdálkodását szemlélteti. A ház melletti 200 éves ősbükkös a megye legöregebb erdeje, melyet a benne kanyargó tanösvény és kiépített források tesznek még izgalmasabbá. A báró kérése volt annak idején, hogy a háza előtti erdőt hagyják érintetlenül amit az erdészet azóta is tiszteletben tart. 




Az erdei iskola előtti játszótéren megebédeltünk, a vizesblokk teljesen üzemképesen használható volt, meleg víz is folyt a mosdóban!  Innen a P+ jelzésen haladtunk tovább. 
A kisvasút végállomását elhagyva lassan újra beértünk az erdőbe, itt is volt medvehagyma bőven. Nem igazán szeretek hajlongani érte de a túratársak kisegítettek, szedtek nekem is. Cserébe elárulom a kedvenc medvehagyma receptemet. 


A krémleves és a pogácsa közismert de macerás. Én kenyérre kenve szeretem. 25 dkg margarinhoz (vagy vajhoz) hozzá keverek 10 dkg apróra vágott medvehagymát, ezt élősúlyban kell érteni ahogy leszedjük, a szárát érdemes lecsipkedni, alaposan meg kell mosni majd szárítani. Ne hagyjunk benne vizet mert megpenészesedhet ha lesz ideje. Sóval, örült borssal és köménnyel szoktam ízesíteni, jó sötétzöld lesz a színe. Kenyérre kenve nagyon finom, bár ha társasági életet élünk akkor inkább halasszuk későbbre. 


A P+ jelzés is erősen lejt felfelé ebben az irányban de azért leküzdöttük, megnéztük  a Nagy - Ördöglik másik oldalát is.  Utunkat egy kisebb szarvas csorda keresztezte mi pedig kereszteztük ismét a NY-ra tartó K+ jelzésünket majd egy meredek lejtőn leereszkedve és K-re kanyarodva ismét medvehagyma tengeren keresztül értük el a régi Bőszénfai vasútállomás épületét.  
Volt olyan sporttárs aki korábban felvetette, hogy miért nem a P+-on vezet az emléktúrának ez az útvonala? A válasz egyszerű, a mai P+ jelzésen 1976-ig vasútvonal üzemelt, a túrázók annak idején is ezen a rövid szakaszon az országutat használták. A Z sáv jelzésen értünk be Bőszénfára, majdnem egy óra volt még a buszunkig így megpihentünk, pótoltuk az elvesztett folyadékot majd kényelmesen vissza buszoztunk Kaposvárra. 



Gyönyörű időben nagyon kellemes túra volt , sok szép természeti látnivalóval, és kellemes társasággal. Köszönöm a lehetőséget. 

Még több fotó katt a is képre:
Zselic Turistája 3.
Gálosfa - Sasrét - Bőszénfa

1 megjegyzés: