2016. május 14., szombat

Zselici 'Csühögő' Almamellék - Sasrét

Újabb kisvasutas túrát sikerült megcsinálni és újabb pecsét került a Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016 túramozgalom igazolófüzetébe. Mondjuk leírni ezt könnyebb volt mint beszerezni a pecsétet. Ha a Májusi eső aranyat ér akkor mi ma nagyon gazdagok lettünk.  Tegnap még voltak bizonytalan hangok, menjünk, ne menjünk? Miért ne mennénk? Esik az eső. És? Akkor is esni fog ha nem megyünk és akkor ráadásul még egy pecséttel is szegényebbek lennénk. Szóval nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista.
Nyolc fős kis csapatunk  - mely ezúttal nemzetközi volt - autóval ment Almamellékre a 115 éves Zselici 'Csühögő' végállomására.. A nevezés a szokásos 200 Ft/fő az ellátás is a szokásos, Zöldgömbös. Az útvonalak változatosságával élve mi a fordított 10-es távot csináltuk. Egyrészt majdnem egy órát kellett volna várni a vonatra, másrészt tudtam, hogy ennek a szakasznak a kritikus része a piros sáv Almamellék felőli 2 km-e a vasút nyomvonalán.
Mivel reggel még csak szemerkélt az eső volt remény arra, hogy gyorsan leküzdjük ezt a szakaszt majd később a már jobb terepen és kisvonaton visszafelé el is felejtjük.
Ez részben be is jött leküzdöttük de nem gyorsan , elfelejtjük de egy kicsit később.  Egy dolog vigasztalt bennünket, akiknek ez volt a befejező szakasz még inkább dagonyáztak mint mi.
Néhány képet azért tudtam készíteni de a gépem is beázott, aztán csak elfogyott alólunk a híg sár és lett helyette vizes fű. Ez jól lemosta a sarat viszont a frissen impregnált bakancsomat is átáztatta, és nem csak az enyémet.
Az egykori Terecseny vasútállomás épületének már örültünk mert egy kis aszfaltos út következhetett.
Terecsenyben a Zrínyi kulcsosháznál volt az ellenőrző pont Zoli bácsi személyében. 
Itt a házban ugyan vendégek voltak de mi határozottan megszálltuk a nyitott teraszt és itt pótoltuk az elvesztett energiát.
Pihentünk egy kicsit, elbúcsúztunk Ildikótól és Marikától akik úgy döntöttek, hogy már eléggé eláztak  majd nekivágtunk az emelkedőnek Sasrét felé.
Itt már szép számmal jöttek szembe is túrázók, kicseréltük tapasztalatainkat, megnyugtattuk Őket, hogy lesz ez még rosszabb is majd cuppogtunk felfelé a füves, de azért itt ott pocsolyás ösvényeken. Volt néhány sikeres kerítés átkelésünk. A Mecsekerdő Zrt. itt is bizonyította, hogy mennyivel turista-barátabb mint a megyénk hasonló cége!
Aztán lassan felértünk az erdészeti aszfaltútra.  Itt már nem volt sár viszont itt kaptuk a legnagyobb esőt , mi már lefelé haladtunk amikor a Komlói sporttársakkal találkoztunk.
A szakadó eső ellenére is megismertük egymást egy üdvözlés erejéig aztán mentünk tovább. Viki előre sietett megszámolni az Almás-forrás kifolyóinak számát de mi nem hittünk neki és csak azért is elmentünk megnézni.
Valahogy úgy alakult, hogy itt az Ős-bükkösben még nem jártam és a forrásnál sem.  Szépen ki van építve, van fedett pihenő is hozzá és lépcsők a megközelíthetőséghez. Ez az amit Somogyban képtelenek megépíteni! Igénytelenség!  
A mi gyaloglatunk Sasréten véget ért, itt bekapcsolódtunk a 115-éves kisvasút napjának rendezvényeibe.
Úgy tűnt mi voltunk az összes vendég Sasréten vagy talán még néhány túrázó. A madarakat azért megnéztük.
 
Megvettük a jegyet a kisvonatra oda-vissza! Ugyanis csak ilyen jegy váltását tette lehetővé az üzemeltető! Gondolkodtam rajta, hogy Almamellékre érve eladjuk a jegyeinket az ott várakozóknak, ha már kifizettették velünk oda vissza az utat de erre nem volt lehetőség igaz utas se nagyon volt. 
Sasrét főpályaudvar környékén egy csomó új játék van tehát gyerekekkel  jó időben ide nagyon kellemes programot lehet szervezni.
Kiúsztunk a megállóhelyhez és békésen vártuk a vonatunkat. Aztán jött egy úr és közölte, hogy a vonat nem tud jönni mert az esőben elfogyott alóla a sín. 
Van viszont vonatpótló terepjáró. Vissza úsztunk a réten az autókig majd egy kis forgolódás, autók "összesimulása" után  megtaláltuk a Lukafai-elágazás közelében álló vonatot. Beszálltunk!
A vonat elvitte a munkásokat és anyagokat, szerszámokat oda ahol a talpfákat cserélni kellett majd minket is elzötyögtetett vissza Almamellékre.
 
Zárt kocsiban voltunk, sokat nem láttunk a tájból.   A Vitál Szálló épületei viszont még állnak de, hogy üzemel e nem tudta senki. A Kisváros c. filmsorozatban is többször láthattuk. 
Almamelléken megkaptuk a túra díjazását a rendezőktől.  
Gyorsan megnéztük a kis kiállítást az állomás épületben majd részben átöltözve indultunk volna hazafelé. Azért volna,  mert csak mi akartunk menni az autó inkább maradt volna még egy kicsit a füves felázott terepen.  Persze nem hagytuk és néhány segítőkész úr közbenjárásával sikeresen szilárd területre toltuk. Akik beljebb álltak a réten sokkal rosszabbul jártak, őket úgy kellett terepjáróval kivontatni de erre is volt segítség.
Köszönjük a túra szervezést a rendezőknek.  A nem igazán ideális idő ellenére is több mint 70 fő vett részt a túrán. Köszönjük az erdészet segítségét  Sasréten és Almamelléken is hiszen arra nem számíthattak, hogy az időjárás ennyire elmossa a rendezvényüket. Köszönjük a fuvart Marikának és Andreának hiszen nélkülük nem ázhattunk volna egész délelőtt a Zselicben. 
 
Származási hely: Zselici Csühögő - Almamellék - Sasrét
Megszáradva, jóllakva úgy emlékszem egész jó hangulatú túra volt.  Esett az eső?
 
Ha van még egy kis időtök nézzétek meg a Kihajolni veszélyes c. filmszatirát  1977-ből. Almamellék vasútállomásán játszódik az egész film. A filmzene pedig Presser Gábor munkája!


Zsombolyai János filmje, a főszerepben Szikora János, Tomanek Nándor, Bodrogi Gyula, Kiss Mari és Koltay Róbert.

Egy ifjú egyetemista, Ferencz Károly vonatjegy nélkül utazva leszállítatik egy vonatról a félreeső Almamellék állomásra...




Még több fotó, katt a kis képre:
 
Zselici Csühögő - Almamellék - Sasrét

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése