Teljesen természetes dolog – szerintem – , hogy télen téli álmot kell
aludni. Dagonyázzon a vaddisznó a sárban, ha akar, én lehetőleg jó időben
szeretek túrázni. A mai túrára rábeszéltek, mivel sár mentes kellemesen fagyos
terepet ígért az időjárás felelős. Viszonylag gyorsan be is véstem egy nagy
fekete pontot mivel ezt nem teljesítette. Tekintve, hogy már a buszon
nagyon örömteli találkozásban volt részem így azért nem indult rosszul a nap.
Heyjoe és párja Vándor Csillag éppen az RP-DDK Simonfa – Szenna szakaszának
rugaszkodtak neki és gondolom sikeresen le is járták. Kicsit aggódtam, hogy az
éppen zajló hajtóvadászatba belefutnak-e, de ahogy mi úgy Ők is sikeresen
elkerülték.
A mi egyesületi túránk a kék sávon majd a kék kereszten zajlott. Viszonylag
gyorsan sikerült eldönteni, hogy melyik az út forgalommal szembeni oldala aztán
neki is vágtunk a dagonyának. A sár olyan kellemesen ragacsos, csúszós, szóval
pontosan olyan volt amilyennek a zselici lösznek illik lenni.
A túrabotok használatára jó lenne ha figyelne aki elhozza de ha egy felnőtt
embernek szólni kell hogy hegyével előre hadonásszon - ha már összecsukni képtelen ha nem használja - akkor az nem az én problémám, véletlenül is történhet súlyos sérülés!
A Kecskehátra felkapaszkodva már nem fáztunk, aztán nagyjából szintben
haladtunk a Kislaki pincék felé.
Itt egy éles jobb kanyarral beugrottunk
Magdihoz, hogy a frissen sült pogácsája nehogy kárba vesszen. Úgy tűnt, nem is
történt baj, bár volt aki nem hozott magával elég innivalót de hát így járt, ez
nem kocsma túra volt!
Kicsit előre mentünk geoládát keresni , meg is lett gyorsan. Először nem
értettem, hogy miért kellett otthagyni a két túrabotot de inkább hallgattam,
mert minek beszéljek bele mindenbe aztán a falu szélén azért megemlítettem erre
kiderült, hogy nem szándékos volt. Míg várakoztam a botok megérkezésére gyorsan
bevéstem még egy fekete pontot. Ez a kb. 20-25 perc pont elég volt, hogy
lekéssük a kiírás szerinti autóbuszunkat.
A faluból nem sokat láttunk éppen csak
kereszteztük aztán a Zselic Kertváros Galagonya utcájának alsó részén a horhón
kezdtünk felkapaszkodni a civilizáció felé. Szép ez az ösvény és most jól
járható is volt. Dúsabb vegetáció idején azért elkerülendő.
A csapat nem ért
utol bennünket így aztán a Töröcskei úton a Gyertyánosi buszmegállónál
leheveredtünk. Én szép csendesen kapirgáltam a rám tapadt sarat Joli pedig
nekiállt stoppolni. Ez egész gyorsan sikerült is nyilván a személyes varázsa
miatt így aztán töröltem az összes fekete pontot mivel délre már otthon is
voltam.
Bármennyire is utálom a sarat el kell indulni mozogni mert hamarosan eljön
a kéktúrák ideje. Köszönöm a túrát.
Még több fotó, katt a kis képre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése