Pamuk - Öreglak

Kellemesen rövidke szombat délelőtti programnak néztem ki ezt a túrát. Elméletileg olyan települést is érintő útvonalon ahol még nem jártam, pedig itt van a közelben. 

Pamuk lett volna ez a falu de csak lett volna, mivel a településen átvezető sárga sáv turistajelzés helyett - Somogyvárra - egy erdő széli nyílegyenes jellegtelen, jelzetlen úton mentünk. Bizonyára az én igényeim túl magasak, de az időbe a 'kocsmázás' helyett belefért volna az új tanösvény és Somogyvár látnivalói.

 

A reggeli még párás , ködös időben kissé 'morcos', de valójában szép őszi színekben láttuk az erdőt.  

A pocsolyák kerülgetése közben  látnivaló nem lévén lehetőség volt a turizmus/turista lét lényegéről elmélkedni.

 

Benedek István valamikor régen így  kategorizálta a turistákat:
 

1. Kocaturista:  aki ragyogó, drága felszereléssel "lötyög" ide-oda, mindig többet mutatva, mint amire valójában képes.

2. Kulturista:    aki szereti a természetet, s amolyan széplélekként oda jár gyönyörködni, pihenni, ha ez erőfeszítésébe nem kerül.

3. Fajturista:     ő csak a teljesítményt élvezi, s így rengeteg szépség, ismeret mellett megy el.

4. Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyőzve az akadályokat, legyőzve önmagát.
 

Az elmúlt években kitermelődött egy 0-dik réteg is, nulladik, mert ennél azért már nincs lejjebb. Azokat sorolhatjuk ide, akik a természetjárás élősködői, akik soha semmit nem tettek azért, hogy mások, egy ismeretlen közösség tagja részére lehetőséget biztosítsanak az adott táj szépségeinek megismerésére az épített és természetes örökségünk megmutatására. Más munkájának csendes tisztelete helyett csak szidják, minősítik és reklamálnak - róluk van szó, úgye mindenki ismeri őket. 
Sokan járják az erdőt, mezőt a természetjárók által létrehozott turistautakon, járják a mások által kidolgozott túramozgalmak útvonalát hiszen ezek célja a legszebb, legérdekesebb látnivalók megmutatása a vándor számára és ez így van jól.

Nekik készült ezt ők tudják és tisztelettel gondolnak azokra akik megvalósították akkor is ha csak saját örömükre, gyönyörködtetésükre járják az útvonalakat és nem a természetjáró minősítés a jelvények megszerzése a cél.

Ez a  nulladik kategória a nagyvárosból kiszabadult élősködő turistapatkányok számára van fenntartva akik 'büszkén hirdetik', hogy őket aztán nem érdekli a túramozgalom! 
Akkor vajon miért mennek azon az útvonalon?  Azért mert annyira tudatlanok, hogy ezt észrevegyék, de az ilyen 'embereket' minden közösség kiveti magából, főleg ha ezt még bután hirdetik is magukról.  

 * * * 

Visszakanyarodva a túrához. Nagyon jó volt Kujtiékkal beszélgetni a természetről, Tamás és Hajni  vérbeli, természet közeli emberek, érdemes blogjukat olvasgatni mert nagyon sok számomra is ismeretlen dolgot tanulhatunk meg arról, hogyan lehet kényelmesebbé tenni erdei tartózkodásunkat, hogyan tudjuk túlélni a természetet.
Remélhetőleg még sok kilométert tudunk majd együtt lejárni a kéktúrából is, és közben a gyakorlatban is láthatom, kóstolhatom a dolgokat. ( pld. ágyas pálinka és társai )

A vasútállomás mellett található egy 18.sz.-i késő barokk műemlék kápolna is, sajnos eléggé elhanyagolt állapotban van. Az előtte álló feszület 1924-ből származik.

A túrakiírás semmiféle látnivalót nem tartalmazott, kizárólag a mozgás volt a program így Öreglakon mindenképpen szerettem volna megnézni a Jankovich kastélyt és környékét.

 

Ez a szép műemlék sokkal több figyelmet érdemelt volna. 

 

Tudom az igények különbözőek de ha idő van, és látnivaló is van akkor számomra az fontosabb mint a kocsmában ülni.

Köszönöm a túrát.

 

---

Amit a kastélyról érdemes tudni:

 

Orsisch Kristóf és Tahi Margit leánya, Heléna lépett házasságra Jankovich  Györggyel, ezzel került Öreglak a Jankovich család birtokába. 1687-től a Jankovich család lett a földbirtokos és maradt is több évszázadon keresztül.  Jankovich József az uradalom értékét nagyszerű építkezésekkel és beruházásokkal emelte. Ő építtette a ma is álló laki kastélyt is, a falu legimpozánsabb épületét, mely a család állandó lakóhelye lett.

A kastély festői környezetben, ősi fáktól körülvéve az 50 kh-as őspark helyén épült a múlt század közepén. Mivel az épület iratait széthordták, ezért pontosabb adatokkal erről nem rendelkezünk. A kastély több épületszárnyból áll. A főépület egy olyan manzárdtetős kastély, amely nyolc ablaktengely szélességre nyúlik és nála valamivel alacsonyabb és egyszerűbb

szárnyban folytatódik. A főépülethez jobbról és balról is hosszú, földszintes épületszárnyak csatlakoznak. A baloldali szárny össze is van építve a főépülettel, ez volt egyébként a múlt század előtti kastély.

Jankovich kastély parkja a világháborút követően az egykor 32 holdas szép  angolparknak sok gazdája lett, amely állapotának fokozatos romlásához vezetett.

A grófi kastély épülete kórház lett, ahol a spanyolnáthában megbetegedett  lakosságot gyógykezelték. Így a gróf, Jankovich Bésán Elemér kénytelen volt a gici birtokán lévő kastélyába visszavonulni.

 

A második világháború előtt a gróf meghalt. A háború után a grófi kastély  először állami általános iskola volt, majd pedig 1948-50 között mezőgazdasági szakiskola céljára vették igénybe. A volt grófi kastély épületében 1976-ig működött 80 fő elhelyezésére alkalmas Ifjúsági  Leányotthon, majd ehelyett jött létre Somogy megyei Általános Iskola és Diákotthon néven működő oktatási intézmény enyhe fokban eltérő értelmi  képességű, tanköteles korú gyermekek részére.

Ma itt a Somogy megyei Általános Iskola és Diákotthon konyhája működik. A jobboldali épületszárny gazdasági célokat szolgált.
Forrás: oreglak.hu

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Pamuk - Öreglak