2016. december 10., szombat

Simonfa - Kaposvár a sárga sávon

A kellemes ősz után eddig a tél is jó túraidővel kényeztet bennünket, természetjárókat. A TTSE 19 fős csapata ezúttal Simonfára buszozott ki a kissé még párás, de derült fagyos reggelen.  Túravezetőnk Szabó Laci.


A sárga sáv jelzés volt a mai napon végig az útirány jelzőnk. A faluban és a tetőre vezető horhóban a zöld sáv is fonódott hozzánk de a gerinc utat elérve a sárgán haladtunk É-felé.
A fák már elhullatták leveleiket, a fű is inkább fehér volt a dértől mint zöld, de ez a fagyos táj legalább könnyítette a haladásunkat.
A túra vége felé a napsütötte részeken már nem volt fagy de a csapadékmentes időjárásnak köszönhetően sarat nem csak jeget láttunk.  A szokott helyen ezúttal is elszántották már az utat de ez nem probléma hiszen évek óta rendszeres. 
Érintettük a SEFAG által kialakított 'Nádasdi túraútvonal'  egy részét is, erről egy év eleji túra kapcsán már írtam. Ennek nincs jelzése csak táblái.
Az elmúlt évnek egyik elzárt turistaútja volt ez a sárga sáv, talán ismert, hogy a terület gazdája miután pontosan kimérette a telkét sajnos elkerítette néhány száz méteren a turista utat is.
Sajnos jogosan mivel az évek során a bozót előre törésével az út lassan a magán területre csúszott át. A megyei szövetség iránymutatása alapján a TTSE természetjárói a kerítéssel párhuzamosan ösvényt vágtak a fiatalos erdőbe és a jelzést is felfestették.
Ez ÖSVÉNY ami a kis forgalom miatt természetesen időnként karbantartásra szorul majd de végül is biztonsággal és jól járható.  
Túránk lassan beért az Ivánfa-hegy felső részén lévő pincék, zártkertek területére. A hegy K-i oldalán mély völgy vezet a Nádasdi utca barátságtalanabb része felé, szemben a lépcsőzött telkek nagyon látványosak és az egykori gazdák lelkesedését dicsérik. Sajnos napjainkban aki teheti menekül ebből a térségből.
Az Ivánfa-hegy történetét illik megismerni:
Az Ivánfa-hegy 212 m magasságával Kaposvár legmagasabb pontja. Ivánfa. Ez a név az Árpád-kori Ivánfalva községre vezethető vissza, amelynek névalakja az akkoriban gyakori személynév + falva kapcsolatú helynevek csoportjába tartozik (példák a közelből: Simonfalva, Gálosfalva, Lipótfalva stb. A névváltozat rövidült le a 17. századtól rövidült -fa utótaggá: Simonfa, Gálosfa, Lipótfa, és így lett Ivánfalvából is: Ivánfa.
Az eredeti névadás idején egy Iván nevű személy volt a birtokosa, ez lehetett a lakóhelye is, udvarháza körül álltak a jobbágytelkek. Egy 1403-as oklevél a rupoli uradalomhoz tartozók között sorolja fel, első említése 1443-ból való Ivánfalva néven.
A kisebb települések közé tartozott, 1534-ben itt a Dersfiek birtokaként 7 házat írtak össze. Ivánfalva a török hódoltság idején is lakott hely, török adóösszeírásokban is szerepel néhány házzal. A tizenöt éves háború pusztításai következtében Kaposvár környéke is elnéptelenedett, egy 1622-es összeírás ezen a vidéken 22 elhagyott falut jegyez fel, köztük találjuk Ivánfalvát is, de egy 1652-es lajstrom már ismét lakott helyként veszi számításba. A török kiüzése után az Eszterházy urodalom tulajdonába került.
Forrás: Kaposvármost
A gerincen vezető út mentén barátságos kecskefarmot és egy nagyon szép lovat is láttunk, sok telket több kutya is őrzött nagy részük láncon, nyilván a tulajdonosok biztonságérzete ezt megkívánta.
Egy szép kereszt a közel 100 éves Zsobrák - Mehr kereszt mellett vezet az út  hiszen néhány évtizede is még nagy becsben tartották az ilyen szőlőhegyeket. Ennek itt a legfőbb tanúja a Szent Donát-kápolna.
Szent Donát-kápolna
A kápolna a XVIII. század első felében épült, a pontos évszám ma nem ismert, mivel a hegyközségi évkönyv már korábban elveszett. Itt minden a helyi jelentőségű, de nagy múltú szőlőkultúrára emlékeztet. A kápolna ajtaja zárva, de az ajtózár melletti kémlelőnyíláson beleshetünk.
Szent Donát a szőlőtermesztők védőszentje, és az oltárképen szőlők között láthatjuk. Az oltár feletti kupolán egy korábbi renováláskor a vakolat alól korabeli freskómaradvány került napvilágra, amely Jézust ábrázolja, egyik oldalán a korabeli Kaposvár, másik oldalán a valahai kaposvári vár ábrázolásával. A szőlőág erről a képről sem hiányzik. A Jézusra utaló szalagfelirat: Ego sum vitis vere, azaz "én vagyok az igazi szőlőtő".

Forrás: GCNAER
A kápolnától már szilárd burkolaton ereszkedünk le a horhóban a Csertán Márton idősek otthona elé. Lent az útelágazásban néhány éve még állt egy kb. 150 évesre becsült feszület, mely Kaposvár helyi védettségű szakrális emlékeinek listáján is szerepel. A védelem nyilván csak papíron létezik mivel a kereszt már összedőlve, és összetörve szeméttel körül rakva található csak meg. Szomorú!    
A Béla Király utcára leereszkedve sétáltunk be a városba.
Útközben a Csalogány utca kiágazásánál találjuk Kaposvár legrégebbi szobrát, egy guggoló Jézust ábrázoló festett szobrocskát, amelyet az 1721-ből származó tabernákulum-oszlop rejt (a kaposváriak elnevezése szerint Gugyuló Jézus). Ezt a fából készült szobrot 2006 elején ellopták, de mint megtudtuk, csak egy hiteles másolatról van szó, az eredetit biztonságban őrzik, és annak alapján hamarosan sikerült a pótlás.
A Kapos folyón átkelve a Cukorgyár Modern építményeit is láthatjuk majd a Baross utcai  Rosseb Bakák laktanyája mellett elhaladva a 10 km-es túránk a sárga sávon a Vasútállomásnál  ért véget.  
Köszönöm a túrát!

Még több fotó, katt a kis képre:
Simonfa - Kaposvár
a sárga sávon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése